Skip to main content

Szlovénia választások előtt

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Az 1990. április 8-án tartandó szlovéniai választások a lakosságot négy nagy csoportra osztották. A közvélemény-kutatások szerint, bár február óta folyamatosan csökken, még mindig 20-25% körül van azok száma, akik még egyik párt mellett sem döntöttek. Magyar szemmel nézve feltűnően magas, 15-20% körüli a megújult Szlovén Kommunista Szövetségre szavazók aránya. Ezt a tényt jobban megértjük, ha figyelembe vesszük a következőket:

A KSZ eredeti legitimációját nem egy külső hatalom biztosította, mint Magyarországon, hanem az, hogy a németek elleni küzdelemben a kommunisták komoly szerepet vállaltak. Talán még ennél is fontosabb, hogy a 60-as, 70-es évek Szlovéniában a lakosság számára a teljes utazási szabadságot biztosították, ezekben az években a szlovén életszínvonal és főleg az árukínálat erősen megközelítette az osztrákot. Megemlítendő még, hogy a szlovén KSZ immár közel két éve folyamatosan változik, elképzeléseit egyre jobban közelíti a lakosság igényeihez, hangsúlyozza a párt szocialista jellegét s Belgrádtól való függetlenségét. Ez utóbbit a JKSZ idén tartott 14. kongresszusán végül is kivonulásával látványosan érzékelhetővé tette, s ennek eredménye a párt szempontjából pozitíven mutatkozott meg a közvélemény-kutatásban. A szlovén KP a nagypolitikán túl a hétköznapokban is ügyesen politizál ahhoz, hogy hatalmának egy részét átmentse a többpártrendszer viszonyai közé.

A lakosság mintegy 13-17%-a szavazna a Szlovén Szocialista Ifjúság Szövetségére, amely a múlt év vége felé Liberális Párttá alakult. Tény, hogy az ifjúsági szervezet már hosszabb ideje kritizálja a fennálló viszonyokat, s hogy soraiban valóban liberálisan gondolkodó fiatalok is jelen vannak. Ugyanakkor azonban nyilvánvaló, hogy ez a párt is a hatalomátmentés egyik eszköze.

Ilyen körülmények között érthető, hogy az ellenzék, mely különösen ez év elejéig kevés lehetőséget kapott a tömegkommunikációban való szereplésre, összefogott. Demokrácia címen közös ellenzéki lapot jelentet meg, és Szlovénia Demokratikus Ellenzéke (DEMOS) néven egymást támogatva lép föl. Bár a DEMOS-ban tömörült öt párt külön-külön nem szerezné meg sok ember bizalmát, együttesen a szavazók 30-40%-át mondhatja magáénak. Az ily módon erősnek bizonyuló ellenzéket a hatalom sokféle módon próbálja lejáratni, így például a nemrég megalakult obskúrus új „Szlovén Kommunista Párt” egyik képviselője a következőképpen nyilatkozott: „Tekintettel arra, hogy hozzánk, kommunistákhoz igen közel áll az Állambiztonság, a mi szervezetünkhöz legközelebb a Szlovén Demokrata Szövetség (a DEMOS egyik pártja) áll.” (Ez a szöveg rendkívül emlékeztet a szabad demokraták plakátjaira firkáit „bolsevikok”, „komcsik”, „ávós banda” stb. feliratokra.)

Bízzunk benne, hogy a választáson a ma még határozatlanok közül mind többen jelennek meg, s hozzásegítik a demokratikus ellenzéket, hogy véget vessen a hatalom átmentésének, s pontot tegyen az eddigi rendszer után.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon