Révész Sándor

Nyomtatóbarát változat

Október 23-án Romhányi László és csapata tüntetést rendez a rádió épülete előtt. Emléktáblát ezúttal nem törnek, csak kiabálnak: „Vesszen Gombár!”, „Mocskos csalók!”, „Kommunista gyilkosok!” stb. A Tv-híradó és az Új Magyarország pozitív hangvételű tudósítást közöl a tüntetésről.

Október 26-án a Sajtószabadság Klub nyilatkozatot ad ki két – egy szelídebb és egy durvább – változatban. A nyilatkozat szerint a rádió, a televízió és néhány (meg nem nevezett) napilap nem kellő kegyelettel foglalkozott a forradalom évfordulójával.

Október 27-én a KDNP intézőbizottsága a rádió és a televízió elnökének visszahívását szorgalmazza.

Ugyanezen a napon megalakul Szokolay Zoltán kezdeményezésére a Közakarat Egyesület. Az alakuló ülésen Fábián László, az Új Magyarország jelenlegi főszerkesztője többek között a következőket mondta: „Összeálltak, mint hőségben a lovak, a magát liberálisnak tituláló, tituláltató sajtó, negyvenöt esztendő gátlástalan hajlongását, egzaltált szájhősködését felkínálta liberális szolgálatra, hogy a választásokon kisebbségben maradt, ám alkotmányos helyét még véletlenül sem kereső partnereit megerősítse. Ahogyan a parlamenti vagányok csak azt nézik, mibe kössenek bele, hisz eszük és tudatuk kizárólag a gáncsvetésre fogékony, ugyanúgy a sajtóharamiák is gátlástalanul lövöldöznek. Szabad nekik semmisnek nyilvánítani nemzeti értékeinket. Szabad nekik ezt a megcsúfolt nyelvet terjeszteni. Szabad rágalmazni, becsületet sérteni. Ellopni mások iratait. Szabad burkoltan és nyíltan hazát árulni.”

Október 28-án lezajlott a 168 óra kiadójának pere a Legfelsőbb Bíróságon. A legfőbb ügyész az egyéves határidő lejártának utolsó napján törvényességi óvást emelt a cég bejegyzése ellen többek között olyan tevékenységi körök megjelölése miatt, amelyeket több száz más cég esetében nem kifogásolt.

Október 28-án Csurka István napirend előtti felszólalásában azt állította, hogy „a Kossuth rádiónak október 23-án mindössze félórája volt a forradalomra”. Valójában ezen a napon az ünnepi műsorok terjedelme meghaladta a teljes műsoridő egyharmadát.

Október 29-én Török Bálint az Új Magyarországban azt állítja, hogy Kondor Katalin október 25-én a rádió reggeli műsorában nem emlékezett meg a Parlament előtti sortűz évfordulójáról. Valójában többször is megemlékezett.

November 1-jén a biztos nyereséget hozó, Sportfogadás című lap kiadásának a jogát a laptulajdonos, a Szerencsejáték Rt. öt hónap után kivette az Unió Kiadó kezéből, és átadta az Új Magyarországot megjelentető Publica Rt.-nek. A lapot felügyelő bizottság elnökének nyilatkozata szerint a Sportfogadás a kiadónak évente több tízmillió forint nyereséget hoz. Ezt nyilván az Új Magyarország veszteségének fedezésére lehet felhasználni. A kiadóváltást a Szerencsejáték Rt. augusztusban kinevezett új vezérigazgatója, Pősze Lajos kezdeményezte, aki az MDF kampányfőnöke volt, és egyébként a Publica Rt. felügyelő bizottságának is tagja.

November 4-én átadják a Vasárnapi Újság szerkesztőjének a számára – korábbi fegyelmijének anyagi következményeit ellensúlyozandó – gyűjtött pénzt. Győri Béla a pénzt felajánlotta az ellátatlan idősek javára, és beszámolt arról, hogy feletteseitől negyedik fegyelmijét is megkapta.

November 8-án Hankiss Elemér fegyelmit ad Pálfy G. Istvánnak, mert az november 6-án az elnök „ismételt korábbi kérései ellenére… a televízió képernyőjét vette igénybe arra, hogy vitáját egy külső féllel lefolytassa”. A külső fél az SZDSZ volt, amely kifogásolta a híradó egyik parlamenti tudósítását.

November 11-én kettévált a Délvilág, Csongrád megye napilapja. A kiszakadt szerkesztőcsoport vezetői belépnek a Sajtószabadság Klubba, és Budapesten Csurka Istvánnal tárgyalnak a lap jövőjéről.

November 16-án megjelenik a Sajtószabadság Klub nyilatkozata: „A televízió elnökének minden ésszerű indok nélkül hozott döntése – új, második híradó indítása – érthetetlen módon megkérdőjelezi a pártoktól független, a szüntelen támadások közepette is magas színvonalon dolgozó mai híradó létét, és annak megszüntetését készíti elő. Ugyanakkor tovább szítja a médiaháborút, és kezelhetetlen indulatok felkeltésével, az ország lakosságának végzetes megosztásával fenyeget. A televízió szándékos szétzilálásának folytatása felveti az immár meg nem kerülhető kormányzati és parlamenti felelősség kérdését.”

November 18-án Kávássy Sándor képviselő a következőket írja Gombár Csabához intézett levelében: „Mindenki tudja, hogy a 168 óra az SZDSZ műsora, a Vasárnapi Újság az MDF-é. Teljesen jogos igény hát, hogy negyed vagy fél órát a Kisgazdapárt is kapjon.”

November 19-én a Versenyhivatal a nemrégiben kettévált Világgazdaság korábbi szerkesztősége által szerkesztett Napi Világgazdaságot eltiltotta a lapcím, a zöld papírszín és a folytatólagos sorszámozás használatától.

November 21-én a miniszterelnök felkéri a pénzügyminisztert, hogy nevezzen ki miniszteri biztost december 15-ig a rádióban és a televízióban feltárt pénzügyi hiányosságok kiküszöbölésére. A pénzügyminiszter többszöri felszólítás után december elején küldi ki megbízottját. A megbízott akkor jelenik meg a tévében, amikor a számvevőszéki vizsgálat már lezajlott, és a Számvevőszék elnöke elfogadta a feltárt hiányosságok kiküszöböléséről szóló tervezetet. A rádióban még jelenleg is folyik a számvevőszéki vizsgálat.

November 20–28-a között tizenegy munkatársat rúgnak ki egyszerre az Esti Hírlaptól. A szerkesztőségben kettős hatalmat tart fenn a főszerkesztő és a Maxwell cég „komisszárja”.

November 23-án a Rádiós Dolgozók Tanácsa követeli, hogy állítsák le a rádióban az új műsorszerkezet előkészítését.

November 25-én megjelenik egy nyilatkozat számos neves erdélyi tollforgató aláírásával, melyben megvédik Bodor Pált, a MÚOSZ elnökét a vádaskodásokkal szemben.

November 28-án a MÚOSZ Etikai Bizottsága elutasítja Debreczeni József képviselő panaszát. A képviselő az ellen tiltakozott, hogy a Magyar Hírlap az előzetes ígéretek ellenére sem közölte egy írását.

November 29-én váratlanul és igen szűkszavú indoklással menesztették az Új Magyarország három vezetőjét, s egyszemélyi vezetőnek nevezték ki Fábián Lászlót, kinek beszédéből fentebb idéztünk.

December 4-én Kulin Ferenc rádiónyilatkozatban jelzi, hogy ha nem jön létre politikai megegyezés a médiatörvény ügyében, akkor a törvényt „darabjaira kell bontani”, s külön el kell fogadtatni az egyszerű többséggel is elfogadtatható paragrafusokat (például a média jogállásáról, finanszírozásáról, feladatairól stb.).

December 9-én a Fővárosi Bíróság betiltotta az Új Hölgyfutár ominózus címlapgrafikáját. A betiltás ellen a kollégák és szerkesztőségek hosszú sora tiltakozott.

December 10-e táján az Élet és Irodalom kiadója minden figyelmeztetés és magyarázat nélkül kikapcsolja a világítást, a fűtést, és szándékában áll kikapcsolni a telefont is. A kiadó társtulajdonosai a Pallas és a Művelődési Minisztérium. Az ÉS végül is a maga lábára állt, és megmenekült.

December 12-én hírül adják a lapok, hogy a külügyminiszter ajánlására a Duna Film nem mutatja be a „Lányom nélkül soha” című filmet a bemutatás ellen tiltakozó iráni külképviselőkre való tekintettel. A Külügyminisztérium úgy intézkedett ezzel a filmmel kapcsolatban, hogy magát a filmet az ügyintézők nem is ismerték.

December 11-én elítélik egy szélsőjobboldali, „idegenek ellen uszító”, neonáci lapocska szerkesztőjét. (Voralbergben.)

December 14-én 160 népzenekedvelő, köztük Csoóri Sándor, Püski Sándor, az MDF Akadémiája, Népnemzeti Köre stb. tiltakozik az ellen, hogy népzenei műsorokat a Kossuthról a Bartók rádióba söpörjenek át. A valóságban a Kossuth új műsorrendjében hetente 11-12 népzenei műsor lesz, közöttük az is, melynek száműzetését a tiltakozók vélelmezték.

December 16-án a Rádió Bridge frekvenciáján beindul a Rádió 102. December 18-án betiltják a Rádió 102-t. A Rádió Bridge angol nyelvű, közszolgálati jellegű rádió volt. Működéséhez elegendő támogatást szerezni nem tudott, a reklámszervezők cserbenhagyták. 1991 áprilisában a Postabank és a vele összefonódott Fúzió Kft. többségi érdekeltséget szerez a Bridge-ben, melynek a taxisblokád idején kiemelkedő szerepe volt a külföldiek tájékoztatásában. Az új tulajdonosok a közszolgálati műsort megfojtják, a régi gárdát kirúgják, s Rádió 102 néven egy nagyrészt magyar nyelvű, kereskedelmi műsort indítanak be. A hatóságok az indulás után két nappal rájönnek, hogy a Bridge frekvenciáját másra használják, mint amire az engedélyt kiadták.

December 20. Több mint hatvan országgyűlési képviselő levélben fordul Gombár Csabához, hogy a vallási műsorokat (melyek műsorideje négyszeresére növekedik) ne a Kossuth URH-sávján, hanem a középhullámon közvetítsék.

December 31-én a kormány képviselője támogatja és a többség megszavazza azt a javaslatot, hogy a televízió költségvetéséből 1 milliárd forintot, a műsorkészítésre rendelkezésre álló pénz mintegy harmadát, zárolják. Nem rögzítik, hogy a zárolt pénzt milyen feltételekkel kaphatja meg a rádió.

Véget ér az év. Megszűnik az Új Írás, és megszűnik az egyetlen tömegkommunikációs szakfolyóirat, a közvélemény-kutatók és médiakutatók lapja, a Jel-Kép. Nem szűnik meg azonban Pethő Tibor megbízott főszerkesztői státusa a Magyar Nemzetnél, holott a szerkesztőség a nyáron a vezetők erőfeszítése ellenére sem járult hozzá, hogy Pethő megbízatását meghosszabbítsák. A megbízás lejárt, a megbízott maradt.

Január 6-án beindul az új műsorszerkezet a rádióban, működni kezd a hírműsorok új rendszere a második híradós stábbal a televízióban. A kormányzatnak módjában áll megakadályozni, hogy életbe lépjen a rádió és televízió új működési szabályzata, s ezzel létrejöjjön, illetve megszilárduljon az új műsorszerkezethez illeszkedő szervezeti rendszer; a köztársasági elnöknek módjában áll feltartóztatni a „rendszerváltó” médiaelnökök kitúrására kijelölt alelnököket; az elnököknek pedig módjukban áll új műsorszerkezetet és új híradót felállítani hosszú-hosszú tipródások után, hatalmi ellenszélben. Ezeket az ellenszélben született újszülötteket köszönti itt ez a kis memóriafrissítő összeállítás.

• Belföld