Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

A közrádió és a köztelevízió műsorait hatósági áron terjesztik. A Közlekedési Hírközlési és Vízgazdálkodási Minisztérium megállapítja az árat, az Antenna Hungária ezen az áron szolgáltat, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió pedig fizet. A kissé rendetlenül gazdálkodó televízió olykor rendetlenül fizet, a rendesebben gazdálkodó Magyar Rádió rendesen fizet.

Kis emelés, nagy pofon

A KHVM június 13-án július elsejei hatállyal 10,2%-kal megemelte a hatósági árat. Ez örömteli fejlemény ahhoz képest, hogy a Pénzügyminisztérium információink szerint háromszor ekkora emelést akart, de szomorú fejlemény ahhoz képest, hogy a Magyar Rádió költségvetésébe ez a kisebb emelés sem volt belekalkulálva. A rádió vezetői a KHVM rendeletéből értesültek az áremelésről, velük erről előzetesen senki nem tárgyalt. Ennyiben érthető, hogy váratlanul érte őket a dolog. Máskülönben nem érthető. Az év közepén rendszerint emelik az árat, tavaly is július elsejei hatállyal emelték – kétszer ennyivel. Az infláció 30%-os, a műsorsugárzás költségei nagymértékben függnek a villamos energia árától, az pedig az év eleje óta 60%-kal drágább. Az Antenna Hungária bevételeinek majd’ kétharmada a Magyar Rádiónak és a Magyar Televíziónak nyújtott szolgáltatásokból származik, ezeket a szolgáltatásokat kötelező teljesítenie, és az Antenna Hungáriának éppen most kell vonzónak mutatkoznia ezzel a kötelezettséggel együtt, mert most privatizálják. Mindehhez képest még a pénzügyérek által megálmodott 30%-os emelésen sem lehetne csodálkozni, hát még ezen a 10%-oson.

Nem lehetne csodálkozni – rendes körülmények között. Ám a körülmények nem egészen rendesek. A Magyar Rádió idei költségvetése mindössze 6%-kal haladja meg a tavalyit. A bevételek felét az előfizetési díjak adják, azokat pedig – hiába az infláció – nem emelték. Hiába nem emelték, mégsem lehet maradéktalanul beszedni, az első félévben 90 millióval kevesebbet kapott a rádió ebből a forrásból, mint amennyi jár neki. Az előfizetési díjakra költségvetési garancia nincs. Az erősödő konkurenciaharcban a rádió költségvetésének 30%-át fedező reklámbevételek is a tavalyi szinten maradnak, a reklámbevételek 60%-át adó Danubiusnak egyre komolyabb vetélytársa az országos sugárzásúvá fejlődött Juventus. Ezenkívül vannak még értékesítési bevételek, áfa-visszatérítés és slussz. Költségvetési támogatás egy fillér sem. Tavaly is alig volt, a költségvetés körülbelül 4%-a, éppen csak annyi, amennyi a sugárzási díjak tavalyi emelését fedezte.

Sok van, mi lehetetlen…

Mit lehet tenni? Keveset. Korábban vissza lehetett fogni a beruházásokat, ma már nincs mit. A beruházási keret a költségvetés nem egészen 2%-a. A közrádiók szerte Európában megújulnak, technikai-műszaki korszakváltás van, a Magyar Rádió lerohad. Leépíteni nem lehet, mert az a közalkalmazotti végkielégítések miatt nem költségmegtakarítással, hanem többletköltséggel jár. A csúcs-dúlás után felépített új műsorstruktúrát valamelyest vissza lehetne fejleszteni, de minek, ha a felszabaduló munkaerőtől úgysem lehet megszabadulni. A rádió átalakulását előkészítő koordinációs bizottság jelentése szerint ugyan rengeteg tartalék van még a rádió költségvetésében, „a megtakarításhoz azonban új szervezeti rendre van szükség”. A rádió átszervezésének lélektani akadályai is vannak, a tavalyi drámai események után az intézményben érthető módon eluralkodott a status quo-párti békevágy, de ezt a körülményt önmagában még nem kellene akceptálni, egy költségvetési intézmény ne pazaroljon pszichikai okokból. Csakhogy egy átszervezésnek csupán kétféle kiindulópontja lehetne. Az egyik a médiatörvény, ha lenne, vagy ha legalább biztosan tudni lehetne minden lényeges vonatkozásban, hogy miként fogja meghatározni a Magyar Rádió helyzetét, és mikor. A másik a médiatörvény hiánya, ha tudni lehetne, hogy még elég sokáig nem lesz ahhoz, hogy érdemes legyen a törvényhiányra új szerkezetet felépíteni. Nincs ma felelős vezető, aki bármelyik feltételezésre építhetne. S ha lenne is, egy szétzilált intézményben tavaly ősszel munkába állt vezetéstől akkor is nehéz lenne elvárni, hogy olyan átszervezést hajtson végre (és engedélyeztessen a kormánnyal), amelynek pénzügyi haszna már az idén jelentkezik.

Wattgazdálkodás

A rádió vezetése kétféle döntést hozhatott. Egy: eladósodunk, és utánunk az özönvíz, kettő: szűkítjük a műsorsugárzást. Az első alternatíva a Magyar Televízió gazdálkodási hagyományainak felel meg, a második a Magyar Rádióénak. A rádió már az 1992-es áremelés alkalmával is csökkentette a Kossuth középhullámú sugárzásának térerősségét.

A rádió vezetése a következő döntést hozta: augusztus elsejétől az év végéig ideiglenesen

– a solti nagyadó egész nap 1 megawattos teljesítménnyel sugározza a Kossuth adását középhullámon. Eddig 16 óra után, amikor a vételi lehetőségek romlanak, Solt 2 megawattal sugárzott. A vételi lehetőségek ezáltal Erdély nagy területein, mindenekelőtt Székelyföldön a délutáni és esti órákban megszűnnek, vagy jelentősen romlanak;

– az éjszakai műsort nem sugározzák a Kossuth középhullámán, csak a Petőfi URH-sávján. Éjszaka tehát a határ menti sáv kivételével nem lehet fogni a határokon túl a Magyar Rádió adását;

– a Kossuthot nem sugározzák rövidhullámon. Ezzel a távolabbi, mindenekelőtt a nyugat-európai hallgatók veszítik el az adást;

– a Petőfi középhullámú adását a marcali adó 1 megawatt helyett fél megawatt teljesítménnyel szórja;

– megszűnik a Bartók éjszakai műsora.

A Magyar Rádió nemcsak az áremelkedés többletterheit, hanem a kieső bevételeket, mindenekelőtt az elmaradt előfizetési díjakat is a sugárzás visszafogásával kívánja behozni. A sugárzási díjak idei emelése körülbelül 110 millió forint többletköltséget jelentene a rádió vezetői szerint, csupán 91 milliót az Antenna Hungária adatai szerint. Az elhatározott intézkedésekkel 250 millió forintot lehet megtakarítani a rádió vezetői szerint, csupán 163 milliót az Antenna Hungária szerint. Mindkét intézménynél megpróbáltunk választ keresni ezekre a nem éppen jelentéktelen eltérésekre, de egyiknél sem találtunk.

Kormányhullám

Az öt intézkedés közül az első kettőnek a következményei érdekesek igazán. Valamelyest javít a helyzeten, hogy ezentúl a Duna Tv műsorszünetében reggel a Kossuth hírműsorait közvetíti, a Duna Tv melletti hangcsatornákon pedig eddig is lehetett fogni a Magyar Rádió három műsorát, de csak külön dekóderrel, amellyel kevesen rendelkeznek. Tekintetbe véve, hogy a magyarországi sajtó a kisebbségi magyarok számára már csak anyagi okokból is elérhetetlen, hogy a Duna Tv-ből nem sokat lehet megtudni Magyarország életéről, hogy a Duna Tv sokkal kevesebb családhoz jut el, mint ahányhoz eddig a Kossuth adó eljutott, a mostani intézkedések azt jelentik, hogy a kisebbségi magyarok jelentős részének, mégpedig az egyébként is rosszabb helyzetben lévő részének megszakad a tömegkommunikációs kapcsolata a magyar társadalommal. Ez nagyon súlyos dolog. Ha a népnemzeti ellenzéket legalább annyira izgatnák egy-két millió kisebbségi magyar érdekei, mint a Magyar Televízió antiszemita trubadúrjának érdekei, akkor most kicsit nagyobb lenne a felzúdulás, mint három évvel ezelőtt, amikor a Panoráma ismétlésének megszüntetése miatt zengett az ég. Most azonban nem zeng az ég. A Határon Túli Magyarok Hivatala és a határon túli magyarok vezetői érdemleges tömegkommunikációs támogatás nélkül lobbyznak annak érdekében, hogy a kormány tegyen valamit a határon túli magyar rádióhallgatók érdekében. Ha tesz valamit, akkor nem tehet mást, minthogy az idén is magára vállalja az áremelkedés terheit. Ebben az esetben a Magyar Rádió vezetése jól provokált.

Ha viszont nem jól provokált, akkor az ideiglenesnek szánt intézkedések könnyen véglegessé válhatnak.

Ha ugyanis az idén megszületik a médiatörvény, akkor a kormány jövőre már magának emeli az árat, mert a törvényjavaslat szerint a Magyar Rádió és a Magyar Televízió műsorterjesztési költségeit a továbbiakban a költségvetés fizeti. Jövőre már nem a Magyar Rádió vezetése dönti el, mit rendel az Antenna Hungáriától, s finoman szólva nem életszerűtlen az a feltételezés, hogy a döntéshozók az adott állapotból indulnak ki, s csak azt rendelik, ami a mostani intézkedés után megmarad. Hosszabb távon pedig mindettől függetlenül is nagy kérdés, hogy mi lesz akkor, ha a méregdrága és korszerűtlen középhullámú sugárzás végleg megszűnik, és a magyar rádióműsorokat CCIR URH frekvenciákon közvetítik. Az az adás jó minőségű lesz, korszerű és olcsó, csak éppen nem röpül át a Királyhágó felett. Akárhogy is, a magyar politikának el kell döntenie, hogy csupán az ország lakosságát vagy a térség magyarságát tekinti a magyar nemzeti közműsorszolgáltatás közönségének.

• Belföld