nwa [Nagy W. András]

Nyomtatóbarát változat

Beszélő: Önök szerint miért szállta meg Szaddám Huszein Kuvaitot?

– Az iraki–iráni háború 1988-ban ért véget. A sajtó keveset írt róla, hogy a háború következményei mindkét ország számára katasztrofálisak voltak. Irak több mint 80 milliárd dollár adóssággal lépett ki a konfliktusból, a pénz leértékelődött, nőtt az infláció, a munkanélküliség, egyre romlott az életszínvonal. Tárgyalások folytak, hogy eladnák a japánoknak a madzsnuni olajmezőt Dél-Irakban. Ettől 180 milliárd dollárt várt Szaddám Huszein, de a tárgyalások meghiúsultak. Világossá lett, hogy ez a rendszer nem képes a háború következményeinek a felszámolására. De az is világos lett az emberek előtt, hogy nem is akarja felszámolni a következményeket. A katonai kiadások a háború után is folytatódtak, sőt, egyre nagyobbak lettek. Olyan mély válság alakult ki, hogy már a hadsereg tisztjei is elégedetlenkedni kezdtek. Szaddám Huszein felismerte, hogy már a rendőrterror sem menti meg sokáig, előbb vagy utóbb megbukik. Ezért kezdett új háborúba. Szüksége van az állandó veszélyérzetre és mozgósításra.

Beszélő: Úgy tudom, Irak régóta igényt tartott Kuvaitra.

– Ez a követelés azután merült fel, hogy Kasszem tábornok 1958-ban megdöntötte a királyságot Irakban. Az is igaz, hogy Iraknak nagy hátrányt jelent, hogy nincs megfelelő tengeri kikötője. De Szaddám Huszein nem ezért indított most háborút. Hanem azért, hogy elterelje az iraki nép figyelmét arról a válságról, amit ő okozott.

Beszélő: Magyarországon is hallani olyan érvelést, hogy akármi is volt Szaddám célja, igazságosabban oszlik meg a jövedelem, ha Kuvaitot Irakhoz csatolják.

– Ez Szaddám demagógiája! Azt szeretném megkérdezni, hogy egy olyan országban, mint Irak, amely dúsgazdag olajban, jó termőföldje, vize van, ipari létesítményei is vannak, és 1980-ban 36–37 milliárd dollár devizatartaléka volt, hová tűnik a gazdagság. Ha Szaddám az iraki nép életszínvonalát akarja emelni, akkor először azt mondja meg, hová tette ezt a pénzt. Ugyanúgy, mint a Ceausescu család tagjai, az iraki rezsim vezetői is több milliárd dollárt helyeztek el titokban a svájci bankszámláikra.

Beszélő: Mi lesz a kimenetele ennek a háborúnak?

– Irak mindenképpen el fogja veszíteni ezt a háborút. Szaddám most úgy taktikázik, hogy megpróbálja eszkalálni a harcokat, megróbálja a többi országot is belevonni. Vannak is olyan arabok, akik komolyan elhiszik, hogy Szaddám Huszein fel fogja szabadítani az Izrael által megszállt területeket. Nem ismerik fel, hogy a palesztin ügynek csak ártott Kuvait megszállása.

Beszélő: Ezek szerint Önök egyetértenek a szövetségesek fellépésével?

– Mi a legélesebben elítéljük az Irak elleni háborút. Itt már nem Kuvait felszabadításáról van szó. Amerika azért indította meg a harcot, hogy szétverje az iraki hadsereget és a gazdaságot Ezellen mi tiltakozunk! Nemcsak azért, mert a családjaink otthon maradtak, nincs hírünk, mi van velük, azt sem tudjuk, élnek-e még. Mi mindenképpen csak a békés megoldást tudjuk elfogadni.

Beszélő: De Szaddám Huszein éppen ezt nem fogadta el!

– Szaddám Huszein egyik nagy bűne az iraki néppel szemben, hogy ki akarja ragadni a világ fejlődéséből. Nem ismerte fel, mi megy végbe a világban. Az elmúlt négy-öt évben sorban megbuktak a diktatúrák. Szaddám épp az ellenkező utat, a rendőrállam, a militarizmus megerősítését választóttá. Ezért alakult ki Irakban, egy gazdag országban súlyos válság. Ebbe Szaddám előbb-utóbb belebukott volna. Az arab világ – még a PFSZ is – követelte, hogy ürítse ki Kuvaitot.

Beszélő: Most viszont úgy néz ki, hogy hiába lépett hadba ellene jó néhány arab kormány, az arab világ inkább Szaddámmal rokonszenvezik.

– Mit lehet mondani, amikor lövik, bombázzák az iraki embereket? Az arab világban, ez tény, mély gyökerei vannak az Amerika-ellenességnek. Ez jött elő, amikor Amerika hadba lépett egy arab ország ellen.

Beszélő: Ez Amerika-ellenesség csak, vagy egy mélyebb, a kereszténységgel, Nyugattal szembeni ellenségesség része?

– Az arab világ sok országa vallási berendezkedésű. Ilyen Szaúd-Arábia, az Öböl-államok vagy Marokkó. De ezek most éppen Amerika mellett állnak. Nem ezekben az országokban, hanem a nem vallási berendezkedésű társadalmakban tüntetnek. Ezekben a társadalmakban nem olyan mély a keresztény- vagy zsidóellenesség, mint itt, Európában hiszik. A legtöbb arab Izraelt is elismerné realitásként, ha végre megoldanák a palesztinproblémát. Irakban is majdnem egymillió keresztény él. Zsidók is élnek. Például Szaddám külügyminisztere, Tárik Aziz is keresztény.

Beszélő: Örülne az iraki nép Szaddám bukásának?

– Nyugodtan kijelenthetem, hogy igen. Szaddám Huszein már csak a főtisztekre meg a titkosrendőrségre támaszkodhat. Már maga a Baath Párt sem rokonszenvezik vele egy ideje. Csak nem mernek nemet mondani neki. Ez egy sztálini minta; aki nemet mond vagy megsérti, annak vége, kivégzik.

Beszélő: Nem lehet, hogy Irak veresége után a szomszéd országok területi követelésekkel állnak elő? És éppen ezért mindjárt egy új katonai diktátor követi Szaddám Huszeint?

– Irán meg Szíria hagyományos vetélytársa Iraknak. De nem hiszem, hogy területi követelésekkel állnának elő. Törökország inkább, a törökök régtől igényt tartanak a moszuli tartomány egy részére. De nem hisszük, hogy ez történik majd. Azt sem hisszük, hogy új diktatúra jön Irakban. Demokratikus alternatívával állunk szemben, mert az egész világban ez a fejlődés fő vonala.

Beszélő: Hadd kérdezzem meg itt: miért nem alakulnak ki demokráciák az arab világban?

– Lehet, hogy Európában erről keveset tudnak, de az arab világban is állandó harc folyt a demokráciáért. Irakban is voltak demokratikus törekvések, baloldali mozgalmak, munkás- és szakszervezeti mozgalom, diákmozgalmak, népmozgalmak. De leverték őket. Utána szörnyű üldözések, tömeges kivégzések jöttek. Tény, hogy jelenleg monarchiák vagy egyszemélyi diktatúrák uralkodnak az arab világban.

Beszélő: Az egyszerű arabok tudják, micsoda, mit jelent a demokrácia?

– Erre úgy válaszolok, tudják, mit jelent a fogalom. De az arab népek azt is tudják, hogy az ő uralkodóik milyenek. A probléma lényege, Irakban és másutt, az elnyomás, az elnyomó apparátus és a félelem. Irakban például Kasszem idején, az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején közelebb álltunk a demokráciához. Ma már, ilyen hosszú elnyomás és terror után, amikor a baloldalt meggyilkolták vagy elűzték, elképzelheti, hogy az emberek másképpen reagálnak. Nem azt állítom, hogy ha megdöntjük Szaddám Huszeint, akkor már holnap demokratikus rendszer fog előállni Irakban. Ez Kelet-Európában sem egy nap alatt jön létre. De megismétlem, nálunk is csak a demokratikus alternatíva létezik.

Beszélő: Köszönjük a beszélgetést.

• Belföld