Nagyrónai Tibor

Nyomtatóbarát változat

XXXIV.

Unalmas ez a téma sokaknak,
Vagy pláne sértő is nem egyre.
De a szegénység zsörtöl egyre,
Bosszús, rebellis, csúnya szerzet,
Könnyen csípősre jár a nyelve,
S ha szólni nem mer – gondol egyet.

És magára húz egy bőrkabátot helyszínbiztosítás közben, hajnalban 4 óra 50 perckor, rablás után. Január van, ez évi hideg. Elfér a téliesített rendőregyenruha alatt a farkasbunda bélésű félkabát, drága, nappacucc – a profik egy halommal vittek belőle. Mentheted az irhádat! Csak ne a zálogházba, mert ott kutyába veszik az ilyet. Ötezret megér a jószemű becsüsnek a majd hússzoros árú áru. Mit érdemel az a bűnös, akinek a zálogcéduláját a kezemben tartom.

Elsőrendű vádlott: 1 év felfüggesztett börtönbüntetést.

Másodrendű vádlott: 10 hónap felfüggesztett börtönbüntetést.

Tettüket megindokolni nem tudták. Enyhítő körülmény: részletes beismerő vallomás, őszinte megbánás, kiskorú gyermek. Súlyosbító körülmény: a bűnüldözésre hivatott szerv tagjaiként loptak; a rendőrség (lásd fent) lejáratása.

CXIX.

Ha ezt tanulják – semmi vész!
Megtiltok minden egyebet!
A hogy credo igen nehéz:
Nem bírják azt a gyerekek.
Még itt e hosszú köpönyeg –
Felét letépem őnekik:
Vehetnek érte perecet.
(Ilyen suttyók azt kedvelik!)

Az V. Ker. Rendőrkapitányság hosszúkás termében kétszáz rendőr feszeng. Üde színfolt a katonaegyenruha talányos zöldje. A Főv. Bíróság katonai tanácsa előtt két civil.

Dr. Mészáros Károly hadbíró alezredes.

– Bíró úr! Miért volt szükség erre a nyilvános helyszíni tárgyalásra?

– A nyilvános helyszíni tárgyalás nem ritka dolog a bíróságok tevékenységében, ezt a korábbi években is alkalmazta a bíróság. Szerepe a rend és a fegyelem megszilárdítása a testületen belül.

– Most azonban a helyszín nem a szőrmebolt. Előfordult máskor is, hogy a rendőrségen tartanak tárgyalást?

– Ebben az évben ez volt a második ilyen alkalom. Itt a helyszíni tárgyaláson a vádlottak társaik előtt lesznek felelősségre vonva, hogy… ejnye, ejnye? Hát ide jutottam a jogellenes magatartásom miatt (!).

– Kinek jutott eszébe, hogy rendőrségnél is alkalmazzák a katonaságnál jól bevált módszert?

– A most tárgyalt ügynél kifejezett kérése volt a kerületi parancsnoknak, hogy a bíróság itt ülésezzen.

– Ezek szerint a parancsnok attól tart, hogy az állományában máskor is előfordulhat hasonló eset?

– Valószínűleg ez volt a motiváció, hiszen az ilyen esetek rendkívül rossz fényt vetnek a rendőrségre.

– Főleg fiatalok ültek a padokban.

– Valóban a gyakorló rendőrök voltak itt, tehát akik még kísértésbe eshetnek.

– A vádlottaknak van joguk tiltakozni ez ellen a procedúra ellen, hiszen ők már nem is rendőrök? Ha a parancsnok arra vágyik, hogy fegyelmezettebb legyen a testülete, az egy nemes törekvés – de miért kell ezért megszégyeníteni két embert?

– Hogy a bíróság hova tűzi ki a tárgyalást és mikorra, ezzel szemben senkinek nincs fellebbezési jogosultsága. A vádlottak személyiségi joga ezzel nem csorbul, hiszen a parancsnok máshova is kirendelheti az embereit, legyen bárhol az a tárgyalás. Annyiból talán a vádlottaknak „kellemetlenebb”, hogy a szolgálati helyükön kell a tettükért felelniük, de hát ez nem befolyásolhatja őket, és nem is érezhetik azt, hogy őket esetleg megszégyenítik, mert ugyanazokat a törvényben biztosított jogokat gyakorolhatják itt is.

– Azt azonban elismeri, hogy a lélektani hatás mégiscsak más akkor, ha kétszáz egyenruhás szempár mered a hátamra, mintha kíváncsi nénikék szörnyülködnének mögöttem. Én úgy láttam, hogy a vádlottak kifejezetten elégedettek voltak az ítélettel, sokkal rosszabbra számítottak.

– Érdekes volt valóban, hogy az elkövetők szinte „rásegítettek” a bíróság munkájára, hiszen maguk mondták el, hogy ilyen jellegű cselekményt elkövetni nem éri meg… és hogy okuljanak a társaik az ő példájukon. Olyan érzésem volt, hogy szinte örültek a vádlottak, hogy ezt elmondhatták.

– Nem tudom, Ön hogy van vele, de bennem ez kellemetlen asszociációkat kelt.

– Hangsúlyozom, hogy a bíróság előre figyelmeztette a vádlottakat, hogy joguk van meg se szólalni, megtagadhatták volna a vallomást, de nem ezt tették.

– A nagy nyilvánosság számára kissé nehézkes okulni a példájukon, hiszen a rendőrség épületébe beléptetik az embert, és rendőri kísérettel közlekedhet csak.

– Ez nem jelenti azt, hogy aki be akar jönni, az nem jöhet be, de valóban nem mozoghat olyan szabadon, mint a bíróságok épületében, mert itt biztonsági szabályok vannak.

– Elképzelhető az az eset, hogy egy polgári személy rendőrgyilkosságot követ el, és a tárgyalás helyszíne egy rendőrkapitányság lesz?

– Hát… elvileg igen. A polgári bíróságnak is joga, hogy meghatározza a büntetőeljárás helyszínét.

XIV.

Bűn nyomja lelkem, jól tudom,
De Isten, nem kívánja vesztem,
Hanem, hogy járván jó uton
Sok régi vétkem mind levessem;
Ő látja vergődő szívekben
A bűn okozta mardosást,
S ha vétkét szánja-bánja lelkem,
Nagy irgalmában megbocsát.

– Egy évet és három hónapot szolgáltam. Ők úgy írták be a jegyzőkönyvbe, hogy törekvő vagyok, pedig a munkám, ahhoz képest, hogy mennyi ideje voltam rendőr, nagyon jó volt szerintem. Először úgy kezdtem, hogy nem volt más, aztán a végén megszerettem a rendőrmunkát. Aki írta rólunk a jellemzést, nem is ismert bennünket.

Hogy mondjam… én tényleg szégyellem, hogy a rendőrségre ilyen szégyent kellett hozni. Nem kívánom senkinek, amit én itten átéltem. Nem mutattam én ki itthon, hogy most ettől szenvedek, de belül nagyon tönkrementem.

…én már le akartam venni a dzsekit, csak addigra jött az egyik alkalmazott, és így rajtam maradt. Betettem a szekrénybe, a Laci pedig a zálogházba.

– Megmondták nektek, hogy hol lesz a tárgyalás?

– Semmit nem mondtak meg előre, hogy hol lesz megrendezve, meg hogyan lesz, egy idézést kaptunk. Szerintem a kapitány nem is rendelheti be szolgálatból az embereket, így is kevés a rendőr. Én még ennyi rendőrt életemben nem láttam, talán amikor a pápa itt volt, akkor.

– Te mit gondoltál volna arról a két srácról, ha te ülsz mögöttük?

– Azt hogy nagy hülyék. Van aki okosan csinálja, és nem bukik meg. Mikor csak gyűltek-gyűltek a rendőrök, én azt hittem, ebből ketrec lesz, hogy biztos példát akarnak statuálni. Egyszer beszéltünk az ügyésszel, ő mondta, hogy mivel védekezhetünk.

– Az ügyész?

– Igen.

– Miért nem volt védőtök?

– Már nem voltunk rendőrök, ezért nem rendeltek ki hivatalból, pénzünk pedig nem volt ügyvédre.

– Haragszol valakire?

– Egy őrnagyra, mert mikor elvittek, az asszony bement hozzá, hogy kérjen valami felvilágosítást, és nem mondott neki semmit… Úgyis leszereltem volna magamtól. Amikor én elkövettem ezt a lopást, már nem tudtam úgy eljárni a bűnözőkkel, ahogy régebben.

Nem azért megy el az ember rendőrnek, hogy rosszat csináljon, de úgy látszik, ilyen is van, rosszat is lehet csinálni, nemcsak jót.

CXXIV.

Lesz tán, ki fennakad azon:
Mért húz feléjük a szívem?…
Igaz hitemre mondhatom,
Hogy anyjukat nem ismerem!

(Az idézetek Villon Nagy testamentumából valók Mészöly Dezső fordításában.)

• Belföld