Skip to main content

Versek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

ha csak az nem

se tétova pokol, se irigy mennyország, de álmomban már
megint üzengettek nekem, igaz, ezúttal magázódva és
kimérten; és persze hogy álságos minden, ami a múltból jőve
kiigazításra szorul – vagy a hiány dolgozik bennünk, vagy a
jelen. az azért nem annyira rossz, amikor valaki alkuszik az
emberért, még ha a túlélés bizonyos szempontból a legnagyobb
bűn is, hogy csak úgy virágzunk, aztán semmi. néha
kifejezetten tudom kedvelni az agyam, ámbár többnyire
cseppet sem.
 
csak hogy lásd, miről beszélek

elvigyorodtál – ez nyelvileg értelmezhetetlen.

modell

ha pedig, mert elmúltak felőlem, rohannak másfelé,
idegenekkel tegeződnek filléres menedékeim, eljött az ideje
arra vágyni csak, hogy végre lehessen bármit arc nélkül
csinálni, egész kis vagyont a saját pokolba fektetni, vagy
egyszerűen csak üresen hagyni, vörösre festett hajjal, mellette,
a nekem fenntartott széket, mert néha megárt a matematika is,
akkor már nem számítok és nem silabizálok, mindössze
fogadok az érkezési oldalon, engedek az indulásin, a tükörben
az arc nem mozdul, én is csak állok, mást nem tehetünk, de
tudom, amit tudok, és bár ne tudnám.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon