Skip to main content

Elválni vagy kiválni?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Délvidéki kísértetek


A szlovén államiság megteremtésének semmiképpen sem az a célja, hogy szétszakítsuk kapcsolatainkat akár a többi „jugoszláv” köztársasággal, akár más szomszédos országgal. Épp ellenkezőleg, e kapcsolatainkat az egyenjogúság alapján alakítanánk ki, aminek Jugoszlávián belül eddig nyoma sem volt. Mert hogyan is képzelhető el „egyenjogúság” olyan államon belül, ahol az egyik föderatív egység a másikat sárba tiporja? Fenntartható-e a gazdasági együttműködés abban az államban, ahol a egyik föderatív egység (Szerbia) bojkottálja a másik föderatív egységgel (Szlovéniával) fenntartott gazdasági kapcsolatokat, sőt egyoldalú importadókat vet be vele szemben, mint az legutóbb történt? Miféle együttélés az, amelyben a nemzetek közötti türelmetlenség polgárháborúval fenyeget? Lehet-e olyan államban élni, amelyben a szövetségi intézmények (a parlament, az államelnökség, a kormány, az alkotmánybíróság stb.) döntéseit az egyes köztársaságok csak annyiban ismerik el, amennyiben érdekeiknek megfelel, s a nemzeti költségvetésből, illetve a jugoszláv bankból egymilliárd dinárnál is nagyobb összegeket lopnak ki? Reménykedhetünk-e egy olyan állam fönnmaradásában, amelynek lakói tömegesen fegyverkeznek, s ahol állandósul a félelem a „jugoszláv” hadsereg beavatkozásától, azaz az államcsínytől? És a kérdések még sorolhatók.

Szlovénia államjogi szuverenitásának megteremtésében látja egyedüli perspektíváját: már a tavalyi első szabad választások után elfogadták az erről szóló nyilatkozatot. Erre hivatkozva érvénytelenítettek néhány szövetségi rendeletet, megkezdődött az új szlovén alkotmány kidolgozása is. Amikor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a vitás kérdésekben a Demos, a többpárti kormánykoalíció mint e folyamat mozgatója nem képes kierőszakolni az új alkotmány elfogadását (egymagában ugyanis nem rendelkezik az ehhez szükséges kétharmados többséggel), patthelyzet alkuit ki. Így került sor 1990. december 23-án a népszavazásra, melyben a választójoggal rendelkezők 93,2 százaléka vett részt, 88,2 százalékuk az önálló és független Szlovénia mellett foglalt állást. Ez határozott cselekvésre kényszerítette a szlovén vezetést. Időközben a szlovén parlament is elfogadta az alkotmány néhány pontjának módosítását: saját hatáskörébe vonta Szlovénia belső viszonyainak és nemzetközi intézményekkel való kapcsolatainak jogi szabályozását, folyik az önálló adópolitika kialakítása, kisebb összegeket fizetnek be a szövetségi kasszába, alakul az önálló szlovén hadsereg, új törvény készül a szlovén állampolgárságról, az új valutáról, a külügyek önálló intézéséről stb. Mindezzel párhuzamosan a szlovén politikai vezetők részt vesznek a többi „jugoszláv” köztársaság képviselőivel és a szövetség tisztviselőivel folytatott tárgyalásokon azzal a céllal, hogy minimálisra csökkentsék a Jugoszlávia széthullásával járó feszültségeket.

A szlovén parlament 1991. február 20-án határozatot fogadott el a „Jugoszláv SZSZK megegyezéses felbomlásáról”. Szlovénia egyebek között azt indítványozza, hogy Jugoszlávia két vagy több szuverén államra bomoljon föl, s hogy a szétválás folyamatosan, megegyezéssorozatok keretein belül valósuljon meg, a nemzetközi joggal összhangban. A határozat hangsúlyozza azt is, hogy a Szlovén Köztársaság a jelenlegi határokon belül alakul önálló állammá.

Szlovénia minden valószínűség szerint véglegesen kiválik „Jugoszláviából”, ám a többi köztársaságtól nem akar végleg elválni. Konföderáció csak Horvátországgal jöhet szóba, de csak akkor, ha véget ér a jelenlegi horvát–szerb viszály, amelyben Szlovénia nem kíván részt venni.

(Ljubljana)










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon