Skip to main content

Beszélő folyóirat, 2012. április–május–június, Évfolyam 17, Szám 4

Vers

Szálinger Balázs: Verecke

Folyamatos jelen

Neumann Eszter - Zolnay János: Szüdi János: „Ahol nincs véleménynyilvánítási szabadság, ott tanszabadság sincs”

Szüdi Jánossal, az egykori Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkárával Neumann Eszter és Zolnay János beszélgetett

Révész Sándor: Áderdűlő

Ádám Zoltán: Istvánffy, Chávez és az oligarchák

Játéktér

Kozák Gyula: A szabadság szigetei, azok lakói és a likvidátorok – a hetvenes években

Pál Attila: SzoMALI: sivatagi tragédia

Bernáth Gábor: Bulvár

A média romaképének változása

Kultúra

Margócsy István: Húsz év legizgalmasabb könyvei

Spiró György Fogság című regényéről a szerzővel Margócsy István beszélgetett

Halmai Tamás: Kígyó, angyal, szerelem

– történetek a pizsamazsebből –

Magyar Csaba: Heki szerencséje

Jónás Tamás: Hűtlen tükör

Kabai Lóránt: Versek

Mesterházi Mónika: Szavak alatti ének

Tóth Krisztina verseiről

Farkas Terézia - Gáspár Bettina: Versek Ózd mellől

Csata István: Balassa: 65

(1947. június 3. – 2003. június 30.)

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon