Skip to main content

Igazság–jog

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kedden, január 7-én ismét az Alkotmánybíróság elé került a parlament által már elfogadott Zétényi–Takács-féle törvény kérdése. A törvény hatályba lépése – s nyomában egy sor büntetőeljárás megindulása – az Alkotmánybíróság döntésétől függ. Az alábbiakban jogász szerzőnk azokat az érveket veszi sorra, amelyek alapján – megítélése szerint – a törvény nem egyeztethető össze egy jogállam jogrendjével. (A cíkk írója bírósági alkalmazott, elemzését ezért álnéven adja közre.)

A náci háborús bűncselekményeket a jogállamok – köztük a Német Szövetségi Köztársaság – visszamenőleges hatállyal elévülhetetlennek nyilvánították. A karlsruhei Alkotmánybíróság ugyanakkor a már elévült bűncselekmények büntethetőségének felélesztését alkotmányellenesnek minősítette. Ez a két hivatkozás gyakran elhangzott a Zétényi–Takács-féle törvényjavaslatról folyó vitában. Neményi László írásából kiderül: a németországi vitákban a politikai és morális érvek mellett a jogi érvelés, a jogállamiságra való hivítkozás alárendelt szerepet játszott.

Témánkhoz interjút kértünk Bence Györgytől, aki Budapesten majd Prágában nagy érdeklődést keltő előadást tartott a visszamenőleges igazságtétel típusairól. A még novemberben hangszalagra rögzített interjúban a megkérdezett igen meggyőzően szólt az időmúlás jelentőségéről, illetve a dolgok „rendbetételének” forradalmi igényéről. Sajnálatunkra Bence professzor a megszerkesztett beszélgetés közzétételéhez végül nem járult hozzá.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon