Nyomtatóbarát változat

Van egy lengyel anekdota az egyszeri kislányról, akinek dolgozatot kellett írni a következő témáról: „Miért szeretem a Szovjetuniót?” Nem lévén biztos a válaszban, megkérdezte a mamáját: „Mondd, mama, miért szeretem a Szovjetuniót?” „Miket beszélsz” szólt az anyja „hisz azok gazemberek, senki sem szereti, mindenki gyűlöli őket!” Megkérdezte az apját. „Szamárságokat beszélsz” fortyant föl az apja „ezek megszálltak, elnyomnak minket, az egész világ gyűlöli őket”. Az egyre szomorúbb kislány föltette még a kérdést pár felnőttnek, de mindegyiktől hasonló szöveget hallott. A végén ezt írta: „Azért szeretem a Szovjetuniót, mert nem szereti más senki.”
(Leszek Kolakowski: A kommunizmus mint kulturális jelenség, 2000, 1989, 1.)

A Győzelem napja előtti napokban parázs vita robbant ki a lengyel sajtóban: van-e joga elmenni Walesa elnöknek a moszkvai ünnepségekre? Az igazi kérdés persze az volt: van-e esély – és szükség van-e – a lengyel–orosz megbékélésre? Egyáltalán: milyen legyen Lengyelország mai oroszpolitikája? Ehhez a vitához szólt hozzá Adam Michnik is a dilemma történelmi és „lelki” hátterét elemző esszéjében, melyet most rövidítve adunk közre. Michnik Gazeta Wyborcza-beli cikkével csaknem egy időben jelent meg Moszkvában az írás orosz párja: a világszerte ismert orosz író, Viktor Jerofejev különösen Lengyelországban nagy visszhangot kiváltó pamfletje. A Moszkovszkije Novosztyiban megjelent cikk apró pikantériája, hogy Jerofejev felesége lengyel…

• Külföld