Skip to main content

Így járhat mindenki!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A rádió előtti „kékszalagos” tüntetésen, a Múzeumkert kerítésébe fűzve láttam először az így járhat mindenki feliratú plakátot. Azóta tele van vele a város, telefonfülkékre, buszmegállókra ragasztva, kőkeményen, letéphetetlenül. A színes képen Bölcs István, Havas Henrik, Mester Ákos és Szénási Sándor láthatók a rádió egyik szerkesztőségi szobájában. A feliraton kívül a plakáton más szöveg nincs. A MIÉP egy aláírás vagy embléma erejéig elvállalhatta volna, hogy ők készítették, nem a stílus miatt, hanem mert valóban ők nyomtatták.

De ennek így hangulata van. Megy az ember a körúton, nézi a kirakatokat, ábrándozik, tervezget, és amikor a tizedik ilyen plakátot látja, belül a zsigereiben megmozdul valami. Megérzi, a mindenkibe ő is beletartozik. Még egyszer megízleli: Így járhat mindenki. Tehát engem is törvénytelen eszközökkel, etikátlanul hazudozva bármikor kirúghatnak a munkahelyemről. Nem tudja, ki fenyegeti és honnan, de a plakát ott éktelenkedik az orra előtt.

Régi módszer a bizonytalanság felkeltése. Ha az ember sokáig feszült állapotban van, egy idő után inkább választja a rosszat, de biztosat. Erre építeni azonban hiba. Hiba, mert a plakát elsősorban fenyeget, az embereknek pedig elegük volt a fenyegetőzésekből. Rövid idő alatt elszoktak tőle.

Van, aki nekiront a villamosmegállónak, és szitkozódva tépi elsőként a szöveget, mások a fejüket csóválják. A legtöbben nem nyilatkoznak meg idegenek előtt. Viszont amikor az ember egyedül marad a fülkében, akkor ösztönösen is érzi, hogy a borítékba nem szabad olyan párt, olyan vezető nevét csúsztatni, amelyik fenyegetőzik.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon