Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2004. szeptember, Évfolyam 9, Szám 9

Kukorelly Endre: Versek

Gács Anna: No risk, just fun

Révész Sándor: Ámítás és számítás

Dobrovits Mihály: Szent György és a sárkány

Mink András: „The Divide”

A kudarc fala

Bányai Péter: Pacepa: a történelem bizalmasa

Karácsony Tamás: Új barázdát szánt

SAPARD: életképek a magyar közigazgatás hétköznapjaiból

Kun István: Az alamuszi napszám

Részlet egy szociográfiából

Mázsa Péter: Irak mint alkalom

: Holtzer Loránt

Eörsi László: Széna tériek a rendszerváltás óta

Janky Béla - Kemény István: Késésben és lemaradóban

A cigányok és az iskola 2003-ban

Jéki László: Kvarkok

Galántai Zoltán: Ozymandiás és az eszkimók

Sonnevend Júlia: A megrendezett büntetőper

A televíziós bírósági show esztétikája és kommunikációelméleti kérdései

Papp András: Saját élet III.

Microport

Kádár Judit: Egy férfi szerelmének fényében és árnyékában: Török Sophie

Borgos Anna - Kádár Judit: Török Sophie utolsó évei

Koháry Saroltával Borgos Anna és Kádár Judit beszélget

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon