Stefan Musto

Nyomtatóbarát változat

Musto: Habár nincs szándékunk házasságközvetítő irodává átalakulni, még akkor sem, ha politikai házasságokról van szó, a felvetett kérdés semmiképpen sem jelentéktelen az SZDSZ szempontjából. Magyarország a rendszerváltás óta egyre szorosabban bekapcsolódik a nemzetközi életbe. A politikai pártok is helyezkednek, társakat keresnek Európában, világszerte. A magyar parlamentben képviselt pártoknak szinte mindegyike megtalálta a maga nemzetközi családját. A kormánykoalíció három pártja az EDU, az úgynevezett Konzervatív Internacionálé tagja lett. A Fidesz bejelentette csatlakozási szándékát a Liberális Internacionáléhoz. Az MSZP-nek komoly esélyei vannak arra, hogy belátható időn belül megnyíljanak előtte a Szocialista Internacionálé kapui. Az SZDSZ az egyetlen, amely még nem hozott végső döntést arról, hogy kíván-e vagy sem teljes jogú tagja lenni valamelyik nemzetközi pártszövetségnek. Mi ennek az oka: határozatlanság vagy stratégiai megfontolás? S ha az utóbbi: belpolitikai vagy külpolitikai megfontolások játszanak-e ebben szerepet?

Szent-Iványi István: A jelentős európai pártok világnézeti, tradicionális kapcsolódásaik alapján nemzetközi szervezeteket, ún. internacionálékat, uniókat hoztak létre. A tagság ezekben a szövetségekben gyakorlati és presztízselőnyökkel jár. Az egyes szövetségek a kapcsolatépítés, tapasztalatszervezés és információáramlás számára biztosítanak intézményes kereteket. A tagpártoknak módjuk van arra, hogy a számukra fontos kérdésekben kifejthessék álláspontjukat, és ahhoz politikai támogatást kérjenek.

A közép- és kelet-európai pártok számára az internacionálék politikai szocializációs funkciót is betöltenek: ezeknek a pártoknak a képviselői itt ismerkedhetnek meg közelről a demokráciában működő pártok tevékenységével, politikai gyakorlatával, a demokratikus technikákkal. Közvetlenül az átmeneti időszakban a közép- és kelet-európai pártok számára presztízselőnyt is jelent a tagság valamelyik internacionáléban: a teljes jogú tagság hitelesítő pecsétként szolgál, amennyiben a befolyásos nemzetközi szövetségek elismerik, hogy az adott párt megfelel az áltálul felállított európai szabványnak, szalonképes politikai erő és partner. (Nem véletlen, hogy ebből a térségből ennyire erős nyomás nehezedik az internacionálékra a különböző pártok részéről.)

Podkoniczky: Tegyük helyére a különféle internacionálék valódi súlyát és befolyását. Egy adott párt súlyát és hitelességét mindenekelőtt belföldi szereplése és dimenziója határozza meg. Ebből fakadóan a szóban forgó kérdés elsősorban – minden látszat dacára – belpolitikai jellegű, és része az SZDSZ-en belüli általános vitának.

Mindezt bonyolítja a hazai pártstruktúra tisztázatlansága és az az érthető bizonytalanság, amellyel mindkettő, a Liberális és a Szocialista Internacionálé figyeli a közép-kelet-európai térség politikai átalakulását. A szomszédos országokban a politikai pártok helyzete még kiforratlanabb, mint Magyarországon.

Szent-Iványi: Büszkén szoktuk emlegetni, hogy Magyarországon némileg tisztább pártpolitikai struktúra jött létre, mint a térség más országaiban – a hazai politikai térkép nagyobb mértékben hasonlít a nyugat-európaira. A legtöbb magyar parlamenti párt számára nem okozott különösebb gondot a nemzetközi partnerszervezet megtalálása még akkor sem, ha némelyiküket enyhén szólva nehéz azonosítani a nyugat-európai ismérvek alapján.

Az SZDSZ számára szemmel láthatóan mégsem könnyű a döntés. Ez a párt önmeghatározása szerint a szabadság és szolidaritás pártja – szociálliberális párt. Probléma abból fakad, hogy szociálliberális internacionálé nem létezik. A hozzánk eszmeileg, politikai gyakorlat szempontjából közel álló pártok egyik fele tradicionálisan a Szocialista, a másik fele a Liberális Internacionálé tagja.

Eddig az volt az uralkodó álláspont az SZDSZ-en belül, hogy a jelenlegi helyzetet célszerű fenntartani, tehát a megfigyelői tagságot a Liberális Internacionáléban, ugyanakkor intenzív kapcsolatokat azokkal a modern szociáldemokrata pártokkal, amelyek olyan országokban működnek, ahol nincs jelentékeny liberális partnerünk. Ez az amúgy sem egyszerű képlet mostanság egy új elemmel gazdagodott: felmerült az a javaslat, hogy az SZDSZ keressen egy laza de már formalizált kapcsolatot a Szocialista Internacionáléval is. Mivel itt nincs megfigyelői tagság, ezért a konzultatív viszony kialakítását javasolják néhányan.

Musto: A kérdésem mindezek után: csatlakozzék-e az SZDSZ teljes jogú tagként a Liberális vagy a Szocialista Internacionáléhoz? Ha nem, miért? Ha igen, melyikhez?

Podkoniczky: A kérdés helytelenül van feltéve. Nem alternatíváról van szó, nem „vagy”. A kötőszó helytelen. A helyes kötőszó az „és”. Mindkét internacionáléval kellene tartanunk a kapcsolatot.

Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni, hogy az SZDSZ tagságának, szimpatizánsainak jelentős része munkásokból, kisvállalkozókból, alkalmazottakból áll. A gazdasági átmenetből adódó szociális problémák növekednek, és ezzel nő az igény egy szociálisan markánsabban elkötelezett politika iránt is. A szociálpszichológiai helyzet változását nagyban befolyásolja a kormánypártok jobboldalisága; egyre érezhetőbben szalonképessé válik a „baloldaliság". Mindez várhatóan láthatóvá válik majd az SZDSZ-en belüli platformosodás folyamatában is.

Szent-Iványi: Meggyőződésem, hogy az SZDSZ-nek ebben a kérdésben világos álláspontot kell elfoglalnia, a döntés csak kockázatokkal halogatható. Az egyenlő távolságtartás politikájának tartalékai kimerülőben vannak, és minden bizonnyal elfogynak akkor, ha valamennyi nemzetközi szövetségnek lesznek kitüntetett hazai partnerei, azaz teljes jogú tagjai.

A három koalíciós párt már az elmúlt évben felvételt nyert a Konzervatív Unióba (bár az FKgP-nek támadtak problémái az utóbbi időben a tagsággal kapcsolatban), a Fidesz minden kétséget kizáróan ősztől a Liberális Internacionálé teljes jogú tagja lesz, és az MSZP felvétele a Szocialista Internacionáléba is csak idő, esetleg nagyon rövid idő kérdése. Ebből következik, hogy 1994-ben, a választások évében könnyen előállhat az az abszurd helyzet, hogy az SZDSZ marad egyedüli komoly pártként a magyar politikai élet „belgája a flamandok és vallonok között”, és ennek aligha lesznek kedvező következményei a párt külföldi és hazai megítélésében.

Musto: Nem tekintik-e Nyugat-Európában, elsősorban a nemzetközi pártszövetségek körében határozatlanságnak az SZDSZ-ben immár legalább egy éve folyó vitát arról, hogy melyik is a helyes út?

Szent-Iványi: Abban a kérdésben, melyik internacionáléhoz csatlakozzék az SZDSZ, én természetesen a Liberális Internacionáléra teszek javaslatot. Pártunk csaknem megalakulásától kezdve rendszeres és nagyon értékes kapcsolatokat épített fel a Liberális Internacionáléval s jelentős tagpártjaival, mint pl. FDP, VVD, Venstre stb.

Azokban az európai integrációs, együttműködési szervezetekben és intézményekben, amelyben Magyarország teljes jogú vagy megfigyelői minőségben részt vesz, az SZDSZ képviselői a liberális frakciókhoz csatlakoztak, s itt töltenek be pozíciókat.

Az SZDSZ-t itthon liberálisnak tekinti a sajtó és a közvélemény egyaránt. Megítélésem szerint tagságunk túlnyomó többsége ezt nem tekinti lelki tehernek, sem szégyenbélyegnek, sőt nagymértékben azonosul ezzel az emblémával. Egészen bizonyos, hogy tagjaink között alig akadnak néhányan, akiket lelkileg megrázna az SZDSZ csatlakozása a Liberális Internacionáléhoz (hiszen ezek többsége már nyilván eddig is kilépett volna egy olyan pártból, akit mindenki liberálisnak tart).

Podkoniczky: Szerintem a dolog nem ilyen egyértelmű. Nyugat-Európában is léteznek olyan pártok, amelyek önmagukat szociálliberálisnak nevezik, így például Hollandiában vagy Dániában. Mások, ha hivatalosan nem is nevezik így önmagukat, szűkebb körben mégiscsak szociálliberális elveket vallanak, mint például a liberáldemokraták Nagy-Britanniában vagy a CDS Spanyolországban. Még a német FDP legutóbbi kongresszusán is gyakori volt a „szociális” jelző, nyilvánvalóan a volt NDK-ban jelentkező gazdasági és társadalmi változások hatásaként. A nagy nyugat-európai szociáldemokrata pártok közül is a legtöbben – tekintettel az elmúlt 10-12 év politikai gyakorlatára – nyugodtan nevezhetők szociálliberális pártnak.

A magyar külpolitika számára rendkívül hátrányos, hogy a tradicionális szociáldemokrácia gyengesége, ill. az MSZP utódpártisága miatt nem léteznek kiegyensúlyozott pártkapcsolatok Európa „bal feléhez”. Figyelembe véve azt, hogy földrészünkön durván fele-fele arányban kormányoznak konzervatívok és szociáldemokraták, valamint hogy ez az arány értelemszerűen tükröződik a fontos összeurópai intézményekben (EK, ET, EBEÉ, EBRD stb.), nagyon „féloldalas” a lobbyzás lehetősége alapvető biztonságpolitikai, gazdasági-pénzügyi és egyéb kérdésekben.

Szent-Iványi: Én ezzel szemben úgy vélem, hogy annak a pártnak, mely a maga számára tisztázta politikai hovatartozását, lényegesen megnő a mozgástere nemzetközi színtereken is. Egy nemzetközi kapcsolataiban bizonytalan párt valamennyi lépését árgus szemek figyelik külföldön és belföldön egyaránt. Minden egyes kapcsolatfelvételből, minden egyes találkozásból messzemenő stratégiát kívánnak kiolvasni a megfigyelők. Ha egy párt döntött arról, melyik politikai famíliának tagja, akkor minden szemérmeskedő óvatoskodás nélkül építheti kapcsolatait más identitású pártokkal is. Ebben az esetben a széles körű kapcsolatépítést a politikai élet természetes részének fogják tekinteni, és nem gyanús hintapolitikának vagy az annyira lenézett „shopping-around”-nak.

Musto: Többször hallottam már olyan érveket is, hogy azokhoz kellene csatlakozni, akik részéről a legnagyobb méretű anyagi támogatás lenne várható. Ha valaki csakugyan arra tájékozódnék, ahol a legtöbb pénz van a háttérben, akkor mindjárt javasolni lehetne: csatlakozzunk a muzulmán világhoz, alakítsunk egy „magyar-iszlám” pártot. De félretéve minden tréfát: szüksége van-e az SZDSZ-nek mielőbbi végleges döntésre a csatlakozás kérdésében?

Podkoniczky: Úgy vélem, hogy mind számunkra, mind nyugat-európai partnereink számára az „aktív várakozás” a célravezető megoldás. Az SZDSZ-re nézve ez konkrétan azt jelenti, hogy természetesen a Liberális Internacionáléban betöltött megfigyelői státus megőrzése mellett intézményesíteni kell a kapcsolatokat a Szocialista Internacionálé pártjaihoz „kvázi megfigyelői” szinten. Egy végleges döntés elhamarkodott lenne; még nem értek meg a feltételek.

Szent-Iványi: Nem állítom, hogy ennek az időszerű döntésnek a halogatása jóvátehetetlen tragédia forrása lenne. A választások végeredményére alighanem csak közvetett és másodlagos hatása van annak, hogy az SZDSZ teljes jogú tagja-e az internacionálénak. Itt elsősorban a nehezen mérhető elmaradt haszonról van szó. A teljes jogú tagság következményei részben nemzetközi szerepvállalásunkban, részben pedig itthoni megítélésünkben kamatoznának. Ezért tehát úgy vélem, hogy ebben a kérdésben záros határidőn belül nem dönteni komoly hiba lenne. Ami a politikában – mint tudjuk – több mint vétek.

• Belföld