solt

Nyomtatóbarát változat

„A szocialisták… elhatározták, hogy a jövőben a (koalíciós) partner által a nyilvánosság elé vitt konfliktusok ügyében hitelesen és részletesen tájékoztatják a közvéleményt” – ígéri Horn Gyula. Lehetséges, hogy a jövőben így lesz, de ez az új gyakorlat december 3-án még nem vette kezdetét. „A kormány szocialista párti tagjai viszik a gyakran népszerűtlen intézkedések terheit, a koalíciós partner nem vagy csak vonakodva vállalja azokat az Országgyűlésben és más fórumokon, viszont alkalmanként elsőként áll be azok táborába, akik bírálják a kormányt” – szögezi le Horn Gyula ebben az interjúban is, hasonlóképpen, mint ahogy például az MSZP kongresszusán tette. Mondja ezt napokkal a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tájékán kirobbant botrány után, amelyben mellesleg tevékeny szerepet játszott. Vagy talán Fodor Gábor szocialista miniszter lenne, s Szöllősi Istvánné, a pedagógus szakszervezet főtitkára SZDSZ-es képviselő? Vagy tán nem Szöllősiné beszélt ily lojálisan a kormány egyik minisztériumáról: „és azt is felejtse el a művelődési tárca, hogy 1992-es árak alapján megállapított béreket lehet fizetni még 1995-ben is”, vagy: „csak a nagyon szervezett, összefogott, jól előkészített, tudatosan vállalt munkabeszüntetéssel lehet nyomást gyakorolni bármelyik kormányra”. (HVG, november 19.)

De Horn Gyula kiáll az övéi mellett: „Abszurdnak tartom tehát, hogy balos elhajlással, eltúlzott s megalapozatlan érdek-képviseleti törekvésekkel vádolnak szocialista MSZOSZ-vezetőket.” S mit mond Szöllősiné MSZOSZ-es szakszervezeti vezető? „Mi most azt mondjuk, hogy 1995-ben az alapilletmény legyen 10 500 forint, annyi, mint a minimálbér.” (Jelenleg 8000 forint – a szerk.) S hogy ne vádolhassuk egyoldalú MKM-ellenességgel, még hozzáteszi: „Úgy tesznek, mintha csak a kiadási oldalhoz lehetne hozzányúlni. A kormány akkor jár helyes úton… ha programot tesz az asztalra arról, hogyan akarja megadóztatni az eltitkolt jövedelmeket.” Majd elégedetten nyugtázza, hogy „az új parlamentben a kormánykoalíció pártjai kétszer is leszavazták a miniszterüket”. Tán emlékszik a nyájas Olvasó. Az egyik ilyen eset a pótköltségvetésben a pénzügyminiszter által beterjesztett boradó volt, amit is az MSZP-frakció leszavazott, miközben a szabad demokraták, mint megannyi Steimann, a grófnő, nyomták az igen gombot. A másik a visszamenőleges nyugdíjemelésről szóló országgyűlési határozat. Ehhez Kis Gyula MDF-es képviselő nyomán az MSZP-s Csehák Judit vezette egészségügyi és szociális bizottság nyújtott be módosítást, hogy szerény mértékben emeljék a nyugdíjszerű járadékok összegét is. Az illetékes népjóléti tárca képviselője a bizottságokban támogatta ezt. Majd a szavazásnál a jelen lévő SZDSZ-frakció túlnyomó része a váratlanul nemet mondó miniszterrel szemben igent szavazott. Csakhogy így tett az MSZP-frakció kétharmada is.

Szóval, miniszterelnök úr, ki is viszi itt a népszerűtlen intézkedéseket, és ki az, aki nem vagy csak vonakodva vállalja azokat az Országgyűlésben és más fórumokon? Emlékeztessük Baja Ferenc szocialista miniszter nyilatkozatára is, mely szerint, ha vasutas lenne, azért tüntetne, hogy vasútvonalat semmilyen körülmények között ne szüntessenek meg? Bár annak a kormánynak a határozata veti fel a vonalmegszüntetések lehetőségét, amelynek maga is tagja. Vagy idézzük fel a legújabb MSZP-ből induló akciót? Alighogy Horn Gyula a koalíciós partner tiltakozása ellenére saját hatáskörében megalkotta az Ifjúságpolitikai Tanácsot, s címzetes államtitkárt is csinált hozzá, három MSZP-s képviselő – köztük a fáradhatatlanul nyomuló BIT-es Kis Péter – módosítani kívánja az egyébként köztudottan szoros költségvetést. 50 Ft/fős „ifjúsági” normatívát juttatnának az önkormányzatoknak, ez mindösszesen 175 millió forint. 30 millió forinttal növelnék a Központi Ifjúsági Alap költségvetési támogatását, továbbá 25 milliót adnának a Nemzeti Ifjúsági Alapnak, alighanem az elkülönített alapok ritkítására irányuló kormánytörekvések erősítésének jegyében. (Fedezetet minderre a három képviselő a Kárpótlási Hivataltól kíván elvonni, bár a Kárpótlási Hivatalnak éppen annyi az előirányzata, amennyiből törvény szabta kötelezettségeit teljesíteni tudja.)

Ha megkérdezhetnénk Horn Gyulát, megkérdeznénk, hogy idézett és hasonló kijelentéseit tulajdonképpen kinek szánja. A szocialista szavazóknak? A szélesebb közönségnek, amelyik azonban akár a parlamenti közvetítésekből, akár a napisajtóból kényelmesen követheti, hogy hogyan hadakozik – egyébként a legnagyobb kormánypártok viselkedési törvényszerűségeinek megfelelően – az MSZP saját pénzügyminiszterével? Úgy tűnik, hogy addig is, amíg a hiteles és részletes tájékoztatásra vonatkozó MSZP-elhatározást megvalósítja, régi reflexeinek engedelmeskedik a miniszterelnök, melyek még akkor alakultak ki, amikor nem létezett nyilvánosság, csak nyilvánosságnak álcázott rituális propagandaszövegek. Amikor hiába tudtuk, hogy mi van, ha egyszer intézményesen csak az létezett, amit a politikai hatalom birtokosai deklaráltak. Amikor a politikusok nem elemeztek, hanem igazoló jelentéseket írtak, mint például Horn Gyula.

A régi, 1985-ös Beszélőben bukkantunk az alábbi gyöngyszemre. A Budapesten rendezett Európai Kulturális Fórumról szóló „szigorúan titkos” belső párttájékoztató megemlékezik róla, hogy a Kulturális Fórumon részt vevő román küldöttség vezetője, illetve a budapesti román nagykövet Köpeczi és Horn Gyula elvtársnak adta át szóban a román párt- és állami vezetés éles hangú kifogásait. „Köpeczi és Horn elvtárs válaszában hangsúlyozta, hogy Magyarország az összes résztvevő egyetértésével megállapított ügyrendi szabályok szerint maradéktalanul eleget tesz vállalt kötelezettségeinek, különleges figyelmet fordít a Kulturális Fórumon kívüli, a szocialista országok ellen irányuló esetleges rendezvények megakadályozására, mint ezt az ún. ellenfórum esete is példázza.” (Az ún. ellenfórum a nyugati vezető értelmiség szolidaritási demonstrációja volt a magyarországi második nyilvánosság mellett.)

Miniszterelnök úr, az igazoló jelentéseknek s a ráolvasásoknak 1994-ben Magyarországon nincs címzettje!

• Belföld