Skip to main content

Dicshimnusz és félrevezetés!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Híd-vita


Az április 27-i országgyűlési vitán a közlekedési miniszter és a kisgazdapárti szónok nem győzték hangsúlyozni, hogy: mivel a Hamzsabégi út kiépítése az Előterjesztésben nem szerepel, „tehát amiért jogosan tüntetett a lakosság… az egyszerűen nincs… a Lágymányosi hídnak a budai forgalma egy teljesen más nyomvonalra terelődik, kikerüli ezt a sűrűn lakott területet!”

Mi éppen azért tüntettünk, mert ezt nem hittük el! Azon túl, hogy a jelenlegi terv is 5-600 értékes lakást érintene súlyosan, csak a Bogdánfy–Szerémi úti hídfő környékén (lásd: funkcióvázlat a budai hídfőről), nem vettük be azt a mesét, hogy egy Hamzsabégi út tengelyében építendő híd a Hamzsabégi út elérése előtt derékszögben délre fog kanyarodni a mi kedvünkért. Mégpedig hova kanyarodna? Éppen a Galváni útra és az Andor utcára, tehát a Galváni híd nyomvonalára! Azért, hogy minket kíméljenek…

Hogy ezt mennyire nem veszik komolyan az előterjesztők, azt számtalan fórumon világossá tették a viták hevében tett elszólásaikkal. De legfrappánsabb bizonyíték éppen az, hogy a Galváni híd terv környezeti problémájaként – az ottani lakosság várható ellenállásával érvelve, vagyis azt felszítva – emlegetik ezt a nyomvonalat, amely szerves része annak a Lágymányosi híd-tervnek is, amelyet a Fővárosi Közgyűléssel megszavaztatva, most dicshimnuszokkal tálalnak az Országgyűlés elé.

A Föld Napján a főpolgármester-helyettes igen megbotránkozott amiatt, hogy feltételezünk olyan rosszhiszeműséget a tervező mérnökökről, miszerint félrevezették volna a közgyűlést.

Helyesbítések: Őt nem vezették félre! Most olvastam egy vele készült interjút, amelyben részletesen ecseteli a Galváni út problémás voltát mint a Galváni híd elleni érvet!

Hogy állunk tehát ezzel az előterjesztéssel? Annak 2. számon jelzett térképvázlatával, amelyen a nyomvonal a Galváni útra kanyarodik le? Ha ennek környezeti problémáit állítólag nem lehet megoldani a Galváni híd érdekében, miért lehetne a Lágymányosi híd esetén? Mégiscsak a FŐMTERV igazgatójának lesz igaza, aki azt mondta, hogy lényeg az, hogy megépüljön a Lágymányosi híd, azután majd eldől, hogy merre vezet tovább Budán a nyomvonala? De miért kellett akkor összevissza rajzolgatni? Azért, mert a képviselők talán meggondolták volna, hogy a főváros egyik nagy kiterjedésű parkjának kiirtását megszavazzák? És mert a Hamzsabégi út mentén és közelében mégiscsak jóval több lakás van? És mert ezeket a vasúti töltés miatt magasvezetésű széles közút teljesen elértéktelenítené? Kevesebb dicshimnuszt lehetett volna zengeni a Lágymányosi hídról, tekintve, hogy a Hamzsabégi út alig 300 méterre esik a Bocskai úttól, és már jelenleg is belvárosiasán szennyezett levegőjű kereszteződésekkel rendelkezik? Kínos lett volna bevallani, hogy hány sáv vezetne tovább rajta, részletezve annak költségvonzatát a 6 méter magas töltés földmunkájával stb. kalkulálva?

A témával kapcsolatban – illetékes szakemberek által – elhangzott lejegyzett és lejegyzetlen kijelentések birtokában, állampolgári jogunknál fogva kifejezzük tiltakozásunkat az ellen, hogy az általunk megválasztott képviselők elé ilyen valótlan tartalmú előterjesztés kerüljön! Ragaszkodunk a mindenre kiterjedő, összehasonlító hatástanulmányok elkészítéséhez és nyilvánosságra hozásához!

Budapest, 1992. május 4-én

Schnier Mária
a Fadrusz utcai Környezetvédő Egyesület ügyvivője



















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon