Skip to main content

Rothadó víziparadicsom

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A Kopaszi-gát…


Az 1838-as árvíz után kezdték el Dél-Buda (mai XI. kerület) Duna-partját feltölteni. Az építkezések során kialakítottak egy mesterséges gátat, mely a vízszabályozást szolgálta. Így hozták létre a Lágymányosi-öblöt. A félsziget a Kopaszi-gát nevet kapta, hiszen kiépítése után nem takarta növényzet. A területtől közel száz évig távol maradt a civilizáció. A mesterséges képződmény természeti paradicsommá vált. A 30-as években fedezték fel az emberek ezt az akkor még érintetlen területet. Csónakházak, üdülők, kisvendéglők épültek. A vízre úszó halászbódék kerültek hálókkal, ladikokkal. Természetes, homokos, kavicsos szabadstrandok alakultak ki. A második világháborúban a Duna eredeti partján az 1910-es években épült Budai-Malomra és hőerőműre rengeteg bomba hullott. A részleges újjáépítés után az 50–60-as években szocialista vonásokkal újból megélénkült a vízi élet. Az öböl körül sorra épültek a gyártelepek, megindult a természet gyorsuló ütemű pusztulása. Áramlott a szennyvíz, hulladéklerakó-hellyé és téli kikötővé silányult a gát és környéke. A környezetszennyezés katasztrofális méreteket öltött. Az üdülők lassan elmaradtak, és az egykori vízparti élet tárgyi emlékei korhadásnak indultak.

A Lágymányosi-öböl és a Kopaszi-gát természeti értékeit tavaly fölmérette a XI. kerületi önkormányzat. Az eredményekből következtetni lehet a terület hajdani ökológiai gazdagságára. A vizsgálat szerint a legépebben a növényzet, elsősorban a fák maradtak meg. Több mint 200 növényfaj és legalább 40 növénytársulás található a félszigeten.

Az öböl vize tisztább, mint ugyanezen a szakaszon a Dunáé. Tizenegy halfaj él itt, közülük három hazánkban, hat nemzetközileg veszélyeztetett. A vízben nyár elejére nagy mennyiségű zooplankton-állomány fejlődik ki. Ez a szabad szemmel alig látható, apró állatkákból álló tömeg a legtöbb hal fiatalkori tápláléka. Az öbölben található mennyiségük május–júniusban akár a dunai százszorosát is elérheti. Azt mondhatjuk, hogy a terület jelentősége meghatározó a környező Duna-szakasz halállományának szaporodásában, illetve fejlődésében. Ugyanakkor a meder fenekét két méter vastag iszap borítja, melyben jelentős mennyiségű cink, ólom, helyenként kadmium, réz és nikkel halmozódott fel, ezenkívül az olajszennyezés is meghaladja az elfogadható mértéket. A jelenlegi ismeretek alapján egy esetleges mederkotrás halpusztulást, jelentős vízminőségromlást, halott víz kialakulását idézné elő, csakúgy, mint az öböl áramlási irányának megváltoztatása.

Két-három éve a világkiállítással kapcsolatos elképzelések között olyan tervek szerepeltek, melyek szerint a gát egész területét és az öböl vízfelszínének egy részét is beépítették volna. Terveztek ide a víz fölé magasodó toronyházat és a félsziget végében hal alakú, fém lakóházat. Ezek az ötletek elhaltak, mert az Expót pénz hiányában az eredeti 80 hektár helyett 44 hektáron rendezik. A gátat és az öblöt csupán a déli összekötő, vasúti híd töltése választja el a világkiállítás végleges területétől. Az Expo-irodának nincsenek tervei a területtel, teljes egészében a XI. kerületi önkormányzatra hárul a felelősség, hogy mi történik itt a jövőben.

Krasznai Endre XI. kerületi alpolgármester tájékoztatása szerint a kerületnek nincs pénze a környék rehabilitálására, ezért csak általános rendezési elképzeléseik vannak. Szeretnék az ősi természetes állapotokat visszaállítani. Nem engedélyezik a partszakasznak a belvárosihoz hasonló kialakítását, hajókikötő, benzinkút és egyéb környezetszennyező létesítmény építését.

A szakértői vizsgálatok alapján az elmúlt hónapban helyi védelem alá helyezték a területet az öböl és környéke természetvédelmi jellegének, természeti értékeinek megőrzése és a további pusztulás megakadályozása végett.

Ha a XI. kerületi önkormányzat nem kap komoly segítséget, és az Expo kezdetéig nem sikerül rendbe hozni a környéket, akkor a világkiállítás épületeiből szabadtűzön főzőcskéző hajléktalanok, meleg vizes csövek mellett horkoló hobók látványa tárul majd az európai utas elé.

Amíg nem lesz pénz elhordatni a háborús romokat, rozsdás roncsokat, megszüntetni a szemétlerakást, parkokat, fákat telepíteni, vizet tisztítani, addig a terület tovább pusztul. Ez a folyamat pedig egy idő után visszafordíthatatlan.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon