Skip to main content

[Megkérdeztük Németh Gézát…]

Vissza a főcikkhez →


Telefonon elértük Németh Géza lelkészt, aki kérésünkre elmondta, hogy Coombs úr még a múlt évben megkereste őt, és együttműködését kérte. Kérdésére azonban egyetlen ismert amerikai egyházat sem nevezett meg, amelyhez tartozna.

Németh Géza erre alapozza gyanúját, hogy destruktív szektáról van szó. Egyébként Coombs úr az abortuszellenes mozgalommal hozta összefüggésbe alapítványuk tevékenységét. („Szülje meg, s mi felneveljük!”) A lelkész úr John Davist is ismeri Csíkszeredáról, az illető angol állampolgárt gyanús üzletembernek tartja.

Németh Géza beszélgetésünk végén leszögezte, meggyőződése, hogy sem az abortusz elleni küzdelemnek, sem a nyomor enyhítésének nem az a módja, hogy a gyerekeket különféle szervezetek Amerikába adják el.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon