Skip to main content

Versek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Futóárny

El kéne hinnie, hogy szárnyai nőnek
hirtelen. Szárnyak a jobbikból és
vérző, karmos tekintet hozzá.
Beleköltözött valami az Angyalból.
Épp most próbálja saját képére
formálni, és nevelgetni legbelül.
Ha sikerül, ember lesz a javából.         
Ember, akinek jelentenek az istenek.

El kéne viselnie azokat a szárnyakat.
Még akkor is, ha néha kikandikálnak
rőt zakója alól. A csodamenet élén
például kifejezetten jól fognak mutatni.
Mikor letáncolja majd a csillagport
a templomtetőről. És a kihűlt lelkekbe
tapossa. Mint egy sámán. Mégsem ember,
nem árny.

Futóreggel

A valóságról gondolkodik.
Sápadt arccal, gőzölgő
kabátban rohan ki a
tóra.
Emberikon-próba.

Futótűz

Nem akar nyitott mondatokat,
de titkokkal lezártakat igen. Elvenni és
megadni egyszerre a lehetőségeket.
Meggyújtani a benzines ruhát és a
fal tövében fekvő árnyékokra dobni,
abban van valami veszetten előkelő.
Legalábbis ezekben a pillanatokban,
így gondolja. Ezekből a pillanatokból
birodalom épül, éppen ezért fontos, hogy
mit érez bennük az ember. Éppen ezért
fontos, hogy érezzen. Ha a menekülő
vonaton a szemben ülő thai lány homlokán
saját nevét látja derengeni, finoman
fújja csak el, és nevessen, hogy az Angyal
már megint gyengén próbálkozik. Abból
a tűzből még bármi lehet, de a lelkére
vigyáznia kell. Pont.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon