Eörsi, Neményi

Nyomtatóbarát változat

A „törzsi szerveződések” és a történelmi pártok után tehát új szín jelent meg a magyar politikai palettán: a lombikpárt. Palotás János barátaival és üzletfeleivel arra a meggyőződésre jutott, hogy kereslet van a magyar politikai piacon egy olyan pártra, amely nem olyan, mint a többi. Palotásék kétségkívül létrehoztak valamit (szakértők bevonásával és az eredeti kör tágításával), a Köztársaság Párt megszületett. A kérdés csak az, hogy életképesnek bizonyul-e majd.

A pártalapítók nyilvánvalóan úgy gondolják, hogy a jelenlegi parlamenti pártok három fő okból nem elég „hatékonyak”. Először is a pártoknak gondot okoz a tagságuk. Másodszor a választóknak elegük van a destruktívnak érzett ideológiai csatározásokból. Harmadszor pedig a pártpolitikusok presztízse alacsony. Ezért egy hatékony és sikeres pártnak – így a recept – vegytiszta választási pártnak és ideológiamentesnek kell lennie, és olyan reprezentánsokkal kell rendelkeznie, akiknek presztízse a politikai szférán kívüli forrásokból táplálkozik.

Választási párt

A párt 152 taggal alakult meg, és nem is tervez különösebb tagtoborzó akciókat. A Köztársaság Párt tagságára csak az pályázzon, aki – azonkívül, hogy egyetért a párt programjával – okos is, sikeres is, vagyis hozott tekintélyével nyereség a párt számára. De mivel plakátragasztókra a Köztársaság Pártnak is szüksége lesz, a pártalapítók feltalálták a regisztrált támogató fogalmát. Magyarán intézményesítették a – gyakorlatban más pártokban is létező – fapados párttag kategóriáját. A nyilvántartott támogatóknak pártjogaik nincsenek, ennek fejében viszont drukkolhatnak és persze plakátokat ragaszthatnak. Valamint ország-világ előtt dacos büszkeséggel hirdethetik, hogy ők bizony a pártolümposz csúcsán trónolókhoz képest csak macskajancsik. Állítólag már több ezer támogató vetette nyilvántartásba magát. Nem tudom, hogy a közvéleménynek az a része, amely a demokratikus politikai kultúra sorsát szívén hordozza, vajon kívánhatja-e, hogy ez a szám jelentékenyen növekedjék.

A regisztrált támogatóról a pártalapítók szándéka szerint olyan amerikai kifejezésekre kellene asszociálnunk, mint a regisztrált demokrata és a regisztrált republikánus. Csakhogy az Egyesült Államokban a pártok támogatóit nem a pártok, hanem a választói jegyzékeket karbantartó hivatalok tartják nyilván, és a nyilvántartásba vételnek választási jogi következményei vannak. Vagyis borzasztóan félrevezetnénk magunkat, ha Palotásék szándéka szerint asszociálnánk.

Oda az ideológia

Az új párt arra számít, hogy az ideológiamentesség kinyilvánításával vonzóvá teszi magát mindazon választók szemében, akiket se tűzbe nem hoz, se pánikba nem ejt egy-egy zaftosabb Csurka-dolgozat. E spekuláció szempontjából nem érdekes, hogy természetesen a Köztársaság Pártnak is van ideológiája. Csak az a kérdés érdekes, hogy fenn lehet-e tartani ma Magyarországon az ideológiamentesség látszatát, ha egy párt valóban politizál. S ebben van okunk kételkedni. Ha a Köztársaság Párt komolyan gondolja, hogy „számára is vannak megfellebbezhetetlen alapelvek: a nyilvánosság korlátozhatatlansága, az egyes emberek és a társadalom szabadsága és méltósága olyan alapértékek, amelyek napjaink modern politikai kultúrájában magától értetődőek”, akkor máris frontálisan ütközik ideológiailag a jelenlegi magyar parlament cirka egyharmadával.

Ideológiai vitáink persze kétségkívül egészségtelenül túlfűtöttek. De talán részben azért, mert nagy a tét. Ha a Köztársaság Párt az ideológiamentességnek csak a látszatát is meg akarja őrizni, olyan súlyos kérdésekben kell semlegesnek maradnia, amit egy leendő „kormányzó erő” nem biztos, hogy megengedhet magának. S a konkurens „politikai vállalkozók” bizonyára mindent el fognak követni, hogy a Köztársaság Párt állítólagos ideológiamentessége ne előkelő felülemelkedésnek, hanem gyáva félreállásnak látszódjék.

Egyelőre a pártalapítók afelé hajlanak, hogy elnapolják a valódi politizálás megkezdését. Feltehetőleg nem fognak frakcióalakításra törekedni, noha négy parlamenti képviselő benne van a pártban, másik hatot meg éppenséggel lehetne találni. De meddig lehet így kibekkelni a kényes ideológiai kérdésekben való állásfoglalást?

Sikeremberek

A Köztársaság Párt azt az image-t kívánja kialakítani magáról, hogy a sikeres, tettrekész, hozzáértő (gazdasághoz értő) emberek pártja, akik a politikából nem megélni akarnak, hanem új kihívásokat keresve, mintegy karitatív alapon, az ország szekerét akarják a kátyúból kisegíteni. Lehet, hogy ez az image nem fogja eltéveszteni a hatását. Ugyanakkor rendkívül kockázatos ennek az image-nek a kialakítására törekedni. Egyrészt egy lerongyolódott országban a saját siker szerénytelen hangsúlyozása provokációként hathat. Másrészt ez egy cinikus ország: nem biztos, hogy a közvélemény elhiszi, hogy az új párt reprezentánsait csak a lebéklyózhatatlan tettvágy, a feladat szépsége és a segíteni akarás motiválja. Harmadrészt pedig nyilvánvaló, hogy ilyen reklám mellett a párt sorsa reprezentánsainak egyéni szerencséjén áll vagy bukik. Egy-két rosszkor jövő csőd – ne adj’ Isten vádirat gazdaságibűncselekmény-ügyben – a pártot is megsemmisíti. Márpedig a kelet-közép-európai vadkapitalizmus viszonyai között ilyen malőröket akkor sem lehet kizárni, ha névértékét nézve a Köztársaság Párt minden tagja befér a Rotary Clubba is.

Idilli vállalkozók

Ideológiamentes pártként Palotás Jánosék a gazdaság és a szociális biztonság jobbítását állítják programjuk középpontjába. A programban számok szerepelnek, amelyeket számon lehet kérni tőlünk! – jelentette ki Palotás elnök a bemutatkozón. A nyugdíjak értékállóságát ígérik, s egyszersmind a társadalombiztosítási járulék 30 százalékra csökkentését 2000-ig, illetve e bűvös határ megközelítését a ’98-ig tartó választási ciklusuk végéig. Figyelemre méltó fejlemény Palotás tavalyi expo-kampányához képest, hogy – mint most kijelentette – pártja az inflációt nagyobb ellenségnek tartja, mint a recessziót. A drágulás általános mértékét 12-15 százalékra taksálják ’94 után. Költségvetési reformot ígérnek, azt, hogy az állam bevételeihez igazítja a kiadásait. Ám a republikánusok nemcsak a deficit mérséklésének kecskéjéről, hanem az adók csökkentésének káposztájáról sem feledkeznének meg. Az áfa két kulcsa egymáshoz közeli, 11 és 17 százalékos mértéket venne fel kormányzásuk harmadik évében (néhány alapvető élelmiszer kivételével), és megcélozzák a mostaninál enyhébb, 0-15-30 százalékos személyijövedelem-adózást és a 30 százalékos társasági adót. Az ő ciklusuk alatt sem igen szorul le a munkanélküliség 5-7 százalék alá, a munkanélküliségi-segély ellenben az újra-elhelyezkedést fogja ösztönözni. Minthogy ígéretük szerint a vállalkozási környezet kedvezőbbé válik, emelkedik a bérek színvonala is, az anyaságot pedig társadalmilag hasznos, azaz kereső foglalkozásnak ismeri el majd a megválasztott Palotás-csapat.

A köztársaságiak mintája, ahogy nemegyszer hallottuk a bemutatkozón, a sikeres ember, a sikeres vállalkozó, aki bízik a sikerben, és már csak ezért is okkal tarthat igényt a bizalomra. Ebbe az idilli képbe semmi szín alatt nem fér bele a csőd réme. És midőn ez az image a makrogazdaságba tevődik át, az is feledésbe merül, hogy a sikeres vállalkozó részben a konkurencia rovására gazdagodik. Harmóniává olvadnak össze a rokonszenves, ám egymást mégiscsak korlátozó gazdasági célkitűzések.

Legfőbb belpolitikai céljuk a polgárosodás. Előtérbe helyezik a jogállamiság, a jog- és közbiztonság értékeit, szívesen látnák az önkormányzatok és a civil szervezetek virágzását, kevéssé kedvelik az etatizmust. Olcsóbban (no és szakszerűbben) működő parlamentet kívánnak, ám fontolóra veszik azt is: nem lenne-e jobb a kétkamarás parlament, mint az egykamarás.

Papírtigris?

A Köztársaság Párt választási esélyeivel kapcsolatban egyelőre csak találgatni lehet. Egyfelől a párt nincs olyan jól kitalálva, mint ahogy alapítói hiszik vagy szeretnék. Másfelől viszont a gazdasági felemelkedés ígérete többé-kevésbé hitelképes emberek szájából tömegeket vonzhat. Az sem elhanyagolható tényező, hogy a párt retorikája fontos rétegek lelkiismeretét nyugtatgatja, és egyúttal folytonosságot is teremt a Kádár-rendszer és a ma között. Aki ügyes volt, akkor is vitte valamire, akkor is ötről hatra jutott („alkotott” – ahogy az alakuló ülés szónokai kifejezték magukat), s ma is ez a feladat. Korántsem biztos, hogy csak az átmentők fülének muzsika ez a retorika.

A Köztársaság Párt – ha megússza baleset nélkül – alighanem be fog kerülni a parlamentbe.

• Belföld