Skip to main content

Interjú Nagy Bálint építésszel

Vissza a főcikkhez →


Beszélő: Hogyhogy újból politizálsz?

Nagy Bálint: A rendszerváltás után úgy éreztem, hogy itt a politika a helyére került, vagyis a parlamentben, a parlamenti demokrácia szabályai szerint zajlik. Kiderült, hogy ez illúzió volt. Az utóbbi hónapokban egyre inkább éreztem, hogy nem lehet a szakmai arisztokratizmus mögé bújva a politizálásból kimaradni. Meg aztán hiába csinálok akármilyen tervezőirodát, ha egy működésképtelen országban vagyok egy kis sziget.

Beszélő: Miért nem az SZDSZ-ben politizálsz?

N. B.: Több oka van annak, hogy annak ellenére sem az SZDSZ-ben politizálok, hogy barátaim zöme ott van. Az SZDSZ-ben van egy kialakult pártstruktúra, egy kialakult ideológia. Ennek formálásában én nem vettem részt. Szívesebben vállalok politikai szerepet egy olyan pártban, amelynek a formálásában aktívan részt vehetek.

Beszélő: És miért a Köztársaság Párt?

N. B.: Akkor kerestek meg, amikor már magam is úgy gondoltam, hogy nem lehet politikailag visszahúzódni. Megismerkedtem a programjukkal, megismerkedtem a szereplőikkel, és igent mondtam. Vonzott az, hogy új erőről van szó, amely nem vett részt az elmúlt évek politikai iszapbirkózásában. Vonzott a párt ideológiamentessége, amely lehetővé teszi, hogy egyébként különböző gondolkodású embereknek az erejét egy célra lehessen koncentrálni. S vonzott benne az, hogy hatékonyságra akar törekedni. Én természetesen a párt választási sikeréért fogok dolgozni, de számomra az az igazán fontos, hogy minél több liberális politikus legyen a kilencvennégyes parlamentben, függetlenül attól, hogy melyik pártnak a listáján jut be. Én a magam részéről minden liberális gondolatot és a liberális gondolat minden képviselőjét támogatni akarom.

Beszélő: A liberalizmus iránti elkötelezettség mennyire domináns a Köztársaság Pártban?

N. B.: Én úgy gondolom, hogy egyértelműen domináns. Azok, akik most a párt vezetői lettek, szerintem mindannyian a liberális politika mellett teszik le voksukat. Ebben a pártban a hangsúly természetesen a gazdasági helyzet megváltoztatásán van. Ezzel én egyetértek, mert ezt érzem az ország legégetőbb problémájának.

Beszélő: Miként szolgálja a hatékonyságot az, hogy ezentúl, ha pártod sikeres lesz, három liberális párt is lesz a parlamentben?

N. B.: Én azt sem bánnám, ha hat vagy nyolc lenne. Én azt gondolom, hogy ezek a pártok nem gyöngítik, hanem erősítik egymást. A másik két liberális párt gondolkodását és képviselőit már ismerjük. Ez a párt a hangsúlyokat máshová fogja helyezni, de nem a másik két párt rovására. Hatékonyságon én nem is annyira választási hatékonyságot értettem, hanem azt, hogy ez a párt programjában szakítani tudott bizonyos dogmákkal.

Beszélő: Hogyan ítéled meg a Köztársaság Párt esélyeit?

N. B.: Egyelőre nem foglalkoztam százalékszámítással. Itt öt és harmincöt százalék között hangoztak el számok. Szerintem valahol a kettő között lesz.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon