Skip to main content

Mészáros István László

Mészáros István László: Józanságot Európában!

3 hozzászólás

(További megjegyzések a migránsválsághoz)

Hogyan képviselhet egykori szabad demokrata politikus, aki ráadásul két cikluson keresztül a parlament emberi jogi bizottságának alelnöke volt, a balliberális trenddel ellentétes, a nemzeti önvédelmet hangsúlyozó álláspontot a migránsválságban? Hogyan értekezhet éppen most Európa iszlamizációjának veszélyéről, amikor menekülők százezreinek élete múlik a válsághoz való európai hozzáálláson?

Mészáros István László: Kisebbségek és keretek


Volt miről vitázni, hiszen a keretegyezmény megszületése jelentősen módosította a közgyűlés által még 1993 elején felállított munkatervet. Ekkor a közgyűlés hosszas vajúdás után úgy döntött, hogy az Európai Emberi Jogi Konvenciót ki kell egészíteni a kisebbségi jogok védelmével. Híres 1201. számú ajánlásában felszólította az ET Miniszteri Bizottságát a kiegészítést szolgáló egyezmény, az ún. Kiegészítő Jegyzőkönyv elkészítésére, és az egyezményre szövegszerű javaslatot tett.

Mészáros István László: Egyházak, pénzügyek


Az Antall-kormány legnagyobb vállalkozása ezen a területen az úgynevezett egyházi ingatlantörvény megalkotása volt. Az eredmény visszás: minél több ingatlant kapnak vissza az egyházak, annál nagyobb függésbe kerülnek az állami költségvetéstől, hiszen nem rendelkeznek a fenntartáshoz szükséges önálló jövedelemforrással. (A törvény egyéb visszásságait ebben a pénzügyi vonatkozású írásban szándékosan nem említem.)

Előrelépés történt azonban az egyházak köztevékenységének területén.


Mészáros István László: Hisztérikus törvénygyártás


Immár negyedik hete tárgyal az Országgyűlés saját működési szabályainak módosításáról. A parlamenti munka hatékonyabbá tételének különös aktualitást ad, hogy a közvélemény-kutatási adatok szerint a t. Ház osztozik a kormány népszerűtlenségében: a Medián tavaszi felmérése szerint már a hadseregbe és a rendőrségbe vetett bizalom is messze megelőzte az Országgyűlés iránt érzett rokonszenvet.

Mészáros István László: Szőnyegbombázás, aknamező


Annak, hogy a vallásszabadság a gyakorlatban megvalósuljon, az állam és az egyház szétválasztása a biztosítéka. A szétválasztás alapvető feltétele, hogy az egyházak hitéletük működési költségeit az állami költségvetéstől függetlenül, saját forrásaikból tudják fedezni. Az egyházaknak ezért mielőbb a működőképességükhöz szükséges javak birtokába kell jutniuk.

Sajnos a törvényjavaslat ennek a követelménynek nem felel meg.


Mészáros István László: Kossuth Lajos, Eötvös József azt üzeni…

Az állam oktatási kötelezettsége és az egyházi ingatlanok


Mivel a javaslat – többek között – az egykoron államosított több mint 4500 egyházi iskola visszaigénylésére is lehetőséget nyújt, a parlament oktatási bizottságában dolgozó képviselők valószínűleg nem fognak unatkozni. Az oktatáspolitikai kérdéseket rájuk hagyom. Az iskolaügyet kizárólag a lelkiismereti és vallásszabadság szempontjából vizsgálom.

A falu egyetlen iskolája

Mi történjék akkor, ha a község egyetlen általános iskolájára valamelyik egyház bejelenti az igényét?




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon