Skip to main content

Jegyzet

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Ezen a kedden


Alulírott ünnepelt természetesen nem tehet mást, mint megköszöni barátainak és bajtársainak, kollégáinak és tanítványainak mindazt, amit róla elmondtak. Néhány tényre, eseményre másképpen emlékezem, de ennek aligha van jelentősége. Két megjegyzést mégis kell tennem: Kardos József egyetemi tanár és Szent Korona-kutató, akkor a felügyelő minisztérium személyzeti főnöke nem távolított el állásomból, hanem csak meghallgatott a Charta-aláírás ügyében, és rosszallását fejezte ki. A hóhérmunkát az intézeti vezetők végezték el. A másik megjegyzésem egy tragikus félreértésre vonatkozik: mint műanyagipari, majd csomagolástechnikai közgazdász, a polietilén fóliás (vulgo: zacskós) csomagolás bevezetésében játszott szerepemet ma is emelt fővel vállalom: az olcsóbb, könnyebben szállítható, eldobható megoldást választottuk akkor, ami ma is funkcionál, ha néha folyik is. Ma már van papírdobozos „tetrapack” tej is, de 30-35 évvel ezelőtt, amikor a tej árát szubvencionálta a magyar állam, drágább megoldás nem jöhetett szóba. Ez nem cáfolja Kozák Gyula barátom alapvetését: a reggeli kakaóhoz mindhalálig ragaszkodom. És még egyszer köszönet mindenkinek: a felszólalóknak, a megjelenteknek, az Intézetnek!

Budapest, 2001. január




Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon