Skip to main content

Rendőri hír

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Reform c. népszerű hetilap november 23-i számában, a Virág László újságíró által jegyzett rendőri hírösszeállításban megjelent: Sz. A. budapesti, foglalkozásnélküli fiatal hölgynél házkutatást tartottak, s kábítószeres cigarettákat találtak nála. A hölgy azt állította, hogy ezeket különféle szórakozóhelyeken vásárolta, ismeretlenektől.

A hír izgalmas. Foglalkozás nélküli fiatal hölgyek, szórakozóhelyek, kábítószer, nyilván mesteri nyomozás, a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen lecsapó házkutatás, így a költségvetési vita tájékán. A hír vérfagylaló, csak sajnos nem igaz. Sz. A.-t valóban gyanúsítják kábítószeres cigaretta forgalmazásával, ám a hölgy nem foglalkozásnélküli, hanem adminisztrátor, nem tartottak nála házkutatást, következésképpen nem találhattak nála semmit. A Reform újságírója – állítása szerint – az ORFK központi ügyeletének napi összefoglalójából csípte föl a hírt, csakúgy mint az összeállítás többi darabját.

Elindultunk az álhír nyomában, mert érdekel bennünket ennek az új, jogállami rendőrségnek a működése. Élénken él ugyanis emlékezetünkben néhány hajdani álhír. Például az első Rajk-házkutatás idejéről: a házkutatás javában folyt, amikor az utolsó esti rádióhírek között bemondták a végeredményt, az ügyészi figyelmeztetést. Az aktusra valójában csak másnap hajnalban került sor. Találtunk még néhány ismerős motívumot. Zsitvai alezredes és Kormos főhadnagy, a BRFK gazdaságvédelmi osztályának munkatársai például kézzel írott vallomás készítésére ösztönözték a hölgyet, amelynek szövegét azonban ők diktálták. Temesi százados, az idegenforgalmi alosztályról viszont nem kedveli az írásos, szabályos idézést, szereti inkább telefon útján egyeztetni az időpontokat a gyanúsítottal. Munkatársa, Visnyei hadnagy annyira tapintatos, hogy a telefonban a családtagoknak mint vállalati ember mutatkozik be. De a leginkább az ismerős, hogy a hírnek nincs gazdája! Hiába érdeklődtünk (5 telefon), a hír kiadását senki nem vállalta. A rendőrök azért valamit csak kiadtak, hiszen Virág László nem szophatta az egészet a kisujjából! Elvégre az ügy (álügy?) létezik.

Nem akarunk túlzottan messzemenő következtetéseket levonni. De kérjük olvasóinkat, ezentúl megfelelő fenntartásokkal olvassák a rendőri híreket!

(Utóirat: Aki a fentiekből arra a következtetésre jut, hogy a Beszélő támogatja a kábítószer-kereskedőket, az magára vessen. Csak nem szeretjük, ha tettesek helyett a rendőrség madarakat akar fogni, s túlságosan forró a kapcsolata a számára készséges sajtóval.)










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon