Skip to main content

Miért munkanélküli?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A visszaemlékezés azonban nem fejeződik be 1981-ben. A cikkből megtudhatjuk azt is, hogy V. P.

„…1985-ben Nyugatra menekült. Franciaországban számítógépes programozóként dolgozott. 1989 októberében tért haza.

Jelenleg munkanélküli.”

Mit akart vajon a szerző mondani azzal, hogy V. P. munkanélküli? A kérdés fel sem merülne, ha a történet középpontjában maga V. P. állna. Ez a történet azonban nem V. P. személyéről szól, ez derül ki abból a felvezető mondatból, mely .a történethez nyújt használati utasítást: „Az alábbi történet azt érzékelteti, miképpen működött az elnyomó masinéria a puha diktatúra korában, abban a mélységben, ahova nem hatolt le tekintetünk.”

A történelem mérhetetlenül igazságtalan. V. P. a Kádár-rendszer áldozata, és illő lenne akként is tisztelnünk. S bár az effajta igazságtalanságokba nem szabad beletörődnünk, mégis, az igazság helyreálltáig tényként kell kezelnünk, hogy sem V. P. személye, sem V. P. sorsa nem igazán közismert. Bármilyen rettenetesen is hangzik, V. P. és története csupán eszköz ahhoz, hogy a puha diktatúra elnyomó masinériája leírható legyen.

Ha V. P. neve széles körben ismert lenne, akkor munkanélkülisége mint egyszerű életrajzi adalék nyilvánvalóan önmagában fontos lenne, így a V. P. munkanélküliségére való utalás csupán ezen okból indokolt lenne.

Kell-e egyáltalán jelentőséget tulajdonítani ennek a mondatnak, hogy V. P. munkanélküli? Csupán az a tény, hogy ez a mondat önállóan egy teljes bekezdést alkot, mégpedig a cikk utolsó bekezdését, minden kommentár nélkül, arra utal, hogy a szerző különös jelentőséget tulajdonított ennek az információnak. S mivel maga a történet sem V. P.-ről, hanem a történetre jellemző korról szól, okkal elmarasztalóan, így minden okunk megvan feltételezni, hogy a V. P. munkanélküliségére tett megjegyzés is a korról akar valami komoly dolgot mondani.

Mit tudhatunk meg a korról, amely egy ilyen szűkszavú mondattal leírható?

Az, hogy V. P. munkanélkülisége a kor dicséretét jelentené, könnyen elvethető. Egy korszak dicséretére a „munkanélküliség” nem a legalkalmasabb szó. S csupán a rend kedvéért említjük meg, hogy a jelenkor maradéktalan dicsérete nem áll összhangban annak az úrnak a nézeteivel, akit spekulatív módon a „–szeg” megjelölés mögött sejthetünk.

Több mint valószínű, hogy a „Jelenleg munkanélküli” kitétel, annak hangsúlyos elhelyezése a jelenkor elmarasztalását jelenti. Úgy tűnik, hogy az írás hibájául rója fel a rendszernek, hogy V. P. munkanélküli. Adós marad azonban azzal, hogy ítéletét megindokolja. V. P.-ről a cikkben csupán annyit tudunk meg, hogy V. P. Franciaországban számítógépes programozóként dolgozott. Hogy mennyi ideig tette ezt, hogy milyen minőségű munkát végzett, elégedettek voltak-e munkájával vagy sem, az írásból nem derül ki. Nem derül fény a cikkből V. P. munkanélküliségének a körülményeire. Nem derül ki, hogy milyen indokokkal nem vették fel V. P.-t a különböző munkahelyeken. Hogy valóban nem volt olyan betöltetlen munkakör, amelyre V. P. szakképzettsége folytán joggal aspirálhatott, vagy többször is felvették, csak nem voltak megelégedve a munkájával, esetleg összeférhetetlennek bizonyult, és mindenütt felmondtak neki?

Csak nem politikai okból munkanélküli V. P.? Azért, mert priusza van? Csak nem létezik, hogy azért nincs állása, mert a Kádár-rendszer politikai rendőrségével meggyűlt a baja?

Mindezek az igen fontos kérdések válasz nélkül maradnak. Csupán annyit tudunk meg V. P.-ről, hogy 1973-ban, 19 éves korában izgatásért 14 hónapi fegyházbüntetésre ítélték, mert szobájában rendszerellenes tartalmú verseket és más írásokat rejtegetett (tényleg elképesztő egy történet), hogy 1976-ban behívták katonának, de politikai megbízhatatlansága miatt építő alakulathoz sorozták be, hogy 1977-ben öngyilkossági kísérletet követett el, ezért leszerelték, 1980-ban pedig az említett kokárdaviselés miatt ismét letartóztatták, és 5 hónap szabadságvesztésre ítélték.

Állítsuk össze azt a képet, amely a cikkből összeállítható: adva van egy úr, aki a kommunizmus reménytelenül stabilnak látszó hatalma alatt is bátran kiállt a nézeteiért, ezért meg is hurcolták. Ez az úr ma, a kommunizmus elmúltával munkanélküli.

Van-e közvetlen összefüggés V. P. bátor antikommunista kiállása és munkanélkülisége között? Nagyon remélem, hogy nincs. Nem kizárt azonban, hogy van közvetett összefüggés, pl. ha V. P. azért munkanélküli, mert bár tehetséges volt, kizárták az ország minden egyeteméről és főiskolájáról, bár megérdemelte volna, nem kaphatott ösztöndíjakat stb. Miután a munkanélküliek között nem kevesen vannak, akiknek a munkanélkülisége ilyen és ehhez hasonló okokra vezethető vissza, érdemes lenne rehabilitációjuk mikéntjével komolyan foglalkozni.

Kívánom V. P.-nek, hogy minél előbb jusson olyan álláshoz, amely intellektuálisan leköti, ahol alkothat, jól érzi magát, és busásan meg is fizetik. Remélem ugyanakkor, hogy ez az állása sem lesz közvetlen összefüggésben V. P. hajdani bátor antikommunista kiállásával. A Kádár-rendszer elmúltával remélhetően elmúlt az a kor is, amely politikai nézetekért, bátor politikai helytállásért biztos egzisztenciát is nyújtott. V. P. se azért kapjon zsíros állást, mert „partizán” volt, mert „jó elvtárs”, hanem szaképzettségéért, emberi kvalitásaiért. Ha tudjuk, segítsük V. P.-t abban, hogy az állás betöltésére alkalmas legyen.

De óvatosan fogalmazzuk meg V. P., V. P.-k munkanélküliségét mint a rendszerváltás utáni Magyarország bírálatát, amikor a munkanélküliség országos probléma, amikor minden 100 munkaképes állampolgárból 7-8 munkanélküli, és a számuk egyre nő. Nehogy ez a bírálat félreérthető legyen, nehogy az olvasó azt gondolja, hogy a cikk szerzője olyan álláspontra helyezkedik, hogy aki a Kádár-rezsim lebontásában részes, egy életre privilégiumokat élvezhet.
































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon