nwa [Nagy W. András]

Nyomtatóbarát változat

„Legfeljebb majd választási párt lesz belőle!” – ütötte meg a tudósító fülét egy hang szombat reggel, a Magyar Optikai Művek kultúrháza előtt. Mióta demokrácia van, az ember, különösen a politikai gyűlések környékén gyakran hallhat ilyeneket.

Itt azonban egy rendőr magyarázkodott, és hallgatói is rendőrök, a kisgazdagyűlés védelmére kirendelt közegek voltak. Ez is arra figyelmeztet, hogy minél előbb megszabadulunk előítéleteinktől, annál jobb. „A demokráciában a rendőr nem verőlegény, nem üvöltőgép, hanem magasan kvalifikált közalkalmazott” – világosította fel az egybegyűlteket, jó pár évvel ezelőtt, még a Jurta Színházban Tamás Gáspár Miklós.

Később aztán nemcsak politológiai, de vendéglátó-ipari szakirányokban is bővült a Csörsz utcai rendőrök érdeklődése. Beugrottak az őrkocsiba, bepakoltak néhány láda sört, azután nyomás vissza, feltöltötték a kultúrházi büfékészleteket. Ezen már ne múljon a kisgazda-megújulás!

A mi demokráciánkban tehát a rendőr egyszersmind magasan kvalifikált csapos, vendéglátós is! Nézzen szét csak feljebb, még feljebb a belügyi hierarchiában, aki nem hiszi…

Agytömés

Egyebekben pedig teljesen igaza volt a politizáló közrendőrnek. Lassacskán már mindent megpróbáltak, mindent bevetettek a budai oldalra gyűlt, józanabb kisgazdák, hogy eliminálják dr. Torgyánt. Ha ez sem elég, akkor új pártot kell csinálni! Az elárvult parlamenti frakcióból s azokból, akiket Torgyán kizárt, felbőszített, megsértett.

Akiben még nem hunyt ki teljesen a demokrácia szeretete vagy legalább a demokráciáért érzett aggodalom, annak nem lehetnek kétségei, hol az igazság. A budai oldalon, ott, ahol nem a torgyánisták üléseztek! Még akkor is, ha ez – a Duna folyása is mutatja – történetesen a jobboldali térfél, a kormányoldal.

Toldi Miklós, miután a Duna közepére, a Margit-szigetre evezett, hogy megvívjon a cseh Mikolával, lábával visszarúgta a sajkát. „Elég lesz a hazaúthoz egy csolnak is!” Talán legjobb lett volna, ha a két kisgazda-tömörülés is félúton, a szigeten találkozik, s mindkét sajkát visszarúgva tartósan a Duna közepén reked!

Ehelyett az történt, hogy a budai oldalra érkezettek, sorban és rendben, elsöprő többségben megszavazták, amire egy fiatal ügyvéd, dr. Jankovics Tibor felkérte őket.

Június 12-én, amint tisztelt olvasónk emlékszik rá, a szűkebb kisgazdavezetés – maga sem kimondottan angyali eredeztetésű – megpróbálta kiverni és kizárni dr. Torgyánt a pártból, meg nem is utolsósorban a pártszékház, az irattár, a pénztár környékéről. Nagyon ügyetlenül azonban! Nem számoltak dr. Torgyán botos embereivel, akik ott termettek, és ők verték ki a lázadókat, élükön dr. Németh Béla akkori főtitkárral, ma már budai kisgazdaelnökkel.

Az épületes események után ki-ki keresetet nyújtott be a bírósághoz. S a bíróság – bizonyára összhangban a joggal, de hátrányosan megkülönböztetve a demokrácia érdekeit – dr. Torgyán pártbirtoklását hagyta jóvá. Meg is indokolta, hogy miért.

Ezért most a júniusi vesztesek újabb nekifutásra vállalkoztak. Összehívtak egy nagygyűlést – dr. Torgyán szerint fórumos és kereszténydemokrata ügynökökből, ámde mivel bizonyítja, hogy az ő embereinek viszont rendben van a mandátuma? – ami egyszerre minden lett, és mindent megpróbált megoldani. Akárcsak az ősrobbanás, az alfa, amiből minden egyéb keletkezik, a szombati kisgazda-összejövetel is egyszerre lett fegyelmi bizottság, mely fegyelmit adott dr. Torgyán Józsefnek, nagygyűlés, amely kizárta a pártból, nagyválasztmány, mely ott mindjárt dr. Némethet választotta meg helyére.

Nem volt ám ez kis munka! Miközben Jankovics ügyvéd úr végtelennek és teljesen követhetetlennek tűnő passzusokat ismertetett a párt alkotmányából, diszkréten figyelmeztetve rá, mely passzusok elfogadásával lehet majd legjobban dr. Torgyán alá fűteni a bíróságon, a tagság mind nagyobb részének lett elege, egyre többen keresték a kijáratot… Tudja azt mindenki, hogy megutálták Torgyánt, minek már ennyit szavazgatni! Szalad az idő, mindjárt az a sör is elfogy, amit a rendőrök hoztak… A többség azért kitartott a paragrafusok mellett…

A demokrácia nagysága és nyomorúsága

A pesti, torgyáni oldalról, mivel az ember egyszerre nem lehet két helyen, inkább nem is beszélek.

Csak a tanulságokról, röviden.

A demokrácia nagyságát mutatja, hogy nyilvánvalóan klinikai figurákra is kiterjeszti a jog- és esélyegyenlőség napvilágát. S azután nagy bajba kerül, ha élnek is a lehetőségeivel. Itt gyökeredzik a nyomorúsága.

Már Dosztojevszkij szépen megírta, az Ördögökben, micsoda kárt képes okozni akár csak fél tucat pojáca, pszichopata, félnótás titkosügynök is a politikai berendezkedésben. Nem megdönti, nem aláaknázza, hanem csak lejáratja és kinevetteti. Elég csak egy-két rosszkor, rossz helyen, részegen eltáncolt trepak, gopak, és máris megrendült a birodalom tekintélye.

Félrelökték, még ’90-ben, a Demszky–Hack-féle előterjesztést a titkosügynökök diszkrét eltávolításáról. Pedig milyen jól megoldotta volna a kisgazdák nehézségeit!

Később maga dr. Antall próbált javítani az állapotokon, a nevezetes kisgazda-bizonyítványok kiosztásával.

Ezen a csalétken – melynek kivetése talán nem volt teljesen jogszerű, de senki sem tagadhatja, hogy dr. Antall hazafias indíttatásból cselekedett – minden számítás szerint fenn kellett volna akadnia a „kakukkfiókának”. Az ember azt gondolná, legalábbis nem javítja esélyeit, ha az ország miniszterelnöke spicli- és vérbírógyanús bizonyítványokat postáz a címére. Ezek után dr. Torgyánt óriási többséggel, őrjöngő lelkesültséggel emelte trónjára a pártja… Hogy azután privát okokból, hadat üzenjen a kormánynak, idiotikus „haragnapokat” hirdessen, s sivár bakugrásaival végképp a cirkusz homokjába tapossa Varga Zoltán, Nagy Ferenc, Tildy és Kovács Béla, az egykori demokratikus főerő utolsó emléknyomait is…

Ez már nem politika, legfeljebb politikai pszichopatológia. Itt már csak a mentálhigiénés tisztogatás, agymosás és újratömés segíthet.

Ami azért, a budai oldalon legalábbis megkezdődött. Talán még ki is jön belőle valami…

• Belföld