Skip to main content

Beszélő hetilap, 27. szám, Évfolyam 7, Szám 27

(Tabajdi Csaba): Tisztelt Főszerkesztő úr!

Langmár Ferenc: Én emlékeztetek, Te állítod, Ő kifakad…

kőszeg: Egy lap

F. Havas Gábor: Tákolmány és alkotmány

Az alkotmánybírósági határozatokról

Sajó András: Reális méretű, arányos Herkules kerestetik

Egy alkotmányosabb alkotmánybíráskodás felé

Solt Ottilia: A valóság ismerete nélkülözhetetlen…

Interjú Gönczöl Katalin ombudsmannal

: Szakszervezeti dokumentumok

Nóvé Béla: Dezertőrök a strázsán

Bíró Béla - Yehuda Lahav: Menetelés a zsákutcában / Két év távlatából

: Oroszok és lengyelek

Adam Michnik: Játék Oroszországgal

Viktor Jerofejev: Ha én lengyel lennék…

Fokasz Nikosz: Másként-Európa

Eörsi János: Nemzeti vagy privát áremelés

Villanyprivatizáció

Révész Sándor: Eredeti tényfelhalmozás

Csizmadia Ervin: A magyar demokratikus ellenzék (1968–1988) I–III., T-Twins Kiadó

Tandori Dezső: Subi Dubai – avagy Alex az égből

Epsom, 1995

Kálmán C. György: Holmi klasszikusok

Bori Erzsébet: A csehek Magyarországon

Glauziusz Tamás: Párbajom a teniszbajnokkal

[Kisbali László]: Politika, presztízs, demagógia

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon