Skip to main content

A másik kulcs

Vissza a főcikkhez →


A betörés a veszprémi SZDSZ-irodába februárban volt. A nyomozás még júniusban is folyt.

Veszprémből azt sugallták, meglehet, hogy önbetörés történt. A rendőri vizsgálat hírei is felcsillantották ezt a verziót. Kis János, az SZDSZ elnöke megkérte dr. Somogyi Jánost, a szabad demokraták jogsegélyszolgálatának vezetőjét, nézzen utána a történteknek a helyszínen. Amikor dr. Somogyi Veszprémbe érkezett, a rendőrkapitányságnak az ügy lezárására vonatkozó javaslata már az ügyészség asztalán feküdt. Az ismeretlen tettes személyét nem sikerült felderíteni, és a további nyomozástól sem várható már eredmény.

A nyomozati anyagot áttanulmányozva a pesti küldött néhány érdekes adatra bukkant:

A rendőrségi vizsgálat megállapította, hogy a tettes az SZDSZ-iroda bejárati ajtaját kifeszítette, és úgy hatolt be a helyiségbe. Megállapította továbbá, hogy a lemezszekrényt a szekrény eredeti kulcsával nyitotta ki, a szekrényben lévő trezort ellenben felfeszítette.

A szakvélemény azt is tartalmazta, hogy az ilyenfajta lemezszekrényekhez a gyár két darab kulcsot ad. A nyomozati anyagból kiderült, az SZDSZ-esek csak egy kulcsot vettek át az egy hónappal korábbi átadás-átvételkor.

Hol a másik kulcs?

A majdnem féléves nyomozás során senki sem kereste a másik kulcsot. Az ügyet lezáró rendőrségi jelentésben egy olyan zárszakértői véleményre hivatkoznak, amely néhány nappal későbbi keltezésű, (!) mint maga a jelentés.

Ebben a szakvéleményben már az áll, hogy az SZDSZ-iroda bejárati ajtaját nem zárt, hanem nyitott állapotban rongálták meg. Ez erősen valószínűsíti az önbetörés verzióját.

Dr. Somogyi megkérte a főügyészségi csoportvezető ügyészt, rendeljen el pótnyomozást az ügyben, és kerestesse meg a rendőrséggel a lemezszekrény hiányzó kulcsát. Akinél a kulcs, az a betörő.

Az ügyet pótnyomozás nélkül lezárták.

Az önbetörés gyanúja Beke lebukásáig ott terjengett az SZDSZ-szervezet körül.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon