Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

Május 21-én a televízió elnöke megjelent a kulturális bizottság előtt, és a honatyák helyenként igen szórakoztató kérdéseire helyenként igen szórakoztató válaszokat adott. A zsúfolásig megtelt ülésteremben nyolc órán keresztül főttek egymás levében a bizottsági tagok, a meghívottak, az érdeklődő képviselők és az újságírók. Döntés nem született, a meghallgatás május 28-án folytatódik. Hogy mivel folytatódik, és miért nem született döntés, az nem egészen világos, hiszen a képviselők minden kérdést előadhattak, amit elő akartak adni, s Hankiss Elemér valamennyire válaszolt. Talán a meghallgatáson kialakult összképhez képest kínosan motiválatlannak hatott volna a – mint Elek Istvántól tudjuk – felelősségteljes előretartással kialakított többségi álláspont; talán születnek még új kérdések a következő összejövetelig.

Az ülés egyórás ügyrendi vitával kezdődön. Az ellenzék obstrukciós szándékkal az iránt érdeklődött, hogy milyen vizsgálati anyagokra alapozva, milyen rögzített szempontok szerint kell az elnök alkalmasságáról dönteniük; hogy miért nem várják meg az alkotmányügyi bizottság válaszait azokra az üggyel kapcsolatos jogi kérdésekre, amelyeket a kulturális bizottság kormánypárti többsége a miniszterelnök javaslatára feltétlenül szükségesnek tartott feltenni a testvérbizottságnak; hogy miért nem szerepel a Hankiss Elemérnek küldött meghívólevélben az a nem egészen mellékes körülmény, hogy a kinevezési törvény alapján, felmentési kezdeményezés véleményezéséhez igénylik az ő meghallgatását; hogy miért nem hívták meg az Állami Számvevőszék elnökét, ha már a Számvevőszék vizsgálatának utóélete az egyik legfontosabb kérdés, amit a miniszterelnök Hankiss ellen felvet stb.

Az ügyrendi vita után Hankiss félórás bevezetőt tartott, ezután következtek a képviselői kérdések majd Hankiss válaszai. Az utolsó szakaszban Kulin Ferenc ismertette a koalíciós pártok állásfoglalását, s ehhez az állásfoglaláshoz még hozzászólt az ellenzék vezérszónoka és az érdekelt.

A miniszterelnök A Hétben megnyugtatta a televízió kedves egészségéért aggódó pártsorsosait, hogy a tények fogják eldönteni a médiaelnökök sorsát, és nem az, hogy milyen színészi teljesítményt nyújtanak a bizottság előtt, s itt dr. Antall alighanem Hankiss Elemér alakítására célzott.

Természetesen nem tudunk egy nyolcórás vitából, négyszáz oldalas jegyzőkönyvből hű keresztmetszetet szerkeszteni. Pusztán kóstolót adunk, mint látja az olvasó, olyan terjedelemben, amelyet egy magunkfajta hetilap még éppen hogy elviselhet. Az áttekinthetőség kedvéért az időben szétcsúszott kérdés-válasz párokat egymás mellé tesszük.

Arra törekedtünk, hogy az alábbi összeállítással sikerüljön igényesen és konstruktívan szórakoztatni az olvasót. Erre a bizottsági tagok, kiváltképp Csurka képviselő úr és Hankiss Elemér minden lehetőséget megadott.

BEVEZETÉS

Hankiss Elemér (meghallgatott):

Úgy vélem, az a konfliktus, ami kialakult a miniszterelnök úr, a kormány és a két médium elnöke között, jó, hogy kialakult. Örülök neki, mert egy új demokráciában igenis küzdelmek és nyilvános küzdelmek során kell tisztázni a játékszabályokat, a függőségeket és függetlenségeket, és nem hátsó szobákban politizálgatással próbálni ezeket megoldani.

Gombár Csaba azt mondotta – nem voltam ott, de így tudom –, hogy ennek a meghallgatásnak van egy ilyen színjáték jellege, amiben ő nem akar részt venni; elmondja a véleményét, de magán a meghallgatáson nem kíván részt venni, minthogy nem tekinti kellően megalapozottnak a dolgot.

Hangsúlyozom, hogy ez egy lehetséges és tisztességes álláspont. Nem értek a kérdéshez, de úgy érzem jogilag is alá van támasztva: megjelent a meghallgatáson, elmondta a véleményét, és mivel nem volt több mondanivalója, távozott. De a jogi kérdéseket nem nekem kell megítélnem, hanem a jogászoknak. Mindenképpen azt kell csak ezzel kapcsolatban hangsúlyoznom, hogy teljes mértékű a szolidaritásom a rádió elnökével…

A másik lehetséges stratégia az, amelyet én választottam. Ez pedig az, hogy megpróbálom teljesen komolyan venni ezt a meghallgatást. (Derültség)

Megpróbálok úgy viselkedni – és bízom benne, hogy így is van –, mintha a bizottság minden tagja valóban azért jött volna ma ide el, hogy a tényeket tisztázza a legjobb lelkiismerete szerint…

Mindent el fogok követni a meghallgatás során, hogy nehézzé tegyem a jelen lévő képviselők dolgát, abból a szempontból nehézzé, hogy nagyon nehéz legyen a tények ismeretében jó lelkiismerettel úgy dönteni, hogy – a jelenleg rendelkezésünkre álló tények alapján – az alkalmatlansági indítvány megalapozott és elfogadható. Ez vagy sikerül, vagy nem.

Lehet, hogy ez a meghallgatás ilyen formában el fog tartani két-három napig vagy két-három hónapig, de ezt én nem tartom kivetnivalónak. Amint tudjuk, a nyugati parlamentekben az ilyen típusú meghallgatások gyakran eltartanak hónapokig is. Én állok elébe, amennyiben a kérdés valóban fontos.

Amennyiben nem fontos, hogy a két médiumnak az elnöke hogy dolgozik és alkalmas-e, akkor persze el lehet a dolgot hamarabb is intézni. (…)

Haraszti Miklós (SZDSZ):

…mint a hosszú ügyrendi vitából kitűnt az elején, ez az ellenzék részéről nem öncélú volt, arra szerettünk volna rámutatni, hogy az eljárás a tisztességes garanciális elemeket, kereteket nélkülözi; hogy valójában ilyen eljárás kizárólag egy előre elkészített verdikt kimondására alkalmas, valódi vizsgálatra nem – erre szerettünk volna rámutatni ezzel az ügyrendi vitával, amelyet valóban – ahogy Hankiss Elemér mondta – sokan fölöslegesnek tartanak a parlament életében, holott van olyan definíció, mely szerint ebben, és másban nem, különbözik a demokrácia a diktatúrától; az ügyrendi kérdések világosságában, tisztázottságában, garanciális jellegében…

TÁRGYALÁS

I.


Csurka István (MDF):

Az ön szavain, amelyeket úgy fogalmazott meg, hogy a meghallgatására rendelkezésére áll akár több hét idő is, illetve ön hajlandó több hétig jelen lenni ezen a meghallgatáson, egy kicsit meg kellett ütköznöm. Felteszem a kérdést: hogyan képzeli ezt akkor, amikor elnöki teendőit több ízben megszakította, és újságban is közzétett nyilatkozatai szerint telefaxon keresztül irányította a televíziót. El tudja képzelni, hogy ezt a meghallgatást is le lehet folytatni telefaxon keresztül, vagy pedig ezúttal, ennek a bizottságnak a kedvéért talán itthon marad? Vagy a bizottság mindig várja ki azokat az időpontokat, amikor ön méltóztatik megjelenni és felfüggeszteni amerikai, nyilvánvalóan nagyon fontos tevékenységét…

Hankiss Elemér (meghallgatott):

Csurka István első hozzászólásának első pontjában azt kérdezte, komolyan gondolom-e azt, hogy állok-e a bizottság rendelkezésére, ha ez a meghallgatás esetleg egy-két napra, egy-két hétre elhúzódik. A válaszom igen, komolyan veszem ezt az álláspontomat. Ehhez szeretném hozzáfűzni: azért, hogy a televíziót ebben a viharos, átmeneti korszakban mégis tudjam valamelyest irányítani, ennek érdekében fölmondtam, fölrúgtam az amerikai szerződésemet, csak épp annyit vagyok kinn, hogy a diákjaim, akiket elvállaltam, ne maradjanak tanár nélkül. Ez már nem is a szerződés keretén belül folyik, hanem emberi kötelességemnek tartom, a diákok befizették a maguk 15 ezer dollárját egy évre, aminek része az én órám is, nem lehet megtenni, hogy a félévnek az utolsó harmadában azt mondom, köszönöm, elmentem. Ettől függetlenül a továbbiakban is bármit vállalok ezzel kapcsolatban. Ha kell, itt leszek a meghallgatásokon, ha ez tovább folyik…

II.

Csurka István (MDF):

…hogyhogy nem tudja ön, hogy kik az állami vezetők? Elkerülte volna a figyelmét, hogy ugyanazt az esküt, amit ön is letett a köztársasági elnök úr kezébe, letette Náhlik Gábor doktor is, amiből azt hiszem, eléggé világosan következik, hogy a televízióban ön után csak Náhlik Gábor az állami kinevezett, esküvel kötelezett tisztviselő. Akiket magával hozott ide a bizottsági ülésre, kinek, mikor és milyen esküt tettek le? Miért tartja ön úgy – nyilván ön rendelkezett így –, hogy erre a meghallgatásra nem a megfelelő szintű, esküt letett alelnökét hozta el, hanem olyan embereket, akiknek ön adott megbízást, akik az ön tenyeréből esznek, és az ön által elképzelt – hogy ezek mik, milyenek, majd később erre vissza fogunk térni – parancsokat, utasításokat, faxutasításokat teljesítik.

Itt egy súlyos ellentmondás látszik lenni, ami már első pillanatban – kimondom az ítéletemet is – megkérdőjelezi az ön alkalmasságát, hiszen aki ilyen elemi ismeretekkel nincs tisztában, az – talán még ezt is mondhatom – esküszegő. Köszönöm.

Hankiss Elemér (meghallgatott):

A harmadik szempontja az volt a képviselő úrnak, hogy miért nem hoztam ide Náhlik alelnök urat. Számtalan okom van arra, miért nem hoztam ide, de ezek közül csak egyet vagy kettőt említek. Egyrészt erre engem semmilyen jogszabály nem kötelez, és nem is szokás. Hadd hívjam fel Csurka István figyelmét arra – a példáért elnézést kérek, és nem akarom magam hasonlítani az összehasonlított személyhez –, nincs arra példa, hogy Bush elnök együtt jelenjen meg Quayle alelnökkel, egyrészt azért, mert szégyelli őt. (Derültség.)

Nem jó szándékából nevezte ki maga mellé. Én nem tudok olyan példát, hogy ők ketten, a beesketésen kívül, valaha együtt jelentek volna meg. Most a kampányon sem jelennek meg együtt sohasem. Könyörgött, menjen el vele Bush, de soha nem megy el vele, mert szégyelli, mert nem tud értelmesen elmondani három mondatot.

A másik az, hogy nem értem a kifogást. Én idejöttem a meghallgatásra, és mint minden normális demokráciában, a vezető magával viszi a legjobb szakértőit. Figyeljék meg, ez bárhol – én nem vagyok ENSZ vagy nem tudom, micsoda – így van, mindenütt ott ülnek hátsó sorban a szakértők. A vezető vagy hülye, vagy nem hülye, de nem tudhat minden szakkérdésre válaszolni számszerűen. Tudnék válaszolni demagógiával az ön kérdéseire, de nem lenne méltó, mert az önök kérdései, néhány kivétellel, kifejezetten komoly szakmai kérdések. Kötelességem válaszolni minden szakmai kérdésre, amihez igenis szükségem van a szakértőkre, hiszen ők dolgoztak a válaszok előkészítésében…

Én úgy vélem, és remélem, az új törvényjavaslatban – ezt kifejtettem a sajtóban, és átadom a szakvéleményünket a képviselő uraknak – nagyon jó volna, ha az új törvényjavaslatban az utódomnak, az új elnöknek, beleszólási lehetősége vagy vétójoga, legalábbis javallati joga legyen abban, kik lesznek a beosztott alelnökök. Átnéztem az európai televíziók valamennyiének alapszabályát, majd a megfelelő törvényeket. Finnország kivételével egyetlenegy ország sincs, ahol a televízió elnökének nem lenne joga legalábbis javasolni a helyetteseit, akiket a kormány, a kormányzó tanács vagy a parlament vagy elfogad, vagy nem, de nem neveznek ki olyan alelnököt, akivel az elnök eleve nem tud együtt dolgozni, mert ezzel a saját nemzeti médiumukat tennék működésképtelenné… Egyébként pedig Náhlik Gábor az épületben teljesíti helyettesítési kötelezettségeit.

Csurka István (MDF):

Kérem az elnök urat, tekintettel arra, hogy ez a magyar Országgyűlés egyik bizottsága, utasítsa rendre Hankiss Elemér elnök urat, és határolja el magát a bizottság attól a súlyos diplomáciai kijelentéstől, amellyel az amerikai alelnököt illette. (Az ellenzéki képviselők nevetnek.) Ezt a magyar Országgyűlés nem vállalhatja, és én ragaszkodom ehhez.

Hankiss Elemér (meghallgatott):

Hogy megkönnyítsem az elnök úr dolgát, módosítom az előző kijelentésemet. Azt mondom, én úgy vélem, ez a saját vélekedésem, hogy Bush elnök nem szívesen megy az említett alelnökkel sehova. (Derültség.) Egyébként ezt az amerikai sajtó naponta megírja, ezzel nem árulok el semmi titkot, nem avatkozunk bele az amerikai belügyekbe. (Derültség.)

III.

Zsigmond Attila (MDF):

…mi lett a sorsa az 500 millió forintba került 1200 pályázatnak, hány valósult meg ebből, hány bemutató született ebből?

Hankiss Elemér (meghallgatott):

25 kategóriában 1068 pályázat jött be. Gyakorlatilag valamennyi kategória győzteseinek próbafilmje vagy végleges műsora a képernyőre került… A pályázatok alapján tehát több mint 40 új műsor indult. Ez az egyik dolog. További 10-15 még elő van készítve, mihelyt pénzünk lesz rá, indítjuk. Az 500 millió forint töredékét sem használtuk fel erre, 100 millió alatt volt – úgy tudom – a pályázati műsorokra költött összeg, a másik 400 millió arra ment, amire kértük, amikor én átvettem, a televízió adóssága több volt mint 500-600 millió forint. Tehát tulajdonképpen be kellett tömnünk a lyukakat.

IV.

Zsigmond Attila (MDF):

…Elnök úr végtelenül szimpatikus szerénységgel bevezetőjében elmondta, mennyire bizonygatta az őt környékezőknek, hogy alkalmatlan az MTV elnökének munkájára. Három hónapig bizonygatta ezt. Kérdezem: mennyiben változott ez a véleménye mostanra?

Hankiss Elemér (meghallgatott):

…azért mondtam, hogy alkalmatlan vagyok, mert szerettem volna nem elfogadni a megbízást, és Gombár Csabával felsoroltunk egy 15 soros feltétellistát, azt remélve, nem fogják elfogadni a feltételeinket. Sajnos elfogadták, azért vagyok most itt. Ebben a feltétellistában volt benne az is, hogy ehhez nem értünk, Isten mentsen tőle. Ennek ellenére mégis azt gondoltuk, önök akarnak bennünket…

Végül azzal győztek meg minket, hogy ebben a korszakban, ebben a helyzetben a legeslegfontosabb két dolog: leépíteni a volt kommunista Magyar Televízió struktúráit, és gyorsan átalakítani egy más típusú, a piacon majd működőképes intézménnyé. A miniszterelnök úr ugyanúgy igazolni fogja, hogy ez volt a fő szempont a beszélgetésünk során, mint Tölgyessy Péter és Kis János.

A másik az volt, hogy olyan emberek kellettek, akik semlegesek, függetlenek, nem voltak benne semmiféle pártban, nem húztak se ide, se oda, sem az ellenzékhez, sem a kormánypártokhoz…

A jelen lévők emlékeznek rá, hogy még 1990. június 27-én volt egy bizottsági ülés, amelyen elmondtam, mit csinálnék akkor, ha végül is elfogadnám a tévéelnöki tisztet, és akkor a bizottság egyhangúan – ma reggel megnéztem ezt a jegyzőkönyvet – arra biztatott, hogy a lehető leggyorsabban, a lehető legteljesebben alakítsam át a Magyar Televízió akkori struktúráját. Szeretnék idézni néhány mondatot egy bizottsági tag akkor elmondott véleményéből: „Az egész intézmény gazdaságilag, erkölcsileg és politikailag válságban van. Ez az intézmény évtizedeken keresztül mérhetetlenül leromlott. Ha mindezt figyelembe vesszük, fel kell tennem a kérdést: ebben a helyzetben elvállalná-e a feladatot? Ez egy iszonyatosan nagy feladat. Nem fél? Egyszerűen az életét nem félti? Kire támaszkodik majd? Itt lesz a kinevezés – nyilvánvalóan mindkét esetben két párt megegyezésén alapszik –, azonban a kinevezést a köztársasági elnök fogja megadni, és tekintettel arra, hogy a kinevezés időtartama alatt bekövetkezhet egy kormányválság, ami a koalíciós kormányt illeti, ugyanakkor megkérdőjelezi ennek a megegyezésnek az egész kérdéskörét. Egy ilyen intézmény vezetését állandóvá kellene tenni. Ki fogja megvédeni? Egyáltalában lehet-e semlegesen tájékoztatni?”

Ez egy rokonszenves, támogató felszólalás volt. Egyébként Csurka István szavait idéztem… (Derültség.)

V.

Csurka István (MDF):

…Sorolja fel kérem azokat a törvényismertető műsorokat, amelyekkel az Országgyűlés által elfogadott törvényeket, jogszabályokat, a piacgazdaság működésének feltételeit; azokat a közismereteket bemutatta a magyar társadalomnak, az előfizetőknek, amelyeknek ismerete elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az állampolgár eligazodjék a rendszerváltozás kérdéseiben, függetlenül pártoktól, függetlenül kormánytól.

…nem éppen a televízió függetlenségének teljes hiánya az, hogy ezek a közszolgálati mozzanatok, ezek a műsorok nagyon hiányoznak a televízióból?

Hankiss Elemér (meghallgatott):

…A rendszerváltásban való részvétel – köszönöm a kérdést – valóban rendkívül fontos. A rendszerváltásban speciális szerepe van a televíziónak, és ez vezetett oda, hogy a Magyar Televízió a külföldi partnereinkhez képest sokkal több ismeretterjesztő, közszolgálati jellegű magazinműsorral terheli meg az adásidejét.

A Szabad György úrhoz írt levelemben, amelynek másolatát önök is megkapták, felsorolok olyan magazinműsorokat és más műsorokat, amelyek ezt a célt szolgálják. Ezek a levél második oldalán találhatók, csak a témákat sorolom föl: Tényképek (belpolitikai magazin), Panoráma (külpolitikai magazin), Átállás (munkavállalókkal és munkanélküliekkel foglalkozó magazin), Szószóló (emberi jogi magazin), Európai utas (Hexagonálé magazin), Új világ (külpolitikai magazin), Central Expressz (közép-európai magazin), Gaia, Amőba, Zöld béka (környezetvédelmi magazinok), Mozimámor (filmmagazin), Dimenzió, Útban 2000 felé (tudományos magazinok), Kalendárium (népszerű-tudományos magazin), Menedzser Magazin (pénzügyi menedzselési problémák), Gazdaságpolitikai Magazin (gazdaságpolitika), Kulturális ajánlóműsor, Vallási műsorok, Színkép, Kultúrember (képzőművészeti magazinok), Színházról (színházi magazin), Táncvilág (táncművészeti magazin), Gyerek és ifjúsági sávunkon hosszabb időben adunk gyerekeknek mint eddig a Magyar Televízió bármikor adott, mindennap, igen kitűnő adásidőben, és így tovább. Tudnám ezt folytatni még az Ablakkal, a Krétakörökkel, a Sorsokkal, a Szószólóval, a vállalkozóképző sorozatunkkal stb. Túl van terhelve a Magyar Televízió az átmeneti korszakban fontos műsorokkal, mert most kell megtanulnia mindenkinek azt, hogy az új világban, az új gazdasági helyzetben, az új társadalomban hogyan találja meg a helyét mint munkanélküli vagy mint munkás, mint vállalkozó, vagy mint nyugdíjas, mint fiatal vagy öreg. Ilyen szempontból kényszerből, de vállaltuk a műsoraink túlterheltségét, ennél több nem tehető bele…

Csurka képviselő úr külön megemlítette, hogy nem támogatjuk a parlament munkáját, mert nincs elég műsorunk a törvényekről. Ez információhiány vagy tévedés, a képviselő úrnak nyilván nincs ideje nézni a televíziót, mert a parlamentben kell ülnie és dolgoznia. Március 27-én kelt levelemben a miniszterelnök úrnak küldtem egy tájékoztatást, amit megküldtem a tisztelt bizottságnak is, amelyben leírom azt, hogy műsorok tucatjában foglalkozunk rendszeresen az új magyar törvényekkel. Az előbb itt 50 példányban kiosztottuk ezt a levelemet is. Most nem akarom azzal tölteni az időt, hogy felolvasom, hány ilyen műsorunk van. Ezzel a kérdéssel rendszeresen foglalkozunk. Plusz kiegészítésként elmondanám, hogy ezeken kívül most még újabb 3-4 műsor van, amely kifejezetten törvénymagyarázó, a kettes csatornán. A levélben 13 olyan műsortípus szerepel, amely rendszeresen foglalkozik az új törvényekkel. Ezeken túlmenően még jóval több is foglalkozhatnék, ha ebben kapnánk segítséget.

A miniszterelnök úr március 25-én kért bennünket arra, hogy foglalkozzunk a törvényekkel. Erre válaszul küldtem el ezt a levelet, hogy már foglalkozunk, de boldogan vagyok hajlandó még többet foglalkozni. Kértem, jelöljön ki erre egy szakértőt, akivel ez ügyben tárgyalhatunk. Erre a kijelölésre a mai napig nem került sor.

Továbbmenően meg kell mondanom, hogy nem kapunk kellő segítséget a minisztériumoktól és a kormány tagjaitól. Itt felsoroltam erre három példát, hogy már egy-másfél évvel ezelőtt kértem három miniszter urat, hogy adjon nekünk segítséget, forgatókönyvet, témát. Ezt mindhárman megígérték, de egyikük sem küldött nekem semmit ezzel kapcsolatban. Jelenleg minden héten problémánk az, hogy a kormány felelős tagjai, akiket szeretnénk behívni vitaműsorokra vagy velük készülő interjúkra, nem vállalják a műsort. Nyilván sok munkájuk van – elfogadom, de a munkánkat nem könnyíti ez meg…

BEFEJEZÉS

Kulin Ferenc (MDF):

Az alapkérdésnek, politikai súlyú kérdésnek azt tartom, hogy megfogalmazunk hosszú-hosszú vita után egy törvénytervezetet, amelyről a televízió elnöke úgy vélekedik, katasztrofális lenne, ha ez a törvénytervezet átmenne, megvalósulna, mert semmiképpen nem illeszthető azokhoz az elvekhez, amelyeket ő az átalakítás során fontosnak tartott. (…)

Hankiss Elemér egy Össztűz-műsorban politikai ellenfeleiről beszél, akik támadják őt; egy amerikai egyetemi lapnak adott nyilatkozatában nacionalista, populista hatalomátvételi kísérletről beszél; azért kellett hazajönnie, mert akik most át akarják venni a televíziót, azok szélsőséges politikai pártok támogatására készülnek. Nem firtatom azt, hogy hogyan hamisította vagy torzította esetleg az újságíró Hankiss Elemérnek egy interjúban adott szavait, hanem azt a megdöbbenésemet fejezem ki, hogy hogyan fejlődhetett idáig, hogyan torzulhatott el idáig a televízió vezetésének és a kulturális bizottságnak a viszonya, hogy ennyire élesen politikai kérdéssé vált a kettőnk közötti – hadd személyesítsem most meg a kulturális bizottságot – viszony. (…)

A televízió politikai függetlensége csak akkor valósul meg, hogyha lesz televíziótörvény, lesz rádiótörvény. Ebben a megállapításban benne rejlik annak a nem-szeretem, én-sem-szeretem ténynek az elismerése, hogy ez a helyzet, amiben ma vagyunk, nem a politikai függetlenség helyzete, nem a politikai függetlenség állapota. Mindaddig, amíg egy parlamenti bizottság politikai együttműködésén múlik az, hogy a televízió hogyan fogja formálni a jövőjét, addig ez a függőség nem múlik el. Én azt hiszem a feszültségeink, vitáink, ellentéteink azért kezdtek már ’90 őszén duzzadni, növekedni, mert ezt a függést – a parlamenttől, a parlamenti bizottságtól, a bizottsági együttműködéstől való függést, ennek mértékét – különbözőképpen értelmezte Hankiss Elemér, és másképpen értelmeztük mi. (…)

Haraszti Miklós (SZDSZ):

…most a következőképpen néz ki a dolog: kaptunk egy levelet a miniszterelnöktől, amelyben öt pont alatt felsorolta a kifogásait. Ezek képeznék ugye, az eljárás alapját. Hankiss Elemér rendkívüli egzaktsággal mind az öt pontot megválaszolta. Ha így megy tovább ez az eljárás, és arra, hogy ő ezeket megválaszolta, senki nem reagál, hanem ettől kezdve csak ezek az úgynevezett politikai kifogások lesznek a terítéken (…)

…tehát már nincs szó arról, mit tett (Hankiss) a televízióban –, kivéve egyetlenegy kérdést, az úgynevezett személyi kérdést. Ismét ott vagyunk, ahol Gombár Csaba esetében, nem egyeztetett politikailag a kormánytöbbség a személyi kinevezések ügyében, mert valójában Feri, bármit mondasz, ide csupaszodik le minden probléma, nevezetesen, hogy a személyi kérdésekben nem konzultált veled, aki erre személyesen ki voltál nevezve a miniszterelnök úr által…

Ez a márciusi levélváltásban egészen nyíltan már úgy jelenik meg, azt mondja a miniszterelnök levele: „Akkor fogom aláírni a szervezeti és működési szabályzatot például a televízióban, ha az alelnök jogköre a Híradó felügyeletét tartalmazza.” (…)

Hankiss Elemér (meghallgatott):

…Ha jól értem, a kormánykoalíció egységes és közös álláspontja alapján az a legfőbb probléma velem, hogy a működésem következtében összeütközés, karambol támadt, összeütközött a törvénykoncepció és az átalakítási koncepció vagy a folyamat. Ebből egyetlen szó sem igaz, és ez bizonyítható. Hadd mondjak erről néhány szót. A koncepció, amit leírtunk ’90 novemberében vagy a jelenlegi átalakítási fázis, amellyel leálltunk március 13-a után, egyetlen pontja sem mond ellent az általam ismert születendő törvénynek… Azt, hogy én nyilatkoztam valamelyik újságnak ezelőtt pár héttel, vagyis hogy a törvénnyel kapcsolatban aggályaim vannak, azt hiszem, elnök úr félreinterpretálja.

…arra hívom fel a figyelmet, hogy az LVII/91-es kinevezési törvénynek a változatlanul való átemelése életveszélyes mind politikailag, mind a működőképesség szempontjából. Ennek sincs azonban semmi köze az átalakítási folyamathoz. (…)

Utaltál egy amerikai lapra. Az egy egyetemi lap, és a leányzó, aki csinálta a riportot, szemináriumi dolgozatként készítette, de nem közölte, hogy ez a lap megjelenik majd, a szöveget nem láttam, utána tiltakoztam ellene.

…Az igazi indulatok, az igazi ellentét ott kezdődött, hogy az intendánsok személyében a kormánypártok nem értettek egyet, ahogy ők mondták, nem láttak garanciát. …a miniszterelnök úr tulajdonképpen ’91 júniusáig számtalan ízben szóban megerősítette, nem fog olyan személyt kinevezni alelnöknek, akinek a személyét én nem tudom elfogadni. (…)

Annak idején arról volt szó – és ez van benne a koncepcióban is –, hogy nekem lehetőségem és jogom lesz javaslatot tenni az alelnök személyére. Miután az erre való lehetőséget a törvény tőlem elvette – lehet, hogy ez helyénvaló, szerintem nem az –, azok után ilyenféle konzultációs kötelezettségem természetesen nem volt. Ennek ellenére – ismétlem – a paktum két vezető pártjával, a miniszterelnök úrral személy szerint, illetve az SZDSZ vezetőségével több ízben és sokszorosan konzultáltam, mielőtt az intendánsokat kineveztem. Ezenkívül konzultáltam még a köztársasági elnök úrral is. A miniszterelnök úr és Göncz Árpád úr is elfogadta a két személyt…

Haraszti Miklós (SZDSZ):

…kénytelen vagyok elmondani tisztán a jegyzőkönyv számára, hogy az egyeztetés az intendánsok ügyében, amely Hankiss Elemér elmondása szerint az SZDSZ-szel is megtörtént – és ez valóban így volt –, hogyan történt. Úgy, hogy egy hat névből álló névsort juttatott el Hankiss Elemér az SZDSZ vezetőihez azzal, hogy ő véleményt kér, ő ezek közül választ. Az SZDSZ ügyvivői testülete külön témává tette, hogyan tegyük világossá, hogy nem kívánunk beleavatkozni ebbe a kérdésbe. Ezért végül azt a megoldást választottuk, annak ellenére, hogy a megkeresés és a hat név megadása szóban történt, levélben fordultunk Hankiss Elemérhez, amelyet aláírtak az ügyvivők, nemcsak egyszerűen Kis János, és ez megtalálható az SZDSZ irattárában és gondolom, a televízióéban is. Ebben kifejeztük azt az örömünket, hogy szakmai, tévén belüli személyiségeket óhajt választani, ezenkívül semmiféle módon ebben a döntésben sem pozitíve, sem negatíve, sem a személyeket illetően nem kívánunk állást foglalni. Üdvözöljük, és jó munkát kívánunk neki. Ezt szerettem volna elmondani a jegyzőkönyv számára.

• Belföld