Skip to main content

A titkos megrendelő

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Délvidéki kísértetek


Merész dolog volt Jeszenszky Gézától, amikor a múlt év júniusában, zágrábi hivalatos látogatásakor kijelentette: Jugoszlávia föderatív rendje felett eljárt az idő. Magyarország külügyminisztere Horvátország és Szlovénia új demokratikus köztársasági kormányai mögé állt. Szavai már ekkor igen nagy haragot váltottak ki a hivatalos neokommunista Belgrádban. A horvátok és a szlovének viszont, nem utolsósorban pedig a vajdasági magyarok, úgy gondolták, hogy ezt követően politikai és gazdasági támogatást kapnak, pl. horvát–magyar vegyes vállalatok jönnek létre, konzuli képvisletek nyílnak, talán még a Budapest–Zágráb vasútvonal modernizációja is megkezdődhet, sőt felvetődött egy Ljubljanába vezető autóút megépítése is. Ehelyett azonban fegyverek jöttek.

A fegyvereket Martin Spegelj tábornok, Horvátország védelmi minisztere rendelte meg a Technika Külkereskedelmi Vállalatnál. A magyar fél képviselői azonban bizonyára elfelejtették átlapozni a titkos megrendelő életrajzát, vagy esetleg túl gyorsan pörgették a lapokat, s átsiklottak a részletek felett. A ma 64 éves tábornok 15 évesen lépett Tito partizánjai közé, majd a „felszabadulás” után kommunistaként a sztálinista Moszkvába került, ahol elvégezte a katonai akadémiát. Már az ötvenes években nagyobb országrész védelméért felelős parancsnok volt. Csodálatos módon túlélt minden párttisztogatást, amelyet Tito néhány évente végrehajtott, hogy a hadseregben, a pártban és a kormányban lévő vetélytársait kikapcsolja vagy megfélemlítse. Spegelj azonban minden „kurzusváltásnál” egyre magasabbra emelkedett a hatalmi ranglétrán. Amikor 1971-ben a reformkommunistákat páncélosokkal buktatták meg, Spegelj a puccsisták oldalán állt. „Határozott fellépését” Tito a legmagasabb katonai kitüntetéssel jutalmazta: kinevezte az ötödik jugoszláviai katonai kerület főparancsnokává, ami Horvátország nagy részét és Szlovénia teljes területét jelentette. Amikor 1980-ban az államalapító Tito elhunyt, a jugoszláv néphadsereg élére egy úgynevezett Katonai Tanács került, melynek Martin Spegelj volt az egyik főparancsnoka. Ez a tanács egyfajta védelmi minsztériumként működik, amely – a még ma is érvényes alkotmány 240. cikkelye alapján – jogosult a „belső rend” védelmére. Az utóbbi években többször akcióba is léptek: háromszor rendeltek el rendkívüli állapotot Koszovóban, páncélosokkal és paramilitáris egységekkel vertek le tüntetéseket. A mérleg: kétszáz halott, legalábbis ennyiről tudnak a nemzetközi emberjogi szervezetek. Amikor 1988-ban Szlovéniában sokszínű demokratikus mozgalom kezdett kialakulni, újra a Katonai Tanács akart közbelépni, mert ez – úgymond – „ellenforradalom”, amely „szemben áll az alkotmánnyal”. Ez a kijelentés Martin Spegelj szájából hangzott el.

Spegelj csak Ceausescu bukását látva állt át a demokraták oldalára, majd azonnal nyugdíjaztatta magát, amikor azt tapasztalta, hogy a titóista kommunizmus sem tud ellenállni az általános kelet-európai fordulatnak. A röviddel ezután tartott első demokratikus választásokon Szlovéniában és Horvátországban polgári jobbközép kormány került hatalomra. Zágráb új köztársasági elnöke, Franjo Tudjman, Spegeljt többek nyomatékos tiltakozása ellenére vette be a kabinetbe, hogy ezzel semlegesítse az új kormányokkal szemben álló hadsereget. Spegeljnek kellett volna a tisztikar jelentős részét a horvát demokrácia pártjára állítani.

Hogy ez a manőver sikerült-e, azt a jövő fogja megmutatni. Már a fegyverüzlet előtt is lehetett hallani olyan hangokat, amelyek kétségbe vonták Spegelj demokratikus fordulatának őszinteségét. Rossz nyelvek szerint egy Belgrádnak dolgozó provokatőrrel van dolgunk. Spegelj ugyanis szoros kapcsolatban állt a katonai csúcsvezetéssel, amely aligha tűrné el egy önfejű tábornok „különútjait”. Egyébként is: hogy lehetett Jeszenszky olyan vak, hogy egy titkos fegyverüzletben higgyen – teszik fel a kérdést Horvátország polgárai. És tovább is kérdeznek: miért éppen fegyverüzlet? Nem lenne fontosabb Horvátország, Szlovénia és Magyarország politikai és gazdasági együttműködése? Kíváncsian várjuk, hogy mikor kerül sor e három új demokrácia visegrádi csúcstalálkozójára.

(Belgrád)










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon