Skip to main content

Hogyan kezdünk kormányozni?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Egy héttel az 1990-es választások előtt a Szabad Demokraták Szövetsége röplapot adott ki, amelyben felsorolta, mi az, amit azonnal megtesz, ha kormányra kerül. A szöveget (amelyet dokumentumként újra közlünk), szerkesztőségünk december közepén elküldte a három parlamenti frakcióval rendelkező ellenzéki párt vezetőjének. Levelünkben azt kértük tőlük, foglalják össze, mi az, amit a választások után esetleg kormányra kerülve különösen sürgető feladatnak vélnek. Hiszen a pillanat, amikor a jelenlegi kormány megkezdi ciklusának utolsó teljes évét, amikor a választások időpontja már elég közeli ahhoz, hogy feltételezzük, valamennyi párt készül a kormányzás feladatára, de a tényleges választási kampány még messze van, különösen alkalmas arra, hogy a pártok vezetői komolyan s mégis kötetlenül válaszoljanak: hogyan fognának hozzá a kormányzáshoz. Kérdésünkre Horn Gyula, az MSZP elnöke írásban, Orbán Viktor, a Fidesz frakcióvezetője interjú formájában felelt.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon