[Kisbali László]

Nyomtatóbarát változat

Jövőnk a múlt?

El tudunk-e képzelni olyan költségvetési vitát, amelyben a kormány kultuszminisztere az iskola- és művelődésügy előirányzatának jelentős növekedését védi a lehetséges ellenvetésekkel szemben? Ahol a művelődési miniszter nem a költségvetést érdemben vitatni kívánó képviselőktől félti könnyes szemmel a demokráciát, miközben hőstettnek könyveli el, hogy egyáltalán szólni mert a művelődésügy érdekében? Rossz tréfa-e, ha a kultuszminiszter kijelenti: „szívén viseli az ország pénzügyeit”, de nem engedhet a kultúra igényeiből?

Az utópiák birodalma, úgy látszik, mégiscsak a magyar múltban keresendő. Nemzeti liberálisaink e szöveget olvasva megérthetnék: nem az a kifogás velük szemben, hogy a szabadelvűség magyar hagyományait követik, hanem sokkal inkább az, hogy figyelmen kívül hagyják ezt a tradíciót. Pedig szerzőnket a legrosszabb indulattal sem lehetne kiradírozni a magyar liberalizmus történetkönyvéből.

Javíthatatlan szangvinikus

1817-től 1888-ig élt, barátja s rokona az egész reformnemzedéknek, hogy aztán ő is Deák pártjában fejezze be politikai pályáját. A forradalom előtt a centristák köréhez tartozott. Még 1848 végén külföldre megy, s 1850-ben tér haza. Hosszabb ideig visszavonultan él, de nem politikai remények nélkül. Ekkor mondja róla Eötvös, hogy javíthatatlan szangvinikus: „mivel még nem vagyunk becsukva, ami különben még megtörténhet, máris miniszteri székben lát bennünket.” Valóban miniszterek lettek mind a ketten, miután a hatvanas években intenzíven bekapcsolódtak a politikai életbe.

Művelődéspolitikai munkássága mellett nem hanyagolható el a vasút körüli ténykedése és újságírói működése sem. Részt vesz a Földhitelintézet megalakításában, a magyar közgazdasági irodalom is számon tartja tanulmányait. Talán ökonómiai szakértelmének köszönhető, hogy – mint szemelvényünkből látható – finanszírozhatónak tartotta a nemzetiségi iskolák létesítését. Pedig akkoriban még nem is volt eszdéeszes köztársasági elnök, hogy az ő reprezentációs keretét használhatták volna ilyen célra.

A kultuszminiszter védekezik

„A cultus- és közoktatási minisztérium f. évi budgetje tetemesen túlhaladja a múlt évit; azért meg fogja nekem engedni a t. ház, hogy a költségek többletét nem az egyes rovatoknál, hanem a részletes tárgyalás előtt egészben földeríthessem, s ezáltal elmondhassam nézeteimet közoktatásunk további fejlődése föltételeiről…

Igen örvendetes jelenség, hogy az ország figyelme a culturalis érdekek s különösen a tanügy felé oly mértékben fordult, mint soha azelőtt. Az ország követeli, hogy a népoktatás, a tudomány, valamint a művészet érdekében több történjék, mint történt azelőtt. E követelésnek kifejezést ad a közoktatásügyi minisztérium budgetjében a költségek többlete. Igaz, hogy a követelések némelykor csak mint ködös aspiratiók mutatkoznak, hogy nem veszik mindig számba a létező viszonyokat, hogy némelykor türelmetlenek vagyunk… A kormánynak azonban, eltérve a közönség modorától s felfogásától, az aspiratiók világából ki kell lépnie; neki pontosan kell tudnia, hogy mit akar és mit akarhat a létező társadalmi viszonyok között, melyeket rögtön átalakítani nem lehet.

A költségek többletét akarván földeríteni, szólnom kell főleg a tanintézetekről, amelyeknek rovatában az előfordul.

Előtérben állnak az egyetemek. Háládatlan, sőt fölösleges feladat vitatkozni arról: nagyobb súlyt kelljen-e nálunk a népoktatásra, a közép- vagy a felsőbb iskolákra fektetni. Nézetem szerint ápolni kell és lehet mind a hármat egymás mellett, mert a modern alkotmányos állam az ő széles választási jogával és bonyolódott pénzgazdaságával maga nem tarthatja magát, ha a népet politikai s gazdasági tekintetben a nevelés által magasabb niveaura nem emeljük. (…)

Visszatérve az egyetemekhez. A többlet főoka: a tanszékek szaporítása és fölszerelése. Bármennyire szívemen viselem ugyanis az ország pénzügyeit, mégis ki kell nyilatkoztatnom, hogy ha a pesti egyetemet azon niveaura akarjuk emelni, amelyen a külföldi nagyobb egyetemek most állanak: a költségek a jövő években még növekedni fognak, mert vannak fontos tudományok, amelyek számára a pesti egyetemen tanszékek még nem léteznek…

Mi a tudományokban más országokhoz képest elmaradtunk.

Ezt elismerni nem szégyen; és a haladás első előfeltétele saját hiányaink meg- és beismerése. De ama mostoha sors, hogy mi a tudományokban elmaradtunk, nem csak minket, hanem más nemzeteket is ért. S ha mi gyorsan akarunk előrehaladni: azt kell tennünk, mit más nemzetek tesznek s tettek… Az európai cultura nem egy nemzet műve, s az volt az európai cultura menete, hogy egy nemzet a másiktól tanult, s én óhajtom és hiszem, hogy mi tőlünk is fognak még más nemzetek tanulhatni. Oly tudományok s tanszékek számára tehát, amelyekre nézve mi jeles tanerőkkel nem bírunk, a külföldről kell meghívni tanárokat.

Ismerem e tekintetben az ellenvetéseket. Mondhatják, hogy ez úton germanisálni fogjuk az országot. Ez igen nagy tévedés, mert ellenkezőleg, éppen ez által fogjuk a germanisatiónak útját állhatni. A germanisatiónak nálunk három nagy tényezője van: a műveltség elégtelensége, a tudomány hiánya, s tőke- és pénzszegénységünk. Minden intézkedés, amely szellemi culturánkat s anyagi jólétünket előmozdítja: egyúttal előmozdítja a magyar elem jelentőségét és súlyát. (…)

Az emberi élet és az emberi erő az országra nézve a legbecsesebb tőke; mert hiszen mit ér a legjobb talaj s a termésnek minden kincse ott, ahol nincs ember és értelmiség annak értékesítésére.

Átmenve a középoktatásra, itt is meg kell jegyeznem, hogy a gymnasiumok kiadásai részint új iskolák fölállítására, részint a tanárok fölállításának fölemelése által a jelen évben többre mennek, mint mentek a múltban. Különösen meg kell említenem, hogy figyelemmel a nemzetiségi kérdésre, Zomborban gymnasiumot állítottunk tekintettel a szerb, Munkácson pedig algymnasiumot terveztünk, tekintettel a ruthén nemzetiségre. (…)

Befejezésül azon megjegyzést kockáztathatom, hogy bármennyit fog az ország a közoktatásra költeni: e költség nem fogja az ország pénzügyeit derangirozni; ellenkezőleg: ez pénzügyeinket emelni fogja, s ezen szellemi investitio kamatjai fogják legbiztosabban helyreállítani az ország pénzügyét.”

???

• Ki beszél?