Juhász József

Nyomtatóbarát változat

Úgy tűnik, az eddigi tűzszünetek taktikai jellegűek voltak: a külföld, az ellenfél és a hazai közvélemény manipulálását, illetve a katonai erőátcsoportosításokhoz szükséges minimális nyugalmat szolgálták, esetleg csak egy-egy nagyobb hóesés következményei voltak. Most viszont a szokatlanul hosszú fegyvernyugvásból arra következtethetünk, hogy ezúttal másról vagy legalább másról is szó van.

Változó számítások

Zágráb engedett, hiszen a békeerők a válságövezetekbe, és nem a határokra mennének. De még ez is elfogadható lehet számára, mivel belátható ideig úgysem tudná katonailag felszabadítani megszállt területeit viszont a harcok fokozásával veszélyeztetné nemzetközi támogatását. Az ENSZ-jelenlét ugyanakkor megakadályozza, hogy Belgrád bekebelezze a krajinaiakat, hosszabb távon pedig nemzetközi biztosítékot jelenthet a területek békés visszaszerzésére. Milosevics most azt állíthatja, hogy a horvát erőket kiverték a vitatott területekről, hogy a krajinai szerbek biztonságba kerülnek, és hogy a megállapodást eddig is csak a korábbi közvetítő, az Európai Közösség úgymond „német elfogultsága” akadályozta. Másfelől, ha megmakacsolja magát az ENSZ-terv fogadtatásánál, a végső elszigetelődés és az EK által elfogadottnál jóval keményebb ENSZ-szankciók fenyegetnék Szerbiát.

Változóban lehet a vezérkar álláspontja is. A hadsereg a megszállt területek zömét még a háború első két hónapjában foglalta el, azóta viszont nem tudott döntő csapást mérni a „horvát fasizmusra”. Az utóbbi időben változott a taktikájuk is: kitartó tüzérségi és légi hadviselést folytatnak, miközben hiányzanak a nagy harci kedvű tömegerőt igénylő offenzívak. Ez az elmozdulás, illetve az elmúlt hónapok eredménytelensége alapján sok megfigyelő arra következtet, hogy a hadsereget mostanában éri el a sokszor megjósolt kimerülés – miközben a horvát gárda stabilizálódik, s olykor, mint pl. decemberben Nyugat-Szlavóniában, már ellentámadásra is képes. Ki tudja, meddig léphet fel még a hadsereg a győztes pozíciójában?

Persze mindezek csak az optimistább feltételezések a tűzszünet tartósságát illetően, mert vannak óvatosságra intő jelek is. Horvátországban sokan elégedetlenek, mondván, hogy a Tudjman-kormányzat túlzott területi engedményeket tett. Szerbia nem érte el eredeti céljait, ezért a belgrádi Jugoszlávia-konvencióval (ld. később) másik vasat is tűzben tart. S kérdés, hogy nem kelnek-e önálló életre Milosevics azon bábfigurái, mindenekelőtt az ún. „Krajinai Köztársaság” vezérei, akiknek „államalapítási” szándékát az ENSZ-terv semmissé teszi. Milan Babics, a „krajinai köztársasági elnök” és Goran Hadzics, a baranyai–kelet-szlavóniai „miniszterelnök” már hétfőn úgy nyilatkozott, hogy megszállásnak tekintik az ENSZ rendfenntartó erőit. Ugyanakkor, nehezményezik, hogy a megállapodás különbséget tesz a Horvát Gárda és a krajinai milíciák státusa között: míg az előbbi hivatalos hadseregnek minősült, az utóbbit le kell szerelni.

Két Jugoszlávia-terv

Mindenesetre Lord Carrington, kihasználva a szokatlanul békülékeny légkört, azonnal felújította a Jugoszlávia-konferenciát: az érintettek csütörtökön Brüsszelben találkoznak.

A tárgyalások fő témája az ENSZ-békemisszió lesz, de várhatóan terítékre kerülnek a végleges rendezési tervek is.

Pillanatnyilag két tervezet áll előtérben. Az egyik Izetbegovics bosnyák elnök – részletesen még nem ismertetett, csak megszellőztetett – javaslata, amely a posztszovjet államközösség mintája alapján szervezné meg a jugoszláv köztársaságok társulását. A másik a már említett Jugoszlávia-konvenció, amelyet január 3-án fogadott el Belgrádban 105 – de két-három kivételtől eltekintve jelentéktelen – párt. E tervezet szerint Jugoszlávia föderáció lenne, amelyhez Szerbia, Crna Gora, Krajina és „remélhetőleg” Bosznia-Hercegovina és Macedónia csatlakozna. A két tervezet logikája szögesen ellentétes, s az utóbbi nyilván csak a szerbek és a Crna Goraiak támogatására számíthat. Bizonyos érintkezési pont azonban van közöttük, mivel Izetbegovics koncepciója nem zárná ki a szövetségi rendszer belső aszimmetriáját, tehát pl. Szerbia és Crna Gora föderációját. Ez talán tárgyalási alapként elegendő lehet, még a krajinai problémakör tisztázásához is. A bosnyák javaslat számíthat Vance, Carrington, a macedónok és talán – a hágai rendezési tervet októberben elfogadó, de később visszatáncoló – Crna Gora támogatására. Néhány zágrábi kommentárból úgy tűnik, hogy egy jugoszláv FÁK – legalábbis elvileg – Horvátország számára is elfogadható. Legfőképp azonban azt fedi homály, vajon meddig terjed Szerbia és Milosevics új keletű kompromisszumkészsége, és milyen szándékokat takar Szlovénia álláspontja.

Kormányválság Szlovéniában

Kucsan szlovén elnök újévi üzenetéből – amelyben a volt jugoszláv gazdasági térség közös újjászervezését javasolta – következtethetünk bizonyos hajlandóságra, de a bizonytalan belpolitikai helyzet döntésképtelenséghez vezethet. Felbomlott ugyanis a hatpárti kormánykoalíció, a DEMOS, miután egyik vezető pártja, a Demokrata Szövetség kettészakadása után elvesztette parlamenti többségét. Ezért előrehozott választásokat kell tartani tavasszal, s a kampányidőszak aligha kedvez majd a higgadt államjogi döntéseknek.

• Külföld