(kőszeg)

Nyomtatóbarát változat

A szerdai lapok arról adtak hírt, hogy a köztársasági elnököt elmarasztaló koalíciós indítvány napirendre tűzésének kérdéséről az ellenzéki pártok nemmel szavaztak. Valójában a kép nem ilyen egyszínű. A jelképes értékű szavazáson a képviselők szokatlanul nagy számban jelentek meg: az előre bejelentett távollevők száma 17 volt, az „igazolatlan” hiányzóké 35. (A bejelentés nem kötelező, elmaradása nem jelent feltétlenül indokolatlan hiányzást.) A be nem jelentett hiányzók a frakciók között az alábbi módon oszlottak meg:

A hiányzásnak természetesen számos oka lehet. Ha azonban egy 32 tagú frakcióból egy reprezentatív szavazáson tizenketten nincsenek jelen, az azt sejteti, hogy a párt a kérdést vagy nem tekinti fontosnak, vagy nem kíván benne állást foglalni. A magyar Országgyűlésben a tartózkodás: gyenge nem. Az állásfoglalást ténylegesen elkerülni csak távolmaradással lehet.

Illetve azzal, ha a jelen lévő képviselő nem nyomja meg a gombot. A Göncz Árpádot érintő indítványról a Ház kétszer szavazott: először a napirendre tűzéséről, utána a sürgős tárgyalásáról. A két gombnyomás között másodpercek teltek el. A gépi szavazólista a napirendi szavazásnál mégis 58, a sürgősségi szavazásnál csupán 41 távollevőt jelez. A különbség úgy jött létre, hogy a sürgősséget olyanok is elutasították, akik a napirendre tűzés kérdésében nem óhajtottak véleményt nyilvánítani.

                                     Jelen levő nem szavazók

*Az elnökkel kapcsolatos szavazást megelőző napirendi szavazáson részt vettek
**Jegyzői feladatai akadályozták meg a szavazásban.
***Fodor Gábor felszólalásában jelezte, hogy gépe hibásan működött.

Az MSZP-ből tehát nyolcan vélték úgy, hogy a köztársaság elnöke ellen benyújtott indítvány megtárgyalását nem tartják sürgősnek, de napirendre tűzése ellen sem kívánnak állást foglalni. Hozzájuk csatlakozott négy független képviselő, hármójukról (Beke Kata, Fodor István, Ilkei Csaba) elmondható, hogy Pozsgay Imre szellemi táborába tartoznak vagy tartoztak. (Pozsgay az ugyancsak exszocialista Petrenkó János és az Agrárszövetséget képviselő Vargáné Piros Ildikó társaságában nem vett részt a szavazáson.)

A koalíció, indítványának napirendre tűzését a Ház 61 százalékos többséggel szavazta meg, a sürgősséget csak 58 százalék támogatta. A különbséget a kormány az MSZP-nek és a párton kívüli szocialistáknak – a majdani Nemzeti Demokrata Szövetségnek? – köszönheti.

Miközben Gál Zoltán frakcióvezető ország-világ előtt (és a sajtó számára) deklarálta, hogy pártja ellenzi a koalíció indítványát, a frakció 32 tagja közül húsz tartózkodott az állásfoglalástól.

Az MSZP harmadízben segíti meg diszkréten de félreérthetetlenül a kormányt. Az 1991. évi költségvetés elfogadásakor a szocialisták közül tízen nem szavaztak: így kapott az 58 százalékos többséggel rendelkező kormány akkor is 61 százalékos támogatást. Az 1992. évi költségvetés elfogadásakor a vitától egyébként tartózkodó MSZP nem csatlakozott a kierőszakolt éjszakai szavazás ellenzéki bojkottjához, s ezzel alaposan hozzásegítette a rogyadozó koalíciót, hogy fenntarthassa a Ház határozatképességét. Most pedig Göncz ellen kötöttek a szocialisták csendes szövetséget Kónya Imre táborával.

Göncz Árpád, az életfogytiglani börtönre ítélt forradalmár volt az egyetlen, aki a magyar parlamentben védelmébe merte venni az ’56-os forradalom kommunista hagyományát. Göncz Árpád volt az, aki az Alkotmánybíróság elé utalta a Zétényi–Takács-féle törvényt, és ezzel elejét vette egy esetleges kommunistaellenes hecckampánynak. Göncz Árpád volt az egyetlen nem posztkommunista politikai személyiség, aki megpróbált szót érteni az MSZP stratégiai szövetségesével, az MSZOSZ-szel is.

A hála nem politikai kategória, mondta volt Pozsgay Imre. A pozsgayzmusnak ellenben meg Antall József és Pozsgay Imre 1989 nyarán kötött intim szövetségének (legalábbis a parlament falain belül) még lehet politikai jövője.

• Beszélő