Skip to main content

Konferencia magzatokkal, csecsemőkkel, fiatalokkal

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Szokatlan nálunk, hogy a felsőoktatás és tudomány egyik erődítménye, egy orvostudományi egyetem, kitárja kapuit a nem céhbeliek előtt, hogy tekintélyes, tudományos rangokkal ékesített doktorok fiatal mamákkal és papákkal, alternatív mozgalmárokkal tanácskozzanak. De szokatlannak tekinthető az is, hogy az intézményes hierarchiát felrúgva egyenrangú félként üljenek együtt orvosok védőnőkkel és szülésznőkkel; hogy kamaszlányok vegyenek részt egy szülészeti konferencia szervezésében, hogy itt lehessenek a gőgicsélő, vagy éppen csak totyogó apróságok, akikről igazából szó van. Hogyan jöhetnek erre a világra a gyerekek úgy, hogy minél több boldogságra legyenek képesek majd hosszú kalandjuk, az élet során.

Az egész, a természetes születés tudományos irányzatának és mozgalmának világnagyságait is felvonultató konferenciát egyszem fiatal nő hozta tető alá, a saját lakását, telefonját használva szervezőközpontul: dr. Geréb Ágnes szülésznőgyógyász, pszichológus. Talán ez a körülmény a legszokatlanabb. Ő szerzett meg minden fillért különféle szponzoroktól (legfőbb támogató a 2000 c. folyóiratot kiadó Európa Alapítvány); megnyerte patrónusnak a Szentgyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem női klinikájának igazgatóját, dr. Kovács László professzort, egyszersmind a Magyar Nőorvos Társaság elnökét és Szeged városát, valamint a szegedi zenei élet kiválóságait, Gregor Józsefet, Pál Tamást és a Salieri Kamarazenekart, akik hangversenyt adtak a természetes születés mozgalmának javára a konferencia második napján. A szervezés finisében, öt héttel a rendezvény előtt megszületett (alternatív módon, otthon) dr. Geréb Ágnes harmadik gyereke. A tanácskozás idejét az érdeklődő szülőkkel érkező többi csöppség között töltötte az e célra berendezett teremben, tinédzser nővérének és osztálytársainak felügyelete alatt.

A modern idők nagy vívmányaként tartjuk számon, hogy gyerekeink mind egy szálig üzemszerű szülőszobákban jönnek világra, majd egyik üzemrészben ellátják az anyát s a másikban az újszülöttet. Michel Odent francia sebészorvos azonban jó tíz éve arra a belátásra jutott, hogy a szokásos intézeti szülés meglehetősen antihumánus; s nem jó, ha az önálló élet első aktusa ennyire elszakad természetes, biológiailag meghatározott formáitól. Antropológusok, feministák és pszichoanalitikusok kapcsolódtak a születés visszahumanizálásáért kifejtett törekvésekhez. Tanulmányozták a természeti népek szülési szokásait, a háborítatlan anya-gyerek kapcsolatban mozgósított érzelmeket, s a megzavart testi kontaktusból származó lelki következményeket. Felhívták a figyelmet arra, mennyit árt a kölcsönös érzelmi kötődéseknek, ha az apákat kirekesztik a gyerek születéséből.

7-8 évvel ezelőtt néhány szülészeti osztályon Magyarországon is újra az anyák mellett maradhattak az újszülöttek, s legújabban vannak osztályok, ahol az apa az anya mellett lehet a vajúdás és szülés alatt.

Demcsákné dr. Kelen Ilona gyermekorvos és gyermekpszichiáter munkatársaival már a 80-as évek közepe óta együtt készíti fel tanfolyamokon az apákat és anyákat a szülésre, és az újszülött fogadására. A szélesebb közönség F. Várkonyi Zsuzsa gyermekpszichológus Valóságbeli cikkéből ismerkedhetett meg a nyugati világban terjedő mozgalommal és annak érveivel (Normális szülés, 1990. márciusi szám), s nagyjából ez idő tájt kezdett dr. Geréb Ágnes szüléseket levezetni otthon. Persze csak akkor, ha az előzetes vizsgálatok nyomán a szülés kockázatmentesnek ígérkezett.

Michel Odent sebész és szülész, Prunella Briance szülész, Sheila Kitzinger antropológus, Beverley Chalmers pszichológus, WHO szakértő, dr. Kelen Ilona, Várkonyi Zsuzsa és Kovács László professzor mind ott voltak Szegeden, elmondták tapasztalataikat, és megvitatták a megvitatnivalókat azokkal a fiatal orvosokkal, szülésznőkkel, gyakorló és jövendőbeli szülőkkel, akiket érdekel a természetes születés. A hazaiak Alternatív Szülészeti Centrumot akarnak létrehozni Budapesten, ahol a természetes szülés levezetésére képezik ki a szülésznőket és szülészorvosokat.

Ha tudósításunk nyomán valakiben a dolog érdeklődést ébresztett, forduljon levélben Geréb Ágneshez! 6722 Szeged, Alföldi utca 6. Telefon: 62-10780.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon