Sokan tartottak attól, hogy a „politikától megcsömörlött” választópolgárok be sem engedik a lakásukba az ajánlószelvény-gyűjtőket. A köztisztviselői rend elöljárói ráadásul nem tanácsolták beosztottjaiknak, hogy támogató cédulájukkal a politika ingoványos és piszkos területére lépjenek. Ha ezt komolyan megfogadták volna, ez kb. 100 ezerrel csökkenthetné a szavazók számát.
Zárt nyilvánosság
Ezen intő jelek ellenére az aktivistáknak lényegesen több ajánlószelvényt sikerült összegyűjteni. 1990-ben az 1621 jelölt, figyelembe véve az újszülött választási rendszerből adódó rutintalanság miatt értelemszerűen keletkező kb. 10%-nyi hibát, selejtet (azért csak ennyit, mert ekkor még kitöltött cédulákat kaptunk), minimálisan 1326 ezer szelvényt adtak le a befutott jelöltekre. Ez a szám most, ha csak a szükséges 755-öt vesszük figyelembe, 1416 ezer, ami a választóképes lakosság 18,2%-a. Ha a jelenlegi bonyolult egyéni kitöltés miatt fellépő + 10%-os hibahatárt is hozzávesszük, a lehetséges kopogtatók száma 1 544 711-re nő (19,8%). Még meglepőbb ez az arány, ha az 1990-ben az első fordulóban a listákra szavazók számához (5 083 086) viszonyítjuk: 30,4%.
1. tábla
Még elképesztőbb (épp ezért kevésbé hihető), ha az egyes pártok önbevallásai alapján összegzünk. Az MSZP több mint félmillió ajánlócéduláról számolt be, ez átlag 2800-at jelent (1990-ben 535 ezren szavaztak a párt listáira!). Az MSZMP állítása szerint a négy évvel ezelőtti választási eredményüknél már most jobban szerepeltek, ez kb. 200 ezret jelent. Az SZDSZ jelöltjei átlag 1300, az MDF-éi 1500-2000 kártyával bírnak (az előbbi 227 500, az utóbbi 308 ezer darab). A négy párt együtt 1 235 500 ajánlást szerzett. Ha ehhez hozzáadjuk a maradék 1206 jelölt egyenként minimum 840 szelvényét (1 013 040), akkor 2 248 540 választó vállalta a törvény szabta zárt nyilvánosságot. Támogatásával állást foglalt egy jelölt és esetleg pártja mellett. Ez a ’90-ben szavazóknak több mint a 44%-a.
2. tábla
És ebben a számban nincs is benne Zacsek Gyula, Kéri Edit, Dénes János és mások a 750-et el nem ért teljesítménnyel! Lelkesültségünket hűtheti, hogy a hozsannázó sajtónyilatkozatok ellenére bizonyosan túloznak a pártok. Tehetik, hisz a begyűjtött ajánlószelvények száma gyakorlatilag ellenőrizhetetlen.
Pártok
Jelentős növekedést mutat a hat nagypárt jelöltjeinek száma. 1990-ben a később a parlamentbe került pártok képviselői összesen 868 körzetben indultak, ez 188-cal kevesebb a lehetségesnél. Ma, április 12-én, 1020 helyen, és csak 36-ot hagynak ki. Már négy esztendeje is ezek a pártok rendelkeztek a jelöltek több mint felével (53,5%), így van ez most is (54,3%). Leglátványosabb a növekedés a KDNP-nél és a Fidesznél (lásd 3. táblázat): a két valamikor kis párt felnőtt társaihoz.
3. tábla: Az országos listát állított pártok egyéni jelöltjei és listái 1990-ben és 1994-ben (zárójelben a listák száma)
|
1990<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com:office:office" /> |
1994 |
||
|
MDF |
175 (20) |
|
174 (20) |
|
SZDSZ |
170 (20) |
|
175 (20) |
|
FKgP |
158 (20) |
|
157 (20) |
|
MSZP |
170 (20) |
|
176 (20) |
|
Fidesz |
90 (20) |
|
174 (20) |
|
KDNP |
105 (16) |
|
164 (20) |
|
MSZMP |
95 (19) |
Munkáspárt |
156 (20) |
|
ASZ |
91 (18) |
|
134 (20) |
|
MSZDP |
75 (18) |
|
56 (15) |
|
VP |
63 (13) |
LPSZ-VP |
69 (15) |
|
HVK |
120+6 (20) |
|
|
|
MNP |
45 (12) |
|
|
|
|
|
Köztársaság |
84 (17) |
|
|
|
NDSZ |
59 (13) |
|
|
|
EKGP |
54 (14) |
|
|
|
MIÉP |
68 (12) |
|
|
|
MZP |
20 (7) |
Az egyre inkább profizálódó politikában a függetleneknek és az ál-, törpepártoknak egyre kevesebb az esélyük. 1990-ben még az országos listát állító pártok mellett a jelöltek 16, ma már csak 8%-át adják.
Mi lesz?
Mi következik a jelöltállítás ilyetén eredményéből? Az első és legfontosabb: lesz kikre szavazni és lesznek – nagy számban – szavazók is. A második, a választók nem díjazzák az új pártalakulatokat, különösen nem a szakadárokat. A MIÉP, az EKgP és az NDSZ várakozásaik alatt szerepeltek. De enyhén meglepő (különösen a sajtóban folyamatosan közölt győzelmi jelentések fényében) a Köztársaság Párt gyenge teljesítménye is. A harmadik, hogy megjelentek nyíltan szélsőjobboldali programmal induló országos listát állító pártok is.
A pártok tanulsága, hogy infrastruktúra, helyi szervezetek nélkül nehéz támogatottságot szerezni. Május 8-ig minden bizonnyal gőzerővel dolgoznak majd a statisztikusok, matematikusok, hogy valamilyen következtetést vonjanak le a jelöltállítás eredményéből. Nem árt őket sem emlékeztetni, a HVK 1990-ben kevesebb szavazatot kapott, mint ahány jelölést. Pedig 20 listája volt, szemben a KDNP-vel, amelynek 16. Annyi bizonyos, hogy az éles eszű elemzők is feszülten várják a választás napját: feltevéseikből mi igazolódik, mi nem. Május 8-án elmondhatják majd: ma temetik a matematikát.
- Választás ’94 [6]