Skip to main content

A, mint Attenborough

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
magyar • tévé • szótár


Hogy a Magyar Televízió nevű mélytengeri fenékjáró mennyit köszönhet David Attenboroughnak, azt csak az tudja, akit sorsa valami különösen kegyetlen szeszély folytán a képernyő elé kötözött. Egy héten belül néhány perc nézhető, élvezhető, tehetséges, alapos produkció! Nem semmi, mondja erre az amúgy kreatív magyar. Nem is lepődhet senki, ha ez a remek svádájú előbb-utóbb a magyar fauna és flóra világára is rávillantja reflektorát. Itt ugyanis fellelhet egy-két olyan állat-, vagy virágexotikumot, amelyet a föld más vidékein nem, vagy csak alig. A példátlan gazdagságú magyar dinoszaurusz- és őskövületparkról most ne essék szó, hiszen jelenkori mutációkban is bővelkedünk! Itt nyit például a Kossuth téri dilettancia makszimusz, közismert néven köpönyegforgató szagosmakkola, amelyik minden negyedik év tavaszán egészen új és előző önmagához képest homlokegyenest más jelmezben és színben jelenik meg. Vagy például nálunk él a legnagyobb sűrűségben a kormánypárti faltövén kullogó. Ez a különös, amúgy jelentéktelen megjelenésű, apró termetű állatka, amely soha nem néz az ember szemei közé, nevét megmagyarázhatatlan közlekedési szokásáról kapta. Ugyanis ez az eredetileg papírrágó molyokkal táplálkozó, éjszakai ragacsozó (sic!) áttérve a nappali életmódra, csak a fal mellett járkálva érzi magát biztonságban. A kormánypárti faltövén kullogóban szelíd, szomorkás nevével, elesettséget sugárzó tekintetével ellentétben rendkívüli agresszivitás lakozik, és tűhegyes fogazatával nagyon kellemetlen perceket szerezhet a gyanútlan járókelőknek. Aztán itt van a honi állatvilág kedvence, a fokhagymás bohóka! Ez a kis, jellegzetesen alkonyi csámborgó valaha, saját versei szavalása és ösztönös zongorajátéka közben valósággal méterszámra tömte magába kedvenc eledelét, a fokhagymás kolbászt. Egyes szakemberek állítása szerint a hazai klíma változásában kell keresni az okát, hogy ez a hajdanán kifejezetten kedves, társaságot kedvelő lény, a fokhagymás bohóka mára olyan életmódváltozáson ment át, amely során elveszítve sajátos aromájú humorát és költészetét, kvalitásait meghazudtoló ambícióról téve tanúbizonyságot, megtámadja akár a nálánál többszörösen nagyobb csúcsragadozók bármelyikét is – lesből természetesen. És még egy páratlan állatra, növényre hívnám fel Mr. Attenborough figyelmét. A hungarése basilliskusra, elterjedtebb nevén a magyar fal- vagy lélekrágóra, amelyet bizonyos körök csak a turáni átok néven emlegetnek. Erről a titokzatos valamiről, amelynek létét napjainkban is tökéletes homály fedi, még azt sem tudjuk, hogy állat-e vagy növény, hiszen hazai kutatói csak minden mástól megkülönböztethető zajait ismerik. Azt a harsogó rágást, amely leginkább egy friss alma elfogyasztásának kitartó és százszorosára felerősített monotóniájára emlékeztet, és amely időközönként mindenből kihallható: betonfalból éppúgy, mint egy gombostűből, és egy falevélből éppen úgy, mint egy pár napos magyar csecsemő ártatlan lelkéből.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon