Skip to main content

Beszélő hetilap, 2. szám, Évfolyam 4, Szám 2

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Branyiszkói költségvetés

nwa [Nagy W. András]: Nemszabad bácsi évnyitója / A kínai kérdés / Keresztbe rendezés?

F. Havas Gábor: A költségvetési csata

Langmár Ferenc: Adatjáték

: Igazság–jog

–kd– [Kiss Daisy]: Aggastyántörvény és jogállamiság

Neményi László: A politika primátusa

Révész Sándor: A „kétharmados” filozófia csapdája

Révész Sándor: Sajtósajtolás

Szőke Zsuzsa: Rendhagyó vallomások

Juhász József: Mégiscsak tűzszünet?

Kiss Ilona: Grúz, grúzabb, leggrúzabb

Vitalij Moszkalenko: Hétköznapi „nasizmus”

Eörsi Mátyás: Miért munkanélküli?

Kőszeg Ferenc: E. M. és a legyőzöttek

–solt: A legkevésbé sem földönkívüli

Beszélgetés dr. Szolnoki Andreával

Seiler Tibor: „Tilalmi lista” = új államosítás?

Síklaky István: Ártatlan csúsztatások

Lévai Katalin: Még hány év magány?

Pető Katalin: „Szabadon mozoghat, azon kívül, hogy felállni nem tud…”

Eörsi István: Időm Gombrowiczcsal

– részlet –

Havas Fanny: Ebben az egyetlen életben

Losonczy Annával beszélget Havas Fanny

Hajdu István: Műtörténet elöl-hátul

[Kisbali László]: A kultuszminiszter védekezik

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon