Skip to main content

Államellenes és gyűlöletkeltő

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Néhány október 24-i napilap hírül adta, hogy szombatra, október 22-re virradóan a budapesti Örs vezér téren és a Veress Péter úti autóbusz- és HÉV-megállóban államellenes és gyűlöletkeltő anyagokat ragasztott ki a 18 éves F. Gábor és a 20 éves F. Csaba, a Mátyásföldi Anarchista Társulás nevében. A falragaszokat nyomtatott nagybetűkkel írták, és fénymásolóval sokszorosították. A rendőrség a röplapokat elkobozta, és eljárást indított a tetten ért személyek ellen.

Október 25-re az eljárás alá vontak száma háromra nőtt. A vizsgálatot vezető rendőrtisztnő közlése szerint a Mátyásföldi Anarchista Társulás – egyelőre úgy tűnik – e három főből áll.

De nagyjából ez minden, amit az „államellenes” és „gyűlöletkeltő” cselekményről a rendőrség elárul. Azt, hogy mi légyen a gyűlöletkeltő és államellenes tartalom, nem kívánja nyilvánosságra hozni, mondván, hogy a gépkocsis járőrök éberségének hála, egyetlen röpcédula sem került a védtelen társadalom szeme elé, a rendőrség pedig nem fogja helyettük terjeszteni azzal, hogy nyilvánosságra hozza az elkobzott papírok tartalmát. A mélyen tisztelt közvélemény elégedjen meg azzal, hogy államellenes és gyűlöletkeltő lett volna. Legalábbis így érveltek azok a rendőrtisztek, akiket sorjában megkérdeztünk, mivel az államellenes minősítésre érzékenyek vagyunk. Ez már csak „történelmileg így alakult”.

A nyilvánosság ellenőrző szerepét komolyan gondoló Nyájas Olvasónak talán nem teljesen érdektelen, ha hűen beszámolunk tájékozódásunk állomásairól.

1. A 24-én olvasott napihír nyomán 25-én reggel telefon Dr. Garamvölgyi László alezredesnek, az ORFK szóvivőjének. (Ha a múlt héten jól értettük, a BRFK sajtóönállósága megszűnt, saját szóvivőjével együtt.) Mi volt a röplapon? Hogyan került sor a ragasztgató fiatalok előállítására? Netán az éjszakai rendőrjárőr minősítette az olvasottak tartalmát? Garamvölgyi alezredes: ha a Beszélő leírná azt, ami a röplapon volt, maga is államellenes cselekményt követne el. Különben hívjam fel a BRFK vizsgálati osztályának vezetőjét.

2. Telefon Mikó ezredesnek (BRFK Vizsgálati Főosztály, vezetőhelyettes). A rendőrség álláspontja szerint nem bocsátják a sajtó rendelkezésére a röplap szövegét, de az üggyel foglalkozó vezető, Butora Ferenc alezredes ismerteti a tartalmát.

3. Telefon Butora alezredesnek. (BRFK Vizsgálati Főosztály, Élet- és Ifjúságvédelmi Osztály vezetője. Hűha! Életvédelem!!!) „Így telefonon? Telefonon nem. Mikor tudna befáradni hozzánk? Helyes, 14 óra. Utasítást adok a vizsgálatot vezető tisztnek, hogy fogadja Önt.”

4. 14.05-kor a BRFK Gyorskocsi utcai vizsgálati osztálya. Az eligazítóban elveszik a személyi igazolványomat, s kurtán beküldenek a „váróba”. (Büdös, szemetes, kőpadlós.) Mintegy 10-15 perc múlva egy szótlan asszony érkezik, kezében a személyim, és int, hogy kövessem. Mondom: nem kaphatnám-e vissza az igazolványomat? „Majd kifelé menet visszaadjuk.” Némán megyünk fel a liften, bevezet egy szobácskába, és ekkor kiderül, hogy ő maga a keresett vizsgálótiszt. A beszélgetés az eddigieknek megfelelően, oldott, jó hangulatban kezdődik. A röplapokat a sajtóval nem ismertetik, egyébként az államellenes kifejezés nem szerencsés. Hogy ezt miért nem lehetett telefonon elmondani? Mert amikor telefonáltam Butora alezredes úrnak, éppen az egyik gyanúsítottat hallgatta ki. A rendőrségi törvényben benne van a rendőri szervek bűnmegelőzési kötelezettsége, ezért tehát csak gratulálhatnak maguknak, hogy a mátyásföldi anarchisták szövege a járőr éberségének köszönhetően nem fejtette ki kártékony hatását. Gyanút fogok: október 22-én éjjel a közelgő nemzeti ünnepre való tekintettel nem volt-e különlegesen éber a rendőrség? (Még emlékszünk a jeles napok – március 15., október 6., október 23. – körüli „különleges összetartásra”.) Válasz: „Csak arra van felhatalmazásom, hogy a konkrét cselekménnyel kapcsolatosan adjak felvilágosítást.”

Megkérdeztük még Halmai Gábor alkotmányjogászt, vajon az államellenesség és gyűlöletkeltés gyanújába keveredünk-e, ha mégis a nagyérdemű tudomására hozzuk, mit akart hirdetni a Mátyásföldi Anarchista Társulás. Válasz: nem, de a nyomozó hatóságnak a bűnjeleket nem kötelező bemutatni.

Az inkriminált lapok néhány követelését – nem rendőrségi forrásokból – megtudtuk: „Vegyük el a hatalmat az államtól! Osszuk el a vagyont! Öljük meg a gazdagokat! Legyen mindenki öngyilkos! Nyissanak több kocsmát!” Ugye komoly? S fölöttébb államellenes.

A rendőrség, mint általában mostanában, jogszerűen járt el, csak az a kérdés, hogy bölcsen-e, így, alig pár évnyire a rendőrállamtól, vajon erősíti-e a rendőrségbe vetett bizalmat, ha meg kell elégednünk azzal, hogy szerinte valami államellenes? A nyilvánosság kontrollja? Na, azt nem. Nem kétséges, hogy az új belügyminisztert kóstolgató rendőrségnek ez az álláspontja. A mienk meg nem.






















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon