solt

Nyomtatóbarát változat

Sajtófigyelés

Tavaly nyár óta 31 anya és kisgyerek települt át a Székelyföldről Szegedre. A gyerekek közül 14 itt is született. A szóban forgó személyek „többnyire” cigány származásúak s szellemi fogyatékosok (beleértve az újszülötteket). A gyerekek sorsáról semmit nem lehet tudni, csak azt, hogy szüleik elhagyták őket, illetve csekély pénz ellenében lemondtak róluk nevelőszülők javára – tudtuk meg február 5-én, csütörtökön a Magyar Hírlapból. A gyerekközvetítést egy amerikai ötletből létrehozott, de Magyarországon nem bejegyzett alapítvány, az Adam Childrens szervezi, ennek szegedi aktivistája Pördi Zoltán, akinek Csongrádi sugárút 35. sz. alatti lakásán a múlt héten is bizonyos állítások szerint öt gyerek tartózkodott. Ellenőrizetlen információk szerint az anyák magyar közjegyző előtt lemondtak gyermekükről. A megyei főügyész Györgyi Kálmán legfőbb ügyész állásfoglalására vár.

A Magyar Hírlap másnap (február 26.) megszólaltatta a Szentgyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem szülészeti klinikájának igazgatóját, Kovács László professzort, s ő elmondta, hogy már novemberben felfigyeltek a furcsa szülésekre, a második eset után jelezték gyanújukat a rendőrségnek, s azóta is rendszeresen. Kovács professzor említette az újságírónak azt is, hogy a Csongrádi út 35-be egyszer sem engedték be a kötelességszerűen látogató védőnőt, s persze az újságírókat sem. Pördi Zoltánnal viszont beszéltek. Azt nem tudja, hogy mi lett a gyerekekkel, de neveket mondott: az Adam Childrens Alapítvány csíkszeredai képviselője John Davis, az alapítvány székhelye Los Angeles. A megyei rendőrségi szóvivő elismerte, hogy bejelentéseket kaptak, ám jogi szempontból nem indokolt a beavatkozás.

A Népszabadság szerint a Legfőbb Ügyészség vizsgálata megkezdődött (febr. 26.). E lap pendíti meg „egyes orvosi véleményekre” hivatkozva, hogy a gyerekek esetleg donornak kellenek külföldön. Ezt megismétli a Tv1. Híradó pénteken (febr. 26.) orvosi körök említése nélkül, és Bene Béla, a Népjóléti Minisztérium gyermekvédelmi illetékese a Kurírban.


Pénteken megszületett Szegeden a 32. apróság – írja a szombati MH és NSZ (febr. 27.). Darányi Ferenc, az RMDSZ képviselője és a bukaresti parlament egészségügyi bizottságának elnöke viszont nem hiszi, hogy a világon akadna orvos, aki egy egészséges gyerek bármely testrészét plántálná át egy betegbe (MH).

A Csongrád megyei rendőrségi szóvivő azt mondja, hogy nem figyelik a Csongrádi út 35. sz. alatti házat, mert ehhez az ügyészség engedélye kellene, egyébként pedig az ORFK állásfoglalására várnak mintegy három hónapja (MH febr. 27.). A Népszabadságot az ORFK-n viszont úgy tájékoztatta egy meg nem nevezett forrás (febr. 27.), hogy a Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálat is bekapcsolódott a nyomozásba, sőt, az egész országban, menekülttáborokban, ideiglenes befogadó állomásokon is titkosan nyomoz. (A Csongrád megyeiek előtt láthatóan sikeresen titkolta el e tényt – a szerk. megjegyzése.) Györgyi Kálmán, a legfőbb ügyész nyilatkozott: a gyermek- és ifjúságvédő osztály munkatársa a helyszínre utazott tájékozódni. A jogi helyzet roppant bonyolult, tanulmányozni kell, ám a gyermekek jogairól szóló nemzetközi egyezmény jogi kötelezettségeket ró Magyarországra. Mindazonáltal bűncselekmény gyanúja eddig nem merült fel, talán a további vizsgálódás során rátalálnak valamire. Bizonyos államigazgatási kérdésekben azonban a Népjóléti Minisztérium és a Belügyminisztérium illetékes, nekik kell állást foglalniuk (MH, febr. 27.).

A Népszabadság szerint a Népjóléti Minisztérium illetékes főosztályvezetője hétfőn, március 1-jén le is fog utazni Szegedre (febr. 27.). A jelek szerint a Magyar Hírlapnak jutott eszébe először, hogy a román állam hivatalos szerveihez forduljon román állampolgárokról lévén szó. Telefonáltak a román kormány örökbefogadási bizottsága elnökének, Alexandra Zugravescunak, aki egyelőre semmit nem mondott, tájékozódnia kell (febr. 27.). A Népszabadság viszont Amerikában nyomozott. Megkereste Dave Peterst, az Adam Childrens amerikai műveleteinek igazgatóját, aki biztosította az érdeklődőket, hogy valóban közvetítenek örökbefogadásokat, de tevékenységük humanitárius és jogszerű, szabályos örökbe adási papírokkal és útiokmányokkal. A Magyar Vöröskeresztet, név szerint Szilárd Istvánt maga az alapítvány vezetője, Coombs lelkész tájékoztatta az egészről még tavaly. (Erről Légrády Eszter, a Vöröskereszt szóvivője mit sem tud, Coombs úr viszont megerősítette (MH, márc. 1.). Közreműködik az USA budapesti, valamint bukaresti konzulátusa is (NSZ, febr. 27.).

Coombs lelkész nevének említése a szombati újságban többek között azért érdekes, mert valami tárgyszerűséget kölcsönzött a pénteki Tv1. Híradó sommás bejelentésének: az Erdélyi Gyülekezet (vezetője Németh Géza református lelkész, nevével találkozhatott az Olvasó lapunk szektavitájában) szerint feltételezhető, hogy a gyermekkereskedelem hátterében egy destruktív szekta áll.

Március 1-jén a Magyar Hírlap azt írja, hogy Coombs lelkipásztor Los Angelesből telefonon azt üzente, rövidesen Budapestre érkezik; s az alapítvány elleni szervezett kampányról panaszkodott, amely az USA Külügyminisztériumának vezényletével folyik mintegy fél éve.

Az alapítvány munkatársai a maguk hús-vér valójukban azonban elillantak az érdeklődők elől: a csíkszeredai képviselő, John Davis ugyan Pördi Zoltán közvetítésével beígért egy szegedi sajtóértekezletet péntekre, azaz febr. 26-ra, erre azonban nem érkezett meg (MH, febr. 27.). Más verzióban Davis úr maga telefonált a Délmagyarországhoz, s aztán telefonon le is mondta sajtóértekezletét (NSZ, febr. 27.).

De eltűnt a színről Pördi Zoltán is. A Beszélő saját híre, hogy hétfőtől (márc. 1.) a Csongrádi út 35. sz. alatti ház kapuján cédula hirdeti, hogy itt Pördi Zoltán már nem található, keressék Kiskundorozsmán.

Kissé hátborzongatóan némult el dr. Tandari János ügyvéd, az alapítvány jogtanácsosa. Március 1-jén a Magyar Hírlap arról tudósít, hogy Tandari, a híres autóversenyző, február 25-én, szerdán súlyos autóbalesetet szenvedett, amelyben nem ő volt a hibás. Állapota életveszélyes. A rendőrség egyelőre nem terjeszti ki vizsgálódását arra, hogy vajon a karambol összefügghet-e az ügyvéd Adam Childrens Alapítványnál végzett tevékenységével – fűzi hozzá a Magyar Hírlap tudósítója. Mi meg azon gondolkodtunk el, hogy az autóbaleset a gyerekközvetítési botrány kipattanása előtti napon történt, akkor tehát, amikor az első cikket már írták.

A jogi helyzet

Akármilyen csábító, mégsem bonyolódunk kombinálgatásba, sőt a másodkézből szerzett információk alapján még arról sem merészkedünk véleményt nyilvánítani, hogy mi is folyik itt tulajdonképpen. Az azonban nyilvánvaló, hogy a dolog egy kissé gyanús, s az még inkább, hogy erről a hatóságoknak több mint három hónapja tudomásuk van. Azóta lehet ugyan, hogy titkos nyomozást folytatnak a menekülttáborokban, de óvakodtak valamit is megtudni arról, hogy hol van pontosan huszonnyolc gyerek és harminc anya. (Két anyáról és négy gyerekről tudjuk: kórházban.) Ki tudja, miért? Restségből, mert – mint szakértőnk megvilágította – a jogi helyzet némiképp valóban bonyolult, hiszen az 1991. november 6. óta hatályos nemzetközi egyezményt a gyermekek jogairól mind a mai napig nem illesztette be a törvényalkotás a magyar jogrendbe. Így aztán, ha eleget kell tenni az egyezményben vállalt kötelezettségnek, a jogalkalmazók nem bökhetnek rá egy-két paragrafusra, hanem keresgélniük kell a büntető törvénykönyvben. Márpedig az egyezmény hatályos, tehát kötelezi a bűnüldöző szerveket.

Egyezmény a gyermek jogairól

Természetesen több szakasz – így a 35. és a 19. is – tiltja a gyermekkereskedelem mindenféle formáját. De tegyük fel, hogy kereskedelmi ügylet gyanújához valóban nincs semmiféle alap. Elvégre a puszta feltételezés nem elég, valami bizonyíték is kell. A 20. és 21. szakasz azonban előírja, hogy azt a gyereket, aki meg van fosztva családi környezetétől, különleges védelem illeti meg. Ha egy nyilvánvalóan nem családi környezetében lévő újszülötthöz a védőnőt sem engedik be, az elegendő ok a veszélyeztetés gyanújához, ami a büntető törvénykönyv 195. szakasza szerint bűncselekmény, tehát üldözendő. Ha a gyerekek megfelelően el vannak látva, akkor persze nem lehet felelősségre vonni senkit veszélyeztetés címén, de ez az alapos gyanú alkalmat teremt arra, hogy az ügyészség nyomozást rendeljen el, a nyomozóhatóság nyíltan belépjen az ügybe, és alkalmasint egyéb bűncselekménynek is nyomára bukkanjon, ha van. Talán célravezetőbb a Csongrádi út 35.-ben elindulni egy ott feltételezett gyerekeladási tranzakció tárgyában, mint a menekülttáborokban, ahol szintén van gyerek. Ráadásul az itt született gyerek magyar állampolgár is. Neki nem lehet más okmánya, mint egy magyar születési anyakönyvi kivonat. Vele kapcsolatban a jogi helyzet még csak nem is bonyolult, s a gyámhatóságnak is vannak kötelezettségei.

A törvényesség őrei, akik három hónap alatt semmire sem jutottak, a nemzetközi egyezmény szempontjából is mulasztást követtek el. De annak sem adták jelét, hogy maguknak a gyerekeknek a sorsa – nemzetközi kötelezettségeken túl – különösebben izgatta volna őket.

A józan ész

Különben hogy lehet, hogy nem igyekeztek megtudni, hol vannak a klinika által jelzett gyerekek, kaptak-e vízumot pl az USA-ba (bár kétségkívül kényes az ilyenfajta érdeklődés), s nem kerestek kapcsolatot, pl. a székelyföldi gyermekvédelmi szervekkel, ha már a román kormányszervekkel esetleg nagyon kínos. Hogy lehet, hogy mind a Legfőbb Ügyészség, mind a Népjóléti Minisztérium csak most teszi tiszteletét a helyszínen.

Restség? Kényelmesség? Vagy talán nagylelkűség? Egy romániai cigány gyereknek minden jobb, mint ha visszamegy Romániába? Vagy netalántán azért nem célszerű nagyon szorgoskodni, mert esetleg – itt marad?

• Belföld