Skip to main content

Sajtósajtolás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Október 23-án Romhányi László és csapata tüntetést rendez a rádió épülete előtt. Emléktáblát ezúttal nem törnek, csak kiabálnak: „Vesszen Gombár!”, „Mocskos csalók!”, „Kommunista gyilkosok!” stb. A Tv-híradó és az Új Magyarország pozitív hangvételű tudósítást közöl a tüntetésről.

Október 26-án a Sajtószabadság Klub nyilatkozatot ad ki két – egy szelídebb és egy durvább – változatban. A nyilatkozat szerint a rádió, a televízió és néhány (meg nem nevezett) napilap nem kellő kegyelettel foglalkozott a forradalom évfordulójával.

Október 27-én a KDNP intézőbizottsága a rádió és a televízió elnökének visszahívását szorgalmazza.

Ugyanezen a napon megalakul Szokolay Zoltán kezdeményezésére a Közakarat Egyesület. Az alakuló ülésen Fábián László, az Új Magyarország jelenlegi főszerkesztője többek között a következőket mondta: „Összeálltak, mint hőségben a lovak, a magát liberálisnak tituláló, tituláltató sajtó, negyvenöt esztendő gátlástalan hajlongását, egzaltált szájhősködését felkínálta liberális szolgálatra, hogy a választásokon kisebbségben maradt, ám alkotmányos helyét még véletlenül sem kereső partnereit megerősítse. Ahogyan a parlamenti vagányok csak azt nézik, mibe kössenek bele, hisz eszük és tudatuk kizárólag a gáncsvetésre fogékony, ugyanúgy a sajtóharamiák is gátlástalanul lövöldöznek. Szabad nekik semmisnek nyilvánítani nemzeti értékeinket. Szabad nekik ezt a megcsúfolt nyelvet terjeszteni. Szabad rágalmazni, becsületet sérteni. Ellopni mások iratait. Szabad burkoltan és nyíltan hazát árulni.”

Október 28-án lezajlott a 168 óra kiadójának pere a Legfelsőbb Bíróságon. A legfőbb ügyész az egyéves határidő lejártának utolsó napján törvényességi óvást emelt a cég bejegyzése ellen többek között olyan tevékenységi körök megjelölése miatt, amelyeket több száz más cég esetében nem kifogásolt.

Október 28-án Csurka István napirend előtti felszólalásában azt állította, hogy „a Kossuth rádiónak október 23-án mindössze félórája volt a forradalomra”. Valójában ezen a napon az ünnepi műsorok terjedelme meghaladta a teljes műsoridő egyharmadát.

Október 29-én Török Bálint az Új Magyarországban azt állítja, hogy Kondor Katalin október 25-én a rádió reggeli műsorában nem emlékezett meg a Parlament előtti sortűz évfordulójáról. Valójában többször is megemlékezett.

November 1-jén a biztos nyereséget hozó, Sportfogadás című lap kiadásának a jogát a laptulajdonos, a Szerencsejáték Rt. öt hónap után kivette az Unió Kiadó kezéből, és átadta az Új Magyarországot megjelentető Publica Rt.-nek. A lapot felügyelő bizottság elnökének nyilatkozata szerint a Sportfogadás a kiadónak évente több tízmillió forint nyereséget hoz. Ezt nyilván az Új Magyarország veszteségének fedezésére lehet felhasználni. A kiadóváltást a Szerencsejáték Rt. augusztusban kinevezett új vezérigazgatója, Pősze Lajos kezdeményezte, aki az MDF kampányfőnöke volt, és egyébként a Publica Rt. felügyelő bizottságának is tagja.

November 4-én átadják a Vasárnapi Újság szerkesztőjének a számára – korábbi fegyelmijének anyagi következményeit ellensúlyozandó – gyűjtött pénzt. Győri Béla a pénzt felajánlotta az ellátatlan idősek javára, és beszámolt arról, hogy feletteseitől negyedik fegyelmijét is megkapta.

November 8-án Hankiss Elemér fegyelmit ad Pálfy G. Istvánnak, mert az november 6-án az elnök „ismételt korábbi kérései ellenére… a televízió képernyőjét vette igénybe arra, hogy vitáját egy külső féllel lefolytassa”. A külső fél az SZDSZ volt, amely kifogásolta a híradó egyik parlamenti tudósítását.

November 11-én kettévált a Délvilág, Csongrád megye napilapja. A kiszakadt szerkesztőcsoport vezetői belépnek a Sajtószabadság Klubba, és Budapesten Csurka Istvánnal tárgyalnak a lap jövőjéről.

November 16-án megjelenik a Sajtószabadság Klub nyilatkozata: „A televízió elnökének minden ésszerű indok nélkül hozott döntése – új, második híradó indítása – érthetetlen módon megkérdőjelezi a pártoktól független, a szüntelen támadások közepette is magas színvonalon dolgozó mai híradó létét, és annak megszüntetését készíti elő. Ugyanakkor tovább szítja a médiaháborút, és kezelhetetlen indulatok felkeltésével, az ország lakosságának végzetes megosztásával fenyeget. A televízió szándékos szétzilálásának folytatása felveti az immár meg nem kerülhető kormányzati és parlamenti felelősség kérdését.”

November 18-án Kávássy Sándor képviselő a következőket írja Gombár Csabához intézett levelében: „Mindenki tudja, hogy a 168 óra az SZDSZ műsora, a Vasárnapi Újság az MDF-é. Teljesen jogos igény hát, hogy negyed vagy fél órát a Kisgazdapárt is kapjon.”

November 19-én a Versenyhivatal a nemrégiben kettévált Világgazdaság korábbi szerkesztősége által szerkesztett Napi Világgazdaságot eltiltotta a lapcím, a zöld papírszín és a folytatólagos sorszámozás használatától.

November 21-én a miniszterelnök felkéri a pénzügyminisztert, hogy nevezzen ki miniszteri biztost december 15-ig a rádióban és a televízióban feltárt pénzügyi hiányosságok kiküszöbölésére. A pénzügyminiszter többszöri felszólítás után december elején küldi ki megbízottját. A megbízott akkor jelenik meg a tévében, amikor a számvevőszéki vizsgálat már lezajlott, és a Számvevőszék elnöke elfogadta a feltárt hiányosságok kiküszöböléséről szóló tervezetet. A rádióban még jelenleg is folyik a számvevőszéki vizsgálat.

November 20–28-a között tizenegy munkatársat rúgnak ki egyszerre az Esti Hírlaptól. A szerkesztőségben kettős hatalmat tart fenn a főszerkesztő és a Maxwell cég „komisszárja”.

November 23-án a Rádiós Dolgozók Tanácsa követeli, hogy állítsák le a rádióban az új műsorszerkezet előkészítését.

November 25-én megjelenik egy nyilatkozat számos neves erdélyi tollforgató aláírásával, melyben megvédik Bodor Pált, a MÚOSZ elnökét a vádaskodásokkal szemben.

November 28-án a MÚOSZ Etikai Bizottsága elutasítja Debreczeni József képviselő panaszát. A képviselő az ellen tiltakozott, hogy a Magyar Hírlap az előzetes ígéretek ellenére sem közölte egy írását.

November 29-én váratlanul és igen szűkszavú indoklással menesztették az Új Magyarország három vezetőjét, s egyszemélyi vezetőnek nevezték ki Fábián Lászlót, kinek beszédéből fentebb idéztünk.

December 4-én Kulin Ferenc rádiónyilatkozatban jelzi, hogy ha nem jön létre politikai megegyezés a médiatörvény ügyében, akkor a törvényt „darabjaira kell bontani”, s külön el kell fogadtatni az egyszerű többséggel is elfogadtatható paragrafusokat (például a média jogállásáról, finanszírozásáról, feladatairól stb.).

December 9-én a Fővárosi Bíróság betiltotta az Új Hölgyfutár ominózus címlapgrafikáját. A betiltás ellen a kollégák és szerkesztőségek hosszú sora tiltakozott.

December 10-e táján az Élet és Irodalom kiadója minden figyelmeztetés és magyarázat nélkül kikapcsolja a világítást, a fűtést, és szándékában áll kikapcsolni a telefont is. A kiadó társtulajdonosai a Pallas és a Művelődési Minisztérium. Az ÉS végül is a maga lábára állt, és megmenekült.

December 12-én hírül adják a lapok, hogy a külügyminiszter ajánlására a Duna Film nem mutatja be a „Lányom nélkül soha” című filmet a bemutatás ellen tiltakozó iráni külképviselőkre való tekintettel. A Külügyminisztérium úgy intézkedett ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy magát a filmet az ügyintézők nem is ismerték.

December 11-én elítélik egy szélsőjobboldali, „idegenek ellen uszító”, neonáci lapocska szerkesztőjét. (Voralbergben.)

December 14-én 160 népzenekedvelő, köztük Csoóri Sándor, Püski Sándor, az MDF Akadémiája, Népnemzeti Köre stb. tiltakozik az ellen, hogy népzenei műsorokat a Kossuthról a Bartók rádióba söpörjenek át. A valóságban a Kossuth új műsorrendjében hetente 11-12 népzenei műsor lesz, közöttük az is, melynek száműzetését a tiltakozók vélelmezték.

December 16-án a Rádió Bridge frekvenciáján beindul a Rádió 102. December 18-án betiltják a Rádió 102-t. A Rádió Bridge angol nyelvű, közszolgálati jellegű rádió volt. Működéséhez elegendő támogatást szerezni nem tudott, a reklámszervezők cserbenhagyták. 1991 áprilisában a Postabank és a vele összefonódott Fúzió Kft. többségi érdekeltséget szerez a Bridge-ben, melynek a taxisblokád idején kiemelkedő szerepe volt a külföldiek tájékoztatásában. Az új tulajdonosok a közszolgálati műsort megfojtják, a régi gárdát kirúgják, s Rádió 102 néven egy nagyrészt magyar nyelvű, kereskedelmi műsort indítanak be. A hatóságok az indulás után két nappal rájönnek, hogy a Bridge frekvenciáját másra használják, mint amire az engedélyt kiadták.

December 20. Több mint hatvan országgyűlési képviselő levélben fordul Gombár Csabához, hogy a vallási műsorokat (melyek műsorideje négyszeresére növekedik) ne a Kossuth URH-sávján, hanem a középhullámon közvetítsék.

December 31-én a kormány képviselője támogatja és a többség megszavazza azt a javaslatot, hogy a televízió költségvetéséből 1 milliárd forintot, a műsorkészítésre rendelkezésre álló pénz mintegy harmadát, zárolják. Nem rögzítik, hogy a zárolt pénzt milyen feltételekkel kaphatja meg a rádió.

Véget ér az év. Megszűnik az Új Írás, és megszűnik az egyetlen tömegkommunikációs szakfolyóirat, a közvélemény-kutatók és médiakutatók lapja, a Jel-Kép. Nem szűnik meg azonban Pethő Tibor megbízott főszerkesztői státusa a Magyar Nemzetnél, holott a szerkesztőség a nyáron a vezetők erőfeszítése ellenére sem járult hozzá, hogy Pethő megbízatását meghosszabbítsák. A megbízás lejárt, a megbízott maradt.

Január 6-án beindul az új műsorszerkezet a rádióban, működni kezd a hírműsorok új rendszere a második híradós stábbal a televízióban. A kormányzatnak módjában áll megakadályozni, hogy életbe lépjen a rádió és televízió új működési szabályzata, s ezzel létrejöjjön, illetve megszilárduljon az új műsorszerkezethez illeszkedő szervezeti rendszer; a köztársasági elnöknek módjában áll feltartóztatni a „rendszerváltó” médiaelnökök kitúrására kijelölt alelnököket; az elnököknek pedig módjukban áll új műsorszerkezetet és új híradót felállítani hosszú-hosszú tipródások után, hatalmi ellenszélben. Ezeket az ellenszélben született újszülötteket köszönti itt ez a kis memóriafrissítő összeállítás.






























































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon