Skip to main content

Szakszervezeti dokumentumok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Állásfoglalás az érdekegyeztetés helyzetéről, az Érdekegyeztető Tanács munkájáról

A Demokrata Liga küldöttgyűlése értetlenül áll az előtt, hogy az egészségügy, az oktatás, az energiaszektor válságjelenségei, a lakosságot fenyegető újabb megszorítások veszélye ellenére az ÉT munkavállalói oldalának a jelek szerint egyetlen gondja a saját összetételével összefüggő egyre erőteljesebb nyilvános vita élezése. Ezt pótcselekvésnek, figyelemelterelésnek tartjuk most, a meghiúsult társadalmi-gazdasági megállapodás, az ultimátumszerűen a társadalomra kényszerített „Bokros-csomag”, a munkavállalói pozíciókat tovább rontó Mt.-módosítás és az Érdekegyeztető Tanács munkájának megrekedése idején.

A küldöttgyűlés felhívja az ÉT munkavállalói oldalát alkotó hat szakszervezeti szövetséget, hogy a legrövidebb időn belül tegyenek konkrét lépéseket az ÉT tekintélyének visszaállítása érdekében. A Demokrata Liga különösen fontosnak tartja a munkavállalók szociális és gazdasági körülményeit érintő eddigi (meghozott vagy éppen elmaradt) intézkedések hatásainak felmérését, ezek alapján az elfogadhatatlan folyamatok megállítását célzó jövő évre szóló megállapodások megkötését.

A küldöttgyűlés szerint csak akkor válhat újra hitelessé a munkavállalói érdekvédelem, csak akkor erősödhet meg, ha a szakszervezetek sokkal jobban odafigyelnek az alapot jelentő munkahelyi szintre, ha képesek egységesen fellépni, ha a pártoktól függetlenek, ha nem vállalnak kormányzati felelősséget, ha nem kötnek olyan informális, színfalak mögötti alkukat, mint amilyen pl. a Munka Törvénykönyve kedvezőtlen módosítását megelőzte.

Budapest, 1995. július 1.

Állásfoglalás az ÜT/KT-választások eredményeinek összeszámlálásáról, a tapasztalt durva jogsértésekről

A Demokrata Liga a szakszervezeti mozgalom hitelességét veszélyeztető fejleménynek tekinti, hogy az 1995. évi ÜT/KT-választások lebonyolításával, a szavazatok összesítésével kapcsolatban sorozatos és durva jogsértések történtek.

Különösen aggasztó, hogy éppen az ÉT munkavállalói oldalát alkotó hat országos szakszervezeti szövetségből létrehozott országos választási bizottság mulasztotta el a törvényben megszabott határidők betartását, illetve az ott megjelölt feladatok korrekt elvégzését.

Hogyan kérhetik a szakszervezetek hitelesen számon a munkavállalókat sújtó jogsértéseket, hogyan tiltakozhatnak elfogadhatatlan eljárások ellen, ha saját bizottságuk működése törvénysértő, ha tevékenysége mind a nyilvánosság, mind a választásban közvetlenül érintett szakszervezetek számára a mai napig megismerhetetlen, ha a bizottságnak címzett hivatalos megkeresések válasz nélkül maradhatnak?

A bizottság – amelynek elnöke az MSZOSZ jogásza – nagy mértékben felelős azért, hogy az egyes ágazati-szakmai választási bizottságok egymástól teljesen eltérő módon, segítség és koordináció nélkül, a határidőket jelentősen túllépve kénytelenek munkájukat végezni. Ennek következtében az ágazati vagyonmegosztást célzó tárgyalások már a kiindulási pontjukat tekintve vitathatóak, magukban hordozzák a szakszervezeteket megosztó, hitelességüket romboló esetleges konfrontációk veszélyét.

A kialakult helyzet a jelek szerint azt eredményezi, hogy az egyes ágazatok, az egyes országos szövetségek egymáshoz viszonyított eredményei tetszés szerint értékelhetők.

Budapest, 1995. július 1.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon