Skip to main content

Holtzer Loránt

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


2004 augusztusában, életének 69. évében váratlanul és tragikus hirtelenséggel elhunyt Holtzer Loránt. Utolsó írását Mindszenty 1944-es veszprémi püspökségéről lapunk előző számában olvashatták. Különleges egyéniség volt. A mérnök és közgazdász szenvedélye a XX. századi magyar történelem kutatása volt. Nyugdíjba vonulása után döntött úgy, hogy hátralévő éveit e szenvedélyének szenteli. Beiratkozott a Közép-európai Egyetem történelem szakára, és részt vállalt az egyetemhez kötődő Nyílt Társadalom Archívum munkájában, ő volt Hegedüs András volt miniszterelnök hagyatékának gondozója, és pótolhatatlan munkát végzett az archívum idei tavaszi Auschwitz – Rekonstrukció című kiállításának összeállításában. Szaktörténészekhez méltó tájékozottsággal, lenyűgöző szorgalommal és lelkesedéssel, és megkapó szerénységgel végezte új élethivatását. Büszkék vagyunk arra, hogy első tanulmányaival lapunkat tisztelte meg. Legutóbbi találkozásunk alkalmával már következő, őszre tervezett írásáról beszélgettünk, melyben Bosnyák Zoltánról szóló tavalyi tanulmányát folytatta volna. Borzasztóan kevés idő jutott neki. Elvesztését mélyen fájlaljuk.

A Beszélő szerkesztői


Megjelent: Beszélő folyóirat, 2004. szeptember, Évfolyam 9, Szám 9


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon