Skip to main content

Csutoros Gergely

Csutoros Gergely: Csipkerózsika-álmából ébredező cég

Interjú Kovács Kálmánnal, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium államtitkárával


Nagy vihart kavart a kormány november 8-i határozata a vasút racionalizálásáról. Erősnek néz ki a társadalmi ellenállás is. Erre utalnak a minisztériumba küldött levelek, melyek az érintett önkormányzatoktól, civil szervezetektől érkeztek. Minden lap, akár kormánypárti, akár ellenzéki, hevesen bírálja a kormány döntését.

Az ötoldalas kormányhatározatot a végrehajtási tervezettel talán nem is dolgozták fel az újságírók. Megmaradtak az 1/a pontnál, és ezzel gyakorlatilag be is fejezték az ügy feltérképezését. Én nem itt akarom kezdeni.


Csutoros Gergely: Tatabányai szocpol


Ma is működik a „Mésztelep” és a felsőgallai 6-os telep, ahol a húszas évek első betelepülőit – az ország minden részéről érkezett, főleg család nélküli embereket – helyezték el, nagy kolóniákban. Azóta újabb és újabb betelepülési hullámok érték el Tatabányát, ahol az 50-es évektől kezdődően a „szocialista város” szindrómának köszönhetően az átlagosnál több lakótelepi lakás épült, és így a betelepülők is valamivel könnyebben jutottak lakáshoz.

Csutoros Gergely: Így járhat mindenki!


A rádió előtti „kékszalagos” tüntetésen, a Múzeumkert kerítésébe fűzve láttam először az így járhat mindenki feliratú plakátot. Azóta tele van vele a város, telefonfülkékre, buszmegállókra ragasztva, kőkeményen, letéphetetlenül. A színes képen Bölcs István, Havas Henrik, Mester Ákos és Szénási Sándor láthatók a rádió egyik szerkesztőségi szobájában. A feliraton kívül a plakáton más szöveg nincs. A MIÉP egy aláírás vagy embléma erejéig elvállalhatta volna, hogy ők készítették, nem a stílus miatt, hanem mert valóban ők nyomtatták.

De ennek így hangulata van.


Csutoros Gergely: Rothadó víziparadicsom

A Kopaszi-gát…


Az 1838-as árvíz után kezdték el Dél-Buda (mai XI. kerület) Duna-partját feltölteni. Az építkezések során kialakítottak egy mesterséges gátat, mely a vízszabályozást szolgálta. Így hozták létre a Lágymányosi-öblöt. A félsziget a Kopaszi-gát nevet kapta, hiszen kiépítése után nem takarta növényzet. A területtől közel száz évig távol maradt a civilizáció. A mesterséges képződmény természeti paradicsommá vált. A 30-as években fedezték fel az emberek ezt az akkor még érintetlen területet. Csónakházak, üdülők, kisvendéglők épültek. A vízre úszó halászbódék kerültek hálókkal, ladikokkal.

Csutoros Gergely: Lakás(le)építés


1971-ben született meg a lakáskódex nevű jogszabály, ekkortól beszélhetünk megfogalmazott lakáspolitikáról. Azt feltételezték, hogy az állam képes gondoskodni a lakosság egészének lakásellátásáról. Ez persze abszurd, hiszen az állam a fejlett világban is csak a szociálisan rászorult rétegek lakásgondjait képes megoldani. 1990-ben az önkormányzati törvény bevezetésének pillanatában a lakásépítés mint állami feladat megszűnt.

Csutoros Gergely: Gyógyszeráremelés


1993. december: A Nyugdíjasok Országos Kamarája delegációt küld az egészségügyi miniszterhez, hogy a tervezett gyógyszeráremelés nagyságáról tájékozódjon. Surján László megígéri, az 1994. januári áremelés semmiképpen nem haladja meg a 30%-ot.

1994. január: A társadalombiztosítási önkormányzat bejelenti a 40%-os gyógyszeráremelést. A nyugdíjasok kamarájának tájékoztatása szerint az áremelés 60 és 120% között mozog.

1994. február 4.: Dr.




Csutoros Gergely: Szeméttelep a határon


A volt homokbányában rakják le Budapest kommunális szemetének jó részét. Dunakeszi a bezáráson kívül kártérítésként 500 millió, a hulladék további elhelyezéséért évente szintén 500 millió forintot kért a Főpolgármesteri Hivataltól. Az intézkedést követően a fővárosban kaotikus állapotok alakultak ki. A szeméttel teli kukáskocsik majd’ egy napig keringtek Budapest utcáin, sok helyről kérdésessé vált a szemét elszállítása is.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon