Skip to main content

Hegedűs B. András

Hegedűs B. András: Jegyzet

Ezen a kedden


Alulírott ünnepelt természetesen nem tehet mást, mint megköszöni barátainak és bajtársainak, kollégáinak és tanítványainak mindazt, amit róla elmondtak. Néhány tényre, eseményre másképpen emlékezem, de ennek aligha van jelentősége. Két megjegyzést mégis kell tennem: Kardos József egyetemi tanár és Szent Korona-kutató, akkor a felügyelő minisztérium személyzeti főnöke nem távolított el állásomból, hanem csak meghallgatott a Charta-aláírás ügyében, és rosszallását fejezte ki. A hóhérmunkát az intézeti vezetők végezték el.

Hegedűs B. András, Kozák Gyula: „Vásárhelyi elvtárs, maga nem érti, miről van itten szó!”

Vásárhelyi Miklóssal életének ’45 és ’56 közötti szakaszáról beszélget Hegedűs B. András és Kozák Gyula


A Szabadságtól a Szabad Népig

1945 januárjában Pest felszabadult. Hova vezetett az első utad?




Minden kommunista első útja a pártba vezetett. Nem emlékszem, hogy kitől, de órák alatt megtudtam, hogy a párt a Tisza Kálmán téren van, a Volksbund volt székházában. Természetesen oda mentem be, s mint minden kommunistának, nekem is az lett volna a vágyam és a kívánságom, hogy a kialakuló apparátusba kerüljek.

Hegedűs B. András: „Bátor embertől búcsúzunk”


Ha szeretteidtől, barátaidtól és tisztelőidtől körülvéve nem itt a koporsóban feküdnél, emlékeznél arra, amit sokszor idéztünk fel ironikusan az elmúlt 45 évben: Te elsőéves egyetemi hallgató voltál a bölcsészkaron, én kezdő tanársegéd. A félévi vizsgák után négyest írtam az indexedbe. Akkoriban nemigen nevezhettem magam liberálisnak, mégis megkérdeztem egyik kolléganődet, hogy miként fogadta a szemináriumi csoport – ez volt az egyetem legalsó egységének elnevezése – a vizsgajegyeket.

Hegedűs B. András, Rádai Eszter: „Nekem – hetven”

Litván Györggyel Rádai Eszter és Hegedűs B. András beszélget


Hegedűs B. András: Gyuri, olvastad-e a mai Népszabadságot?

Litván György: Peched van, olvastam.

H. B. A.: Úgy látszik, fejlődsz. Akkor azt kérdezném, hogy 1958. október 18-án reggel is olvastad-e az aznapi Népszabadságot.

Nem fejlődöm, ma is csak véletlenül olvastam.

H. B. A.: A többiek nem tudják, hogy miért tettem fel ezt a hülye kérdést. Úgyhogy légy szíves, mondd el bevezetőnek.

Ez egy negyvenéves ugratás Hegedűs B. András részéről.










Hegedűs B. András: Lipták Tamás, 1930–1998



Kedves Tamás, barátunk, kortársunk, bajtársunk!

Búcsúzni gyűltünk össze, végső búcsúra. Még néhány héttel ezelőtt, utolsó előtti budapesti utazásod alkalmával fiatalos szellemi kíváncsisággal és az ezzel Nálad együtt járó már-már gyermekes naivitással érdeklődtél, mi újság van itthon, mi várható a magyar életben, a magyar politikában. Ugyan nem voltál politikus és nem is vallottad magad annak, íme itt, a legújabb kori magyar történelmet és az 1956-os forradalmat idéző, emlékét – remélhetőleg örök időkig – ápoló nemzeti pantheonban leled meg végső hazádat.

Hegedűs B. András: Nekrológ az élőről

„In memoriam” dr. Földvári Tamás 1980


Megfigyeltük-e már, hogy ha közeli ismerősünk, barátunk vagy akár bármely ismertebb honfitársunk elhagyja az országot, disszidál, emigrál, kivándorol, külföldre szakad, nyugati országba házasodik vagy (egyszerűen) tartós külföldi munkavállalási engedélyt kap, és konzuli útlevéllel járja a világot, szóval elmegy tőlünk, elhagyja megszokott környezetét, munkáját, családját, itt hagyja idős anyját vagy éppen még nevelésre szoruló gyerekeit, abbahagyja munkáját, amely érdekelte, foglalkoztatta, amelybe sokszor éveket-évtizedeket invesztált, feladja nehezen összekuporgatott „vagyonát” és státu

Hegedűs B. András: 1958

A megtorlás konszolidációja


1957 beköszöntét ’56 szilveszterén szűk baráti társaságban töltöttük, kivárva a hajnalt, hogy a kijárási tilalom lejártával hazasétáljunk.

Hegedűs B. András: „Azon a kedden”

Spontán forradalom


Talán megfigyelték már az 1956-ot megélt nemzedék utódai, gyermekek és unokák, érdeklődő vagy inkább közömbös fiatalok, sőt középkorúak, akik (hál’ istennek) már a magyar népesség zömét alkotják, hogy azok, akik átélték október 23-át Pesten vagy Budán, Debrecenben vagy Kaposvárott, akik személyesen emlékeznek a forradalmat közvetlenül megelőző eseményekre, a gyűlésekre és tüntetésekre, akik közvetlenül látták az első összecsapásokat, vagy messzebbről, óvatosan figyelték a harcokat – mind „a” keddi napról beszélnek.

Hegedűs B. András: „…erről a családról, amelynek oly sok nevezetes tagja volt”

Sárközi Mátyással beszélget Hegedűs B. András


1937. július 19-én Budán, a Városmajor mentén születtem. Édesapám Sárközi György költő, aki irodalmi munkássága mellett az Athenaeum Könyvkiadónál az irodalmi cégvezető tisztét látta el, és szerkesztette a népi írók folyóiratának nevezett Választ. Egy évvel korábban vette el édesanyámat, Molnár Mártát, aki Molnár Ferencnek, a világhírű színpadi szerzőnek a leánya volt. Méghozzá két gyerekkel vette el, mert édesanyámnak ez már a második házassága volt.

Hegedűs B. András: Retus


„Olvasom egykori kiváltságos tisztségviselők visszaemlékezéseiben – gőgös önigazolások, heroikus helytállások krónikái –, mennyi veszedelem közepette éltek, már-már letartóztatták őket, nemritkán az életükre törtek. (…) Ezt a korszakot… most nyállal kezdik megírni.” (Bodor Ádám, Magyar Napló, 1994. 10. sz. 6. p.)

Sajátos könyvet tett közzé a Pelikán Kiadó.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon