Skip to main content

Csőcselék

Vissza a főcikkhez →


Bush elnök szegény pár napig kutyaszorítóban érezte magát. Újraválasztási kampányának kellős közepén kapta a nyakába a Los Angeles-i véres faji zavargást. Mit mondhat erre az Egyesült Államok nyugalmáért felelős, ugyanakkor a választók szavazatokban kifejezett kegyeiért esengő elnök. Néhány nap után megtalálta a megoldást: LA-ben nem polgárjogi harc folyik, nem. Ez a csőcselék. S ha ez a csőcselék, akkor a nem csőcselék amerikai zavarodottsága, bűntudata, szorongása elpárologhat. Felszabadultan átadhatja magát a félelemnek, és követelheti a rendcsinálást.

A föderalisták vezérei Jefferson táborát nevezték csőcseléknek, a vesztes német kereszténydemokraták Willy Brandt választóit. Eörsi István azokat, akik a Szabadság téren tüntettek március 15-én. Még mielőtt valaki ellentmondást fedezne fel: a Beszélő a Közakarat Egyesület kapcsán (1992. január 25.) nem csőcselékről szólt, hanem egy felvilágosult csőcselék-szervezőről. Azaz olyan férfiúról, aki politikai céljai érdekében csőcselékké akarja tenni a más miatt elégedetlen tömeget.

Az a csőcselék, ami és aki a politikusnak vagy akár a politikai elemzőnek kényelmetlen. Mert bajára, nyomorára, keserűségére, kilátástalanságára a politikus (vagy politikai elemző) nem képes gyógyírt találni. Ez a szó kisegíti, felmenti attól a kötelezettség alól, hogy nemes elveit alkalmazza rá, hogy embernek tekintse.

Szó se róla, a „csőcselék” sem tudja orvosolni a maga baját, a Los Angeles-i rombolás persze az égvilágon sehová nem vezet. De azért az a rettenetes feszültség, ami Los Angelesben robbant, s vele szemben ez a gyenge kis szó: ez csak a csőcselék! – figyelmeztet. Ez a szó a politikus önámítása. A nyelvi lelki felkészülés az elnyomásra, mert más választ a „csőcselék” kérdéseire nem talál.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon