Skip to main content

Gyógyszeráremelés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1993. december: A Nyugdíjasok Országos Kamarája delegációt küld az egészségügyi miniszterhez, hogy a tervezett gyógyszeráremelés nagyságáról tájékozódjon. Surján László megígéri, az 1994. januári áremelés semmiképpen nem haladja meg a 30%-ot.

1994. január: A társadalombiztosítási önkormányzat bejelenti a 40%-os gyógyszeráremelést. A nyugdíjasok kamarájának tájékoztatása szerint az áremelés 60 és 120% között mozog.

1994. február 4.: Dr. Hetényi László (Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság): „Nem szeretném, ha a lakosság azt hinné, hogy az árak fokozatosan emelkednek.”

Gál László, a Nyugdíjasok Kamarájának képviselője:

A társadalombiztosítási önkormányzat közgyűlésén ismertettem állásfoglalásunkat, mely indokolatlanul magasnak tartja a gyógyszeráremelést. Kértük, bocsássák rendelkezésünkre azt a számítási anyagot, mely a 40%-os áremelést igazolja. A gyógyszergyárak 15-17%-kal emelték áraikat. Rászámítva a kereskedelmi árrést, 20-21%-ot kapunk. A tb. csökkentette gyógyszerjuttatási támogatását, ezért az áremelés valóban elérheti a 40%-ot. Ezzel nem nagyon lehet vitatkozni, de mi azt állítjuk, hogy a 40% az nem 40%. Tapasztalataink szerint az emelkedés 60 és 120% között mozog. A nyugdíjasok már a tavalyi árakon sem tudták megvásárolni gyógyszereiket, márpedig az élethez és az egészséghez való jog alkotmányos. Az ilyen mértékű áremeléssel az egészséges élet lehetőségétől fosztják meg az embereket.

Hogyan jutottak ezekhez az adatokhoz?

Miután a miniszter úr ígéretével ellentétben a tb 40%-kal emelte az árakat, elkezdtük gyűjteni a patikákban a nyugtákat. Ezeket összehasonlítottuk a tavalyi térítési díjakkal, így jutottunk ezekre az eredményekre. Lehet, hogy vannak olyan nyugták is, amelyeken az áremelkedés csak 20%-os, de nekünk ilyen nem akadt a kezünkbe.

Kirívó eseteket is említett.

Tavaly novemberben két nyugdíjas halt meg Fejér megyében. Mindkettőjük fiókjában több hónapos kiváltatlan vényeket, recepteket találtak. Mindketten magas vérnyomásból eredő agyvérzésben haltak meg. Ez nem lesz túl nagy ritkaság a jövőben. Most a betegek úgy vásárolnak gyógyszert, hogy mindegyik árát megkérdezik, és a legolcsóbbakat váltják csak ki.

Milyen lépéseket terveznek ezek után?

Ha a tb-től megkapjuk a kért számítási dokumentumokat, megnézzük, hogyan számították ki a 40%-os emelkedést. Először fellépünk a nyugdíj-biztosítási önkormányzatnál, az pedig elmegy az egészségügyi önkormányzathoz. Járjuk a magunk szolgálati útját. A vége úgyis a miniszter úr lesz. Eddig mindig így történt.

Dr. Hetényi László, az egészségbiztosítási pénztár osztályvezetője:

Önök szerint mekkora volt a januári gyógyszeráremelés?

Hivatalosan átlag 40%. Ez borzasztóan irritáló szám, hiszen akik a gyógyszertárakban vásárolnak, legtöbben úgy élik meg az áremelést, hogy kétszer, esetenként négyszer, ötször többet fizetnek. Tények ezek, valós tények, és én borzasztó nehezen fogom tudni megmagyarázni a betegnek, hogy amikor kétszeresét fizeti a gyógyszernek, akkor ez miért 40%-os áremelés. A 40%-ot úgy kapjuk meg, hogy a támogatás mértékének csökkenését is belekalkuláljuk. Azoknak a gyógyszereknek a támogatása maradt meg, amelyeket rendszeresen, gyakran élete végéig kell a betegnek szednie. Például a szív- és érrendszeri betegségekre szedendő gyógyszereknél a változás csak 20-25%. Olyan gyógyszerekért, amelyeket csak néhány napig szed a beteg, valóban négy-ötszörös árat is kell fizetni.

A nyugdíjasok tapasztalata nem igazolja Önt.

Egyedi eseteket megvizsgálva, sajnos, ezt mi is tudjuk, többet kell fizetni. A 40% nagy átlagszámokban jön ki. Nagyon félek, hogy könnyen eljuthatunk a 100%-os emelkedéshez is, ugyanis az újabb gyógyszerek, amelyek bekerülnek a magyar piacra, mind drágábbak a régebbi gyógyszereknél. Korszerűbbek, de az áruk is magasabb.

Ezzel azt akarja mondani, hogy újabb áremelés várható?

Nem, nem, nem mondom.

De jelezte.

Jeleztem igen, de nem szeretném, ha a lakosság azt hinné, hogy az árak folyamatosan emelkednek. Gyakran hónapokig tárgyalunk a magyar és külföldi gyógyszergyártókkal egy-egy új termék piaci áráról. Újból feldolgozzuk, megnézzük, kiszámoljuk az árakat, és megpróbáljuk összehangolni a támogatás mértékét. Mindenképpen közös munkára lesz szükség a Nyugdíjasok Kamarájával. Azt gondolom, hogy mindkét szervezetnek közös célja, hogy tisztes és jó betegellátást nyújtsunk.

A gyógyszeráremelés lassan megszokott dolog. A mostaniban csak az a szokatlan, hogy a bejelentett és a valódi áremelés közötti különbség „valahol” eltűnik. Megszokottak az áremelésekre érkező reakciók is. A nyugdíjasok tiltakoznak, magyarázatot kérnek, alulról felfelé végigjárják a „szolgálati utat”; és minden marad a régiben.

Így lesz ez most is, hiszen nem valószínű, hogy a tb vagy a minisztérium vezetői igazat adnak „egy-két beteg, öreg mamikának”, és nem valószínű, hogy 40%-os gyógyszerár-csökkentést jelentenek be, s helyette 120%-kal leviszik az árakat.












































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon