Kőszeg Ferenc

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Januári 1. és 3. számunkban a parlament három ellenzéki pártjának vezetői válaszoltak lapunk kérdésére: hogyan kezdenének kormányozni, ha pártjuk megnyerné az 1994-es választást. Hogyan kezdené a Köztársaság Párt elnöke?

Köztársaság Párt, köztársasági elnök

– Nem akkor kezdenék hozzá. Meggyőződésem, hogy ’94-ben az emberek ismét megszólíthatóak lesznek. Lesznek annyian a választáson, mint a ’90-esen, sőt. A bizalmat is meg lehet nyerni ’94-ben, fokozott, odafigyelő bizalmat lehet szerezni. Amiben rosszabb lesz a helyzet ’90-hez képest, az az, hogy nem lesz türelmi idő. Rendkívül gyorsan kell megfelelni annak a fajta stílusnak, amivel megszerezted a bizalmat. Ha megnyerted a választást, nem mondhatod azt, hogy majd két év múlva a sötét alagút végén megjelenik egy fényes pont. Nem lehet ezer nap türelmi időt kérni, és aztán az ezeregyedik napon bejelenteni, hogy még kétezret kérek. A stílushoz, a választási programhoz igazodó lépéseket nyomban meg kell tenni, két hét múlva, egy hónap múlva, másfél hónap múlva, folyamatosan. Vagyis függetlenül attól, hogy megnyered-e a választást vagy sem, a programhoz kapcsolódó kiemelt területeken szinte a kodifikációs munkáig el kell jutni. Ezért ma a Köztársaság Pártban a program kibontásának szakmai munkája folyik, de néhány területen már majdnem kodifikációs munka is. Előre tudnom kell, hogy annak a programnak a megvalósulásához, amiben gondolkodom, hogyan kell átalakítani az állami intézményrendszert, mert ha a koalíciós tárgyalásokon már szétosztottad a tárcákat, később nehéz azt mondani, hogy két tárcát összevonok. Intézményi tekintetben a párt programjának, filozófiájának megfelelően nagyon komoly, érdemi lépések várhatók. Jelentősen megerősített köztársasági elnöki rendszerre van szükség, a protokolláris szinttől elmozdított elnöki funkcióra. A rádió, televízió, a jegybank, esetleg a biztonsági hivatal nemzeti intézmény, a működésük nem függhet a napi politikától, ezért inkább a köztársasági elnök felügyelete alá kellene helyezni őket. Egyébként, ha a kormánypolitika nem igényli, hogy uralja a kommunikációs rendszereket, az a bizalmat is növelni fogja.

Beszélő: A megnövelt elnöki hatalom feltételezi, hogy a köztársaság elnökét közvetlenül válasszák?

– Ehhez a szerepkörhöz, amely magában foglalja az állandóságot biztosító nemzeti intézmények felügyeletét is, valóban jobban illeszkedik egy közvetlenül választott köztársasági elnök. De nem feltétlenül szükséges. A Köztársaság Pártnak még meg kell vizsgálnia, hogy a közvetlenül választott köztársasági elnöki intézményt tartja-e jobbnak. Nekem az a saját véleményem, hogy a közvetlen választás jobb lenne.

Beszélő: Ebből az következik, hogy a Köztársaság Párt elnöke megpályázná a köztársasági elnöki méltóságot?

– Nem, nem következik belőle.

Beszélő: De nem is zárja ki?


– Az 1994–98-as periódus időszakában kizárja. Magam és munkatársaim szakmai meggyőződésünket politikai felelősséggel akarjuk képviselni. Azok mellé a javaslatok mellé, amelyekkel én egyfajta stílusban gazdaságpolitikusként, érdekvédelmi szervezet vezetőjeként és országgyűlési képviselőként megjelentem, oda merem helyezni a politikai felelősséget, hogy mindezt meg kell és meg lehet csinálni. Ez miniszterelnöki feladat.

Beszélő: Ezek a javaslatok – módosító indítványok és önálló képviselői indítványok – jobbára a gazdaságra vonatkoztak.

Ellentmondó javaslatok?

– Gazdasági területen igen jelentős lépéseket kell tenni az első hónapokban. A ’94-re elfogadott költségvetés valószínűleg nem fog megfelelni a következő kormányzati erőnek.  A Köztársaság Pártnak biztosan nem felel meg. Ezért már a választások előtti hónapokban föl kell készülni arra, hogy évközi költségvetési módosításra lesz szükség, hogy azonnal benyújthassuk azokat a törvényjavaslatokat, amelyek a gazdaság számára és a szociálpolitika számára is megteremtik a növekedés feltételrendszerét. Ez nem ér rá a ’95-ös költségvetésig. A Köztársaság Párt programjából következik, hogy azonnal módosítani kívánjuk a társadalombiztosítás költségvetését is, mert például a nyugdíjak értékállóságát legalább a jelenlegi szinten biztosító nyugdíjrendszer megteremtését nem lehet egy évvel későbbre tolni.

Beszélő: Orbán Viktor és mások szerint az előadott gazdaságpolitikai és szociálpolitikai javaslatok kizárják egymást. Hogyan lehet csökkenteni a közterheket, így például a társadalombiztosítási hozzájárulást, és egyúttal biztosítani a nyugdíjak értékállóságát?

– Nagyon széles a kérdéskör, de meggyőződésem szerint van válasz. 1992-ben 14 milliárd forint hiányzott ahhoz, hogy a nyugdíjrendszer, méghozzá felső korlátok nélkül, pontosan igazodjon a nettó jövedelmek kiáramlásához, azaz mind az alacsony, mind a magas nyugdíjak megőrizzék az értéküket. 14 milliárd többlet hiányzott a 300 milliárd mellé. Ugyanakkor hetvenvalahány milliárdban fogadtuk el a költségvetési hiányt, a társadalombiztosítás pedig a saját forrásaiból finanszírozott mintegy 40 milliárd forint állami, tehát nem biztosítási kiadást. Ha tehát az állam a negyvenmilliárdból 14-et már abban az évben visszajuttatott volna, a költségvetési hiányt pedig kilencvenre tervezik, akkor a társadalombiztosítás saját büdzséjén belül meglett volna a fedezete a többletnek. Azt mondták, fizikai képtelenség, ettől minden összeomlik. Aztán az év végére majdnem kétszázmilliárd volt a költségvetési hiány. A megfelelő kiegészítéstől két és fél millió ember életszínvonala nem, de a biztonságérzete javult volna.  A biztonságérzetnek nagyon erős a gazdasági kihatása. Egészen másképp viselkedem, ha a következő évem teljes létbizonytalanságot jelent: másképp jelenek meg fogyasztóként, megtakarítóként, életvitelben, munkát vállalóként a gazdaságban, és más, ha egyértelmű törvényi garanciám van arra, hogy ennél rosszabb már nem lesz. Az, hogy milyen mértékben lehet az elértéktelenedett nyugdíjakat értékre hozni, az a gazdasági növekedés függvénye. De egy tízmilliós országban nem veszíthetem el két és fél millió ember vásárlóerejét. Gazdasági nonszensz azt mondani, hogy tegyük előbb rendbe a gazdaságot, miközben elveszítjük két és fél millió ember vásárlóerejét. A vállalkozónak, üzletembernek sem lehet azt mondani, hogy termelj többet. Kinek? A magántulajdonú üzemek 85-90 százaléka három éven belül jött létre, a kezdő vállalkozó nem tud Ausztráliába és Brazíliába szállítani, számára a belpiac meghatározó fontosságú.

Beszélő: A költségvetési hiány tetemes része keletkezik az állam túlköltekezéséből. A zöme azonban abból keletkezik, hogy az állam bevétele kisebb a tervezettnél.

Önmagáról gondoskodó társadalom

– Ha a változatlan gazdasági alapot szigorúbb szabályozással, nagyobb elvonással terhelem meg, akkor nem tíz százalékkal több lesz az adóbevételem, hanem esetleg 14-gyel kevesebb. Azt szokták mondani, az elvonás csökkentését nem reagálja le elég gyorsan a társadalom, és az adók csökkentéséből az első években elviselhetetlen hiány keletkezik. Én azt gondolom, hogy a gazdaság reakcióképessége sokkal jobb, reakcióideje sokkal rövidebb, vagyis egyértelműen bevezetett intézkedésekre képes egy éven belül reagálni. Ha egy rendszer tíz éve minden évben megbukik, engedjék már meg, hogy egyszer egy másik koncepció is megbukjon. Természetesen, ha az elvonás mértékét jelentősen csökkentem, akkor jelentősen csökkentenem kell az állami szolgáltatási rendszert is. Ha kevesebb szolgáltatást nyújtok oktatásban, egészségügyi ellátásban azzal, hogy majd csökkentem az elvonásokat, akkor nagyon nagy lesz az ellenállás. Ha viszont jelentős mértékben csökkentem a járulékokat, csökkentem az adószintet, vagyis több jövedelem marad a munkavállalónál meg a többi jövedelemszerzőnél, akkor mondhatom, hogy bizonyos típusú oktatási szolgáltatásokért mostantól kezdve fizetni kell. A bértömegből húsz százalékkal több nettó jövedelem azért marad a munkavállalónál, mert a táppénzt nem 75 százalékos szintig, hanem csak mondjuk 50 százalékos szintig biztosítom. Azaz kössél kiegészítő biztosítást a nálad maradó többletpénzből. Gondolkodj el azon, hogy mit fogsz csinálni, ha például elveszted a munkahelyedet vagy megöregszel és nyugdíjba vonulsz. A felelősség hármas: a tied is, a munkahelyedé is meg az államé is. Tehát azt nem lehet elvárni, hogy korlátozzam a járulékok elvonását, de a szolgáltatások maradjanak meg korlátlanul. Ha csak 340 ezer forint évi jövedelemig veszek el tb-t és nyugdíjjárulékot, akkor csak ennyi fog beszámítani az államilag garantált kötelező nyugdíj-, illetve táppénzrendszerbe. A többletjövedelmedből vagy kiegészítő biztosítást kötsz, vagy értékpapírt halmozol fel, és annak hozadékából akarod biztosítani magad, vagy vállalkozási tevékenységet folytatsz, ez a magánügyed, vagy megelégszel a kisebb biztonsággal. Persze külön kell választani a különböző helyzeteket. Tehát amikor azt mondom, hogy teljeskörűen biztosítani kell a nyugdíj értékállóságát, akkor ez arra az időszakra vonatkozik, amikor a szociális biztonság alkotmányos vállalása volt a társadalomnak. Akitől egész életében úgy vonták el a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulékot, hogy nem szerezhetett értékpapírt, nem képezhetett vagyont, nem köthetett alternatív biztosítást, mert a teljes jövedelmét bevonták a kötelező biztosítási rendszerbe, annak amíg él, jár a teljes értékű nyugdíj, mert így kötöttem vele szerződést. De át kell végre lépni egy másik rendszerbe. A jövő nyugdíjrendszere, az átmenet megfelelő szabályozásával, már nem a mostani elven épül fel: csökken a járulékbevétel, csökken a szolgáltatás is, de beindul a korszerű nyugdíjbiztosítás.

Beszélő: Persze azokban az országokban, ahol ez a szisztéma működik, a munkavállalók nagy többsége is a középréteghez tartozik, kialakult a felhalmozó mentalitása, hagyománya, és megvan hozzá a jövedelme is. Magyarországon ugyanakkor sokkal nagyobb és egyre növekvő a leszakadó szegény réteg, amelyik nem képes felhalmozásra.


– Szerintem a magyar társadalom gazdasági érzékelő rendszere nem rossz. A dilettáns gazdaságpolitikai döntések ellenére a társadalom tagjai a saját távlataik szempontjából pozitív lépéseket tesznek. A vállalkozások ott alakulnak, ahol perspektívájuk van annak ellenére, hogy a vállalkozó a hibás döntések miatt majdnem büntetőkamatot fizet.

Beszélő: Kétségtelen, hogy a társadalomnak nagyon nagy tapasztalata van abban, hogy a kedvezőtlen intézkedéseket megkerülje, és ellenükben is megteremtse a maga életlehetőségét. A Kádár-rendszer szinte erről szólt.

– Így van, egyetértek. Jó rutinunk van. Kevés űrhajót vezettünk a világűrben, de nagyon sokan tettek úgy, mintha… A piacgazdaság egészében nem működött, de profikká váltunk a szimulált piacgazdasági modell működtetésében.

Beszélő: Az adóbevételek, ha csökkentjük a kulcsokat, csak akkor növekednek, ha a produktivitás jelentősen nő. A termelés felpörgetése eddig különböző élénkítési programokkal kapcsolódott össze, nagyarányú állami beruházásokkal, a vállalatoknak nyújtott kedvező állami hitelekkel, amelyek a termelés helyett főképp az adósságot növelték. A világkiállítással szemben is az a fő ellenvetés, hogy az is olyan állami nagyberuházás, amely a költségvetés terhére termel.

Élénkítés, élénkülés


– Az állam, akár restriktív módon gazdálkodik, akár élénkít, mindenképpen két rossz megoldás közül választ, mert mindkettő azt tételezi föl, hogy az állam gazdálkodik. Azt gondolom, hogy az államnak nem feladata, hogy gazdálkodjon, de az sem, hogy kivonuljon a gazdaságból, hanem a feltételrendszer kialakításában van szerepe. A kérdés az, hogy a szabályozás szellemisége egy restriktív gazdasági modellt segít, vagy egy élénkülőt. Tehát nem arról van szó, hogy az állam élénkít, hanem arról, hogy az élénkülés feltételrendszerét teremti meg. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy egy világkiállítást el lehet rontani, tehát meg lehet valósítani állami nagyberuházásként is.

Beszélő: Efelé haladunk.


– Még ezt is elfogadom, hogy úton vagyunk, részben úton vagyunk efelé. Tehát hogy élénkítésként kezeljük, állami nagyberuházásként valósítsuk meg a világkiállítást, bizony kétes eredménnyel.   Persze eredményt azért ez is hoz: mert az állam által birtokolt telefon is jobb az üzleti életben, mint ha nincs telefon. Az állam által birtokolt nagyon drága infrastruktúra is jobb feltételrendszert teremt ahhoz, hogy gazdasági tevékenységet tudjak folytatni, mint ha egyáltalán nem épül ki az infrastruktúra. Azt hiszem, hogy nem volt és ma sem szükségszerű, hogy a világkiállítás állami beruházásként működjön. Úgy csinálják, de én sokkal szívesebben fogtam volna össze azzal a társadalmi nyomással és politikai nyomással, amelyik arról szólt, hogy hogyan kell a világkiállítást befektetői alapon és befektetői rendszerben megvalósítani, mint hogy az állam mellé álljak, hogy ne hagyjuk ki ezt az esélyt.

Beszélő: Csakhogy a komoly fizetőképes kereslet nem volt elegendő a világkiállítás finanszírozására, a kapcsolódó infrastruktúráról nem is beszélve.

– Volt fizetőképes kereslet. Nagyon rossz irányba mentünk, amikor arról vitatkoztunk, van-e háromszázezer munkahely a világkiállításban, ahogy állítottam, vagy csak negyvenezer. És tessék mondani, negyvenezer nem kell? Gazdasági emberként ugyan meggyőződésem, hogy nem negyvenezer volt benne, de tegyük ezt félre. Én azt mondtam, hogy 8-10 milliárd dollár működőtőke bevonására van lehetőség, az MNB azonban a szándéknyilatkozatok alapján csak kétmilliárdról mondta ki, hogy a befektetési szándék komolynak tűnik. Elnézést, a kétmilliárd is több, mint az egy év alatt bejövő működőtőke. Két évvel hamarabb bevont működőtőkét jelent. Számokról folyt a vita ahelyett, hogy azt mondtuk volna, mindegy, hogy mennyi van benne, fogjunk össze annak érdekében, hogy a világkiállítás a lehető legkevesebb állami beruházást, és a lehető legtöbb működőtőke-behozatalt jelentse. Ha viccel akarom elütni, azt is mondhatom, hogy az a fajta politikai szerepvállalás, amibe, most belefogtam, az azért van, hogy ’94 és ’96 között bebizonyítsam: a világkiállítás nem feltétlenül rossz ötlet. Be akarom mutatni, hogyan kell megvalósítani, hogy működjön is.

Beszélő: Palotás János népszerűségét a taxisblokád idején vállalt szerepe alapozta meg. Eörsi Mátyás pere kapcsán a taxisblokád ismét téma lett; Eörsi a sajtótájékoztatóján bemutatott egy magnófelvételt. Eszerint Horváth Balázs Torontóban, az ottani Magyar Házban tartott előadásában kijelentette: a szakemberek megállapították, és neki is az a véleménye, hogy a taxisblokád megtervezett puccs volt.

Buta ország?

– Én ezt Antall Józseftől is hallottam a képviselői irodaházban jó két évvel ezelőtt, a három kormányzati frakció együttes ülésén. Azt mondta, hogy a volt III/III-asok…

Beszélő: Horváth Balázs is kiemelte, hogy 82 egykori III/III-as volt a taxisok között.

– Hogy hány taxis volt az országban III/III-as, azt nem tudom, de gondolom, hogy előtte is rengeteg taxis, és az élet minden területéről nagyon sokan voltak a biztonsági szervek beszervezett emberei. Ilyen alapon bárki, a pedagógusok is szervezhettek volna puccsot, mert biztos, hogy voltak beépített emberek a pedagógusok között is. Antall József azonban azt mondta: a blokádot olyan precízen, olyan professzionista módon szervezték meg, az egész országot pillanatok alatt lezárva, a tiltakozást olyan keményen fogalmazták meg, hogy ehhez nem lett volna elég okos ez az ország, emögött tudatos puccs, a III/III-asok által szervezett országos akció volt. Nagy felelősség egy ilyen kijelentés. Én magam az elejétől fogva, nem a legelejétől fogva, hanem a megoldáskeresés elejétől fogva elég intenzíven részt vettem az eseményekben. Péntek reggel indultam volna három napra, külföldre a családommal, bepakolva készen álltunk az indulásra, amikor a rádió adta a hírt, hogy országossá kezd terebélyesedni a tiltakozás. Engem valószínűleg keresztülengedtek volna a tiltakozó vállalkozók – akkor még döntően vállalkozói tiltakozók – az országon. De mint a Vállalkozók Országos Szövetségének vezetője úgy véltem, hogy a VOSZ-nak részt kell vennie a megoldás keresésében. A hírek hatására döntöttem úgy, hogy itthon maradok. Délelőtt tíz órakor telefonon fölhívtam a munkatársaimat, és felvázoltam, milyen adatgyűjtésre van szükség a megoldás megtalálásához, kik jöjjenek be az irodámba, mit kell elemeznünk: az olaj beszerzési árát, a benzinár összetevőit, hogy mennyi benne az adó, mennyi a forgalmi jutalék, mi az, ami a világpiaci ármozgásokból következik. Aztán, miközben a munkatársak itt dolgoztak, a rádióban hallott hírek alapján mentem be először a parlamentbe, és kértem Szabad Györgyöt személyesen, hogy próbálja megakadályozni, hogy a Horváth Balázs által vezetett kabinet elveszítse a lélekjelenlétét, és hogy felejtse el, hogy ha kell, akkor a hídról az autókat élből a Dunába lökjük. Egy társadalmi válságot nem így kell kezelni, ha már kirobbantották, akkor legalább a válságkezelést oldják meg.

Ezek után jöttem be a szövetségbe, és délután két órakor, tehát péntek délután két órakor az itteni munkatársak által kidolgozott megoldási javaslat utolérte a Magyar Rádióban Horváth Balázst. Ez a javaslat 98 százalékban, szakmai részében száz százalékban megegyezik azzal, amit vasárnap este az Érdekegyeztető Tanács elfogadott. Nem volt semmiféle nyomás, de még egy ötlet sem a „puccs” szervezőitől. A múlt nyáron Antall a 301-es parcellában mondott egy beszédet. Másfél év telt el az előzőhöz képest, és ugyanazokat a szófordulatokat használta, csak fordítva. Azt mondta, milyen zseniális volt ’56-ban a társadalom, hogy mindenfajta szervezés stb. nélkül, hogyan tudta néhány nap alatt egy világhatalommal, a Szovjetunióval szemben az egész országot megszervezni. Amilyen szép volt a beszédnek ez a gondolata, olyan rosszul hangzott tőle. Mennyire hiteltelen az az ember, aki ha a saját érdekeit érzi támadva, akkor a III/III-as szervezett meg egy buta országot, ha a történelmi múltról beszél, amiből politikai tőkét szeretne kovácsolni, akkor szenzációs ország, amely mindenfajta segítség nélkül, a világhatalommal szemben is ki tudja fejezni az érdekeit. Ezt eddig soha nem mondtam el így, de úgy gondolom, hogy el kellett mondanom.

Beszélő: Pedig a taxisblokád idején éppen Antall használta elsőként a „polgári engedetlenség” kifejezést, ami valószínűleg a legtalálóbb megjelölése a történteknek.

– Azt gondolom én is, hogy ez a legtalálóbb megjelölés. Egyszer majd biztosan le fogják írni, milyen feszültség tud kirobbanni viszonylag kis dolgokból. Ugye a kormány bejelentette, hogy nem fogják emelni a benzinárat, aztán kiderült, hogy mégis fogják. Erre a taxisok elmentek Siklós Csabához, hogy azonnal vigye be a kormány elé az ügyet, mert őket becsapták. A miniszter nyugodtan mondhatta volna a húsz tiltakozó taxisnak, hogy meg fogom vizsgálni a kérdést, jelöljenek ki szakembereket, jöjjünk össze, mert egy a kormány elé kerülő beterjesztés hosszabb időt igényel, meg jó előkészítést, tárgyaljunk róla a jövő héten. Erre a húsz taxis hazament volna, és nem is tudom, hogyan tudtak volna egyenlő erőkkel részt venni a szakértői tárgyaláson. Ezzel szemben kaptak egy flegma választ, hogy mit képzelnek, majd maguk miatt összeül a kormány. A taxisok pedig azt mondták, jó, akkor lezárjuk a hidakat. Az első húsz tiltakozót még leszerelhetném, de azt se tudom, hogyan kell leszerelni őket, s ebből nő ki egy népmozgalom, amelynek már nem a taxisok a főszereplői, hanem általában a társadalom megsértett csoportjai. Korábban a pedagógusokra, a diákokra mondták, hogy micsoda dolog a fizetésekért, az ösztöndíjakért tiltakozni, amikor a nyugdíjasok éheznek. Mindig megpróbáltak szembefordítani valakiket valakikkel, aztán végül megjelent az egész társadalom.

Ki lesz a partner?

Beszélő: A benzinárválság lecsillapításához az árképzésre vonatkozó frappáns ötlet mellett elsősorban kompromisszumteremtő készségre volt szükség. Erre a készségre egy párt vezetőjének is nagy szüksége van, hiszen ha a választási eredmények megengedik, minden valószínűség szerint egy koalícióban kell részt vennie. E pillanatban még se a kormánypártok, se az ellenzéki pártok nem nagyon gondolkoznak azon, hogy a Köztársaság Párttal koalícióban legyenek. Ez természetesen megváltozik, ha a párt sikeres lesz. Milyen pártokkal vállalná a koalíciót a Köztársaság Párt?

– Nem veszem rossz néven, hogy ma milyen mértékig foglalkoznak a parlamenti pártok a Köztársaság Párt esetleges súlyával, lehetőségeivel, partneri kapcsolatrendszerével. A Köztársaság Párt programjában sem található meg a többi párt programjának elemzése, de még az se, mi az, ami közös benne más pártok programjával. Egyfajta pozitív választ akartunk adni egy társadalmi, gazdasági helyzetre. Azt szeretném, hogy ’94-ben a programok között válasszanak majd az állampolgárok. Koalíciós fellépést több mai parlamenti párttal is el tudok képzelni, így a szabad demokratákkal, a fiatal demokratákkal, parlamenti pártokon kívül az Agrárszövetséggel. El tudom képzelni az MSZP-vel is. A programunk logikája nem zárja ki a Kereszténydemokrata Néppárttal való koalíciót sem. De ha a KDNP a választásokig kitart egy olyan koalíció mellett, amelytől véleményem szerint a választás meg fogja vonni a bizalmat, akkor nem illik visszaemelni a kormányba csak azért, mert van a parlamentben 8-10 százaléka, ami jól jöhet a kormánynak. Ugyanezt gondolom a Magyar Demokrata Fórumról is, amelynek persze egészen más szellemiségűvé kellene tisztulnia a ’94-es választásokig, mert a jelenlegi szereplőivel elképzelhetetlennek tartanék bármiféle koalíciót. A Kisgazdapárt sajátosan magyar, önmagában pozitív pártképződmény, a szociáldemokrata pedig nemzetközi, az egész világon elfogadott értékrend képviselője, mégis ma mind a két párt nagyon nehezen képzelhető el kormányzati tényezőként.

Beszélő: A mai ellenzéki pártokkal viszont éppen gazdaságpolitikai tekintetben jelentősek a nézetkülönbségek. Az SZDSZ és a Fidesz fenn akarja tartani, illetve következetessé akarja tenni a szigorú monetáris politikát. Az MSZP-ben a gazdaságpolitikusok hasonlóképpen vélekednek. Ugyanakkor az MSZP-ben egyesek nagyobb szerepet szánnak az államnak a gazdaságban. Ez más módon, de ugyancsak eltér a Köztársaság Párt elgondolásaitól.

– Az MSZP működési modellje, úgy gondolom, azt sugallja, hogy az MSZP a legnagyobb ellenzéki párt szerepkörét célozta meg. Nem biztos, hogy ezt be fogják vallani, az se biztos, hogy igazam van, de a lépéseik ilyesmit sejtetnek, és ezt én nem is tartom rossz gondolatnak. Elképzelhetetlennek tartanám viszont a részvételt egy olyan koalícióban, amely fönntartja a restriktív társadalomfejlesztési modellt. Ez ma valóban jelentős különbség a Köztársaság Párt, a szabad demokraták vagy akár a fiatal demokraták között. Nemrégiben beszélgettünk is erről az SZDSZ vezetőivel: helyzetértékelésünk nagyon hasonló volt, a megoldás tekintetében eltért a véleményünk. Mi azt gondoljuk, hogy nagy kockázatokat vállalva jelentős lépésekre van lehetőség. A társadalom kockázatviselő képessége gyengébb, mint a nyugati szomszédainké. Nekünk mégis ezzel a gyengébb képességgel kell nagyobb kockázatot vállalnunk, nagyobbakat lépnünk, mert lassabban a gyorsabbat nem lehet utolérni. A fokozott kockázathoz kell igazítani a szociálpolitikát is, a fokozott növekedési pálya fokozott kockázatát kell mérsékeljük, egy az emberekben sokkal erősebben kialakított szociális biztonságérzettel. Az osztrák életszínvonalat nem lehet három év alatt utolérni, de azt, hogy úgy érezzük, hogy olyan jó az életszínvonal, mint Ausztriában, az néhány év alatt elérhető. Tudniillik ma az életszínvonalunk a harmada az osztrákénak, ha felhozzuk a felére, hatalmasnak érezzük a növekedési perspektívát. Persze az, hogy rosszabb adottságokkal gyorsabban kell haladnom, azt jelenti, hogy a munkaidő nem nyolc óra lesz, hanem több, a szabadidő kevesebb, az átlagéletkor alacsonyabb.

Beszélő: Vállalja-e a Köztársaság Párt, hogy kisebbik partnerként is részt vesz a kormányzásban?

– Vállalja, de legitimálni egy bukó programot semmiképpen nem fog. A Köztársaság Párt új stílussal, új gondolkodásmóddal jelent meg. Ha ehhez olyan társadalmi támogatást szerez, amely rászorítja a szabad demokratákat vagy a fiatal demokratákat, hogy ők is ilyen stílusú programmal lépjenek fel, de a mögöttük álló kiváló szakértői és értelmiségi bázis, a nagyobb tradíció, a nagyobb ismertség révén és éppen a stílusváltás nyomán ők nyerik meg a választásokat, minden további nélkül lennék koalíciós partnerük.

Beszélő: Lesz-e köztársaság párti frakció a jelenlegi parlamentben?

- Nem, nem dolgozunk ezen. De nem is zárjuk ki a lehetőségét. A Köztársaság Párt programja, tevékenysége úgy épül fel, hogy az 1994-ben, a választások után várható helyzetre, az akkor esedékes megoldásokra koncentrál, tehát kevesebb energiát fordít az aktuális politika befolyásolására, bár nekem személyesen, mint egy választókerület országgyűlési képviselőjének kötelezettségem, hogy véleményemmel, indítványaimmal hatni próbáljak a kormányra akkor is, ha halálbiztosan tudom, hogy leszavaznak. A mai politika szemszögéből a frakcióalakításban nincsen semmi csábító. Ugyanakkor lehet olyan értelme, hogy menekülési lehetőséget biztosít értékes embereknek, akik a maguk politikai tevékenységével zsákutcába kerültek.

• Belföld