Skip to main content

Jugoszlávia: zsoldoshadsereg titkosrendőrökkel és gyerekekkel?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Hétfőn drasztikusan erősödött a hadsereg jelenléte Jugoszlávia több részén. Egyre több páncélos és csapatmozgás észlelhető. És nemcsak a legnyugtalanabb régiókban, ahol az utóbbi napokban legalább 19-en haltak meg. Miután a hétvégén a kollektív államelnökség a válságot tárgyaló ülésén felhatalmazta a hadsereget, hogy „minden eszközzel gondoskodjon a nyugalomról és a rendről”, a nemzetiségek közötti viszályban egyre inkább a tábornokoknak jut a döntőbírói szerep. Először történik az a köztársasági kormányzatok egyetértésével. Néhány napja a Horvát és a Szlovén Köztársaság elnöke, Franjo Tudjman és Milan Kucsan még a dogmatikus katonai körök küszöbön álló puccsát festették a falra, ám most hirtelen ők lettek azok, akik az utcákon a hadsereget szeretnék látni. És a hadsereg kihasználja a kedvező alkalmat.

Ha nem is hivatalosan elrendelt, de totális rendkívüli állapot van Szlavóniának horvátok, magyarok és szerbek által vegyesen lakott régiójában, ahol Borovo Selóban, a nemzetiségi viszály csütörtökön a tetőfokát érte el. Ott a mozgásszabadság szinte korlátozott, katonák osztják szét a lakosságnak a legszükségesebb élelmiszereket, és saját belátásuk szerint hajtanak végre házkutatásokat és Személy ék ellenőrzését. Aki Szlavóniában egyik faluból a másikba akar utazni, annak órákig tartó zaklatásokkal kell számolnia. Néhány határ menti országút erődítményhez hasonlít, néhol, főként a Horvát Köztársaság és Vajdaság tartománya határán igazoltatják az embert és megmotozzák. Van, akinek nem engedélyezik a „határ átlépését”, mivel nem tudja utazása célját pontosan megindokolni (ezt saját szememmel láttam). S mindez a hadsereg belátása szerint történik.

Eközben az, akinek a békét kellene biztosítania, a legkevésbé sem jár sikerrel. Amint időközben kiderült, Borovo Selóban már egy hét óta állomásozott két páncélos, legénységgel együtt. De nem avatkoztak be, amikor a horvátok és a szerbek utcai csatát vívtak. Ha hinni lehet a horvát és szerb rádióknak, Horvátországban tegnap is mindenfelé lövöldöztek, vasutakat aknáztak alá és utakat barikádoztak el. A bombáktól való fenyegetettség miatt már a nemzetközi vonatok sem közlekednek.

Hogy még fokozza a félelmet, számos jugoszláviai újság híreszteléseket és hamis jelentéseket közöl. A horvát újságok legújabb feltételezése az, hogy a szerb elnök, Slobodan Milosevics hozzájárult, hogy a harcias szerb vezető, Vojislav Seselj, Romániából volt Securitate-tagokat szerződtessen zsoldosként. A szerb tömegközlési eszközök szerint ellenben a horvát politikusok működnek együtt az albán titkosszolgálattal, és hamarosan albán zsoldosokat vetnek be Koszovóban a szerb kisebbség megfélemlítésére. Az a furcsa eközben, hogy sem Ante Markovics miniszterelnök központi kormánya, sem a „békét biztosító” hadsereg vezetése nem jelentkezik cáfolattal vagy tisztázó nyilatkozattal. Így az eszkalálódó nemzetiségi konfliktus körül egyre inkább fátyolba burkolózik az igazság. Eddig nem adtak ki hivatalos állásfoglalást az elmúlt hét eseményeiről.

Aggasztó az a tény, hogy a harcoló nacionalista csapatok mindkét oldalon fiatalokat, olykor gyerekeket rekrutálnak. A hadseregtől nem függő, horvát fegyveres biztonsági csapat önkéntesei is – akik közül Borovo Selóban legalább 12-en meghaltak – többnyire 20 év alatti fiatalok, akik aligha tudnak fegyvert forgatni. Mégis veszik a bátorságot, hogy utazókat és újságírókat lépésenként feltartsanak, csomagjukat átturkálják és kalasnyikovokkal ítéljék meg, hogy „terrorista” vagy ártatlan utazó áll-e előttük. Ha megkérdezzük őket, miért csinálják ezt a piszkos munkát, sokan bevallják: egyébként munka nélkül maradnának.

(Belgrád)












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon