Skip to main content

Egy kis rasszizmusért nem kell a szomszédba menni…

Vissza a főcikkhez →


Elég például Észak-Magyarországra, a Bódva völgyébe és környékére. Erről a vidékről intézett harminc polgármester nyílt levelet az országgyűlési képviselőkhöz, melyet az Észak-Magyarország c. BAZ megyei napilap kommentár nélkül közölt 1991. július 13-án. A harminc polgármester többek között ezt írja: „BAZ megye talán a legfertőzöttebb a bűnözés szempontjából. Nagyarányú a cigány lakosság száma, akik közül minden településen néhány család vagy egy-két család rettegésben tartja az egész lakosságot. Ugyanazok a személyek szinte naponta követnek el különböző, törvénybe ütköző cselekményeket: rablást, fosztogatást, betörést, fegyveres támadást, közbotrányokozást stb. Hiába történik följelentés, esetleg elővezetés, néhány nap múlva visszakerülnek, és folytatják tovább. Az eddigi álhumánus intézkedésekkel a törvénytisztelő állampolgárokat büntették, hiszen gyermekeink félve mennek az iskolába… (stb.) A rendőrség a jogszabályi kötöttségek miatt nem mer, egy részük alkalmatlanság miatt nem tud intézkedni.” A továbbiakban a polgármesterek kifejtik, hogy az önkormányzatokhoz jobban kötődő rendőrséget kívánnak, majd így folytatják: „Kérjük Önöket, hogy a parlamenti felszólalásukban a rendőrségi törvény megalkotásakor, a szociális juttatások megszavazásakor az oly sokat emlegetett EMBERI JOGOK védelmének érdekében támogassák kérésünket… Követeljék: a bűnözőkkel szemben azonnali és szigorú rendőri intézkedést, a rendőrségi felügyelet visszaállítását, az előzetes letartóztatás szigorítását, a börtönfegyelem megszilárdítását, a köztörvényesek munkára kötelezését.”

A rendőri megfélemlítésnek a boldogult rendszerben oly jól bevált módszereit leplezetlenül a cigányság féken tartására szánják a harminc polgármesterek, hisz a bűnözéssel való fertőzöttség és a cigány lakosság magas aránya még egy „és”-sel sincs összekötve, mondhatni azonosságként szerepel a levélben. Sajnos nem merjük kétségbe vonni, hogy a polgármesterek a helyi közhangulatot fejezik ki. Ennek a közhangulatnak a demokratikus ingerküszöbét nem éri el pl. a 18–24 éves erős fiúkból és másodállású vagy nyugdíjas BM-esekből verbuválódott „Iustitia” személy- és vagyonvédelmi gmk működési stílusa, melyet a mellékelt fénykép dokumentál. A személy- és vagyonvédő fiúkat (fényképestül) bemutatta az Új Hírnök c. regionális lap. A tudósításban a gmk-sok elmesélték: „A mi cigányokhoz fűződő viszonyunkat tréfásan úgy mondják: az utolsónak ennék a húsából egy kilót nyersen.” (1991. február 11.) Nem tudunk róla, hogy a helyi nyilvánosságban bárki hangot adott volna aggályainak a „Iustitia” gmk-val, terroristának maszkírozott, tréfás „iustitiásokkal” kapcsolatban. (A Kurír c. országos napilap azért szégyenlősebb, mert a hivatkozott cikket kommentár nélkül átvette ugyan, ám az idézett mondatot kihagyta belőle. (1991. március 27. reggel)

Még az illegális, régi Beszélőben írtuk – mit tesz Isten –, éppen egy ózdi, vagyis BAZ megyei tudósításban, mely az ottani cigányok rendőri terrorizálásáról szólt: a kriminalizált gettó önmagát teljesítő prófécia, aki úgy nő föl, hogy üldözik, annak a számára nincs különbség törvényen belüli és kívüli között.

Szerencsére a mégoly előítéletes, és néhol nyomasztóan terrorisztikus légkör is sokkal enyhébb formája az agresszív rasszizmusnak mint az állami erőszakszervek, és/vagy a közönségek spontán programja. Még azt sem állítom, hogy a rasszizmustól – akár a nyilvánosan képviselt faji megkülönböztetéstől egyenes út vezet a tömeges, ellenőrizhetetlen erőszakig. De azért jó lenne, ha a mondatok alanyainak fogalmi tartalmát és terjedelmét gondosan vizsgálnák az írók és beszélők igen rosszkedvű időkben. S megfontolnák, mit is akarnak mondani: bűnözőt vagy cigányt, támadást vagy védekezést, bűnbakot vagy áldozatot…








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon