Skip to main content

Bíró Zoltán óvatosságra int

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A la Repubblica című olasz napilap 1990. március 22-i és 23-i száma kétrészes helyszíni tudósítást közöl a választásra készülő Magyarországról. A 23-i szám a kelet-európai nacionalizmusok kérdését feszegeti, és többek között egy Bíró Zoltánnal folytatott beszélgetésből is idéz.

Az MDF-et érő antiszemitizmus-vádat Bíró Zoltán határozottan visszautasítja, és a „vetélytárs”, vagyis a szabad demokraták kitalációjának minősíti, mondván, hogy az SZDSZ csupán a Fórum lejáratására törekszik vele, „főleg az Egyesült Államokban”. Egy bekezdéssel alább viszont szó szerint a következőket mondja Bíró Zoltán:

„Nem tudom, mire mennek (mármint a szabad demokraták) az elmúlt hónapokban tanúsított agresszivitásukkal, a drasztikusan kapitalista elképzeléseikkel meg azzal, hogy nyíltan támadták az olyan embereket, mint Nyers, Pozsgay és Németh, akik kommunista oldalról elérték, hogy zökkenőmentes, görcsök nélküli legyen az átmenet. Szerintem óvatosabbnak kellene lenniük. A szabad demokraták vezetőinek jó része zsidó, és ebben az országban ennek bizony van jelentősége. Az 1919-es Tanácsköztársaság emberei – Kun Bélától Lukácsig – szintén zsidók voltak, akárcsak az 1948-as kommunista vezérek, Rákositól Gerőn keresztül Rajkig (sic!). Márpedig a népben mindez egy csomó rossz emléket ébreszt: két nemzeti katasztrófa emlékét…”

Az olasz cikkíró ehhez csak annyit tesz hozzá: „A kijelentés önmagát minősíti; egészében vagy részben ugyanis az európai jobboldalnak az a jellegzetes tétele bújik meg mögötte, hogy a kommunizmust a zsidók találták ki.”








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon