Skip to main content

Oroszok és lengyelek

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Van egy lengyel anekdota az egyszeri kislányról, akinek dolgozatot kellett írni a következő témáról: „Miért szeretem a Szovjetuniót?” Nem lévén biztos a válaszban, megkérdezte a mamáját: „Mondd, mama, miért szeretem a Szovjetuniót?” „Miket beszélsz” szólt az anyja „hisz azok gazemberek, senki sem szereti, mindenki gyűlöli őket!” Megkérdezte az apját. „Szamárságokat beszélsz” fortyant föl az apja „ezek megszálltak, elnyomnak minket, az egész világ gyűlöli őket”. Az egyre szomorúbb kislány föltette még a kérdést pár felnőttnek, de mindegyiktől hasonló szöveget hallott. A végén ezt írta: „Azért szeretem a Szovjetuniót, mert nem szereti más senki.”
(Leszek Kolakowski: A kommunizmus mint kulturális jelenség, 2000, 1989, 1.)

A Győzelem napja előtti napokban parázs vita robbant ki a lengyel sajtóban: van-e joga elmenni Walesa elnöknek a moszkvai ünnepségekre? Az igazi kérdés persze az volt: van-e esély – és szükség van-e – a lengyel–orosz megbékélésre? Egyáltalán: milyen legyen Lengyelország mai oroszpolitikája? Ehhez a vitához szólt hozzá Adam Michnik is a dilemma történelmi és „lelki” hátterét elemző esszéjében, melyet most rövidítve adunk közre. Michnik Gazeta Wyborcza-beli cikkével csaknem egy időben jelent meg Moszkvában az írás orosz párja: a világszerte ismert orosz író, Viktor Jerofejev különösen Lengyelországban nagy visszhangot kiváltó pamfletje. A Moszkovszkije Novosztyiban megjelent cikk apró pikantériája, hogy Jerofejev felesége lengyel…





Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon