Szilágyi Imre

Nyomtatóbarát változat

A legutóbbi évben a szerb közvélemény már nemcsak a Milosevics nevével fémjelzett kommunista nacionalizmust és a Dobrica Cosic szerb író által kifejtett, önkritikus, de még mindig kommunista elvek alapján álló, önálló Szerbia elképzelését ismerhette meg. Ismertté váltak Vojislav Seselj és harcostársa, Draskovics nézetei is. Seselj elképzeléseit könnyű megérteni: az 1941 után Koszovóba betelepült albánokat Nyugat-Európába szándékozik küldeni, hogy annak lakói a polgári humanizmust ott helyben gyakorolhassák. A maradék koszovói albánt pedig Horvátország és Szlovénia területére telepítené, hiszen e két köztársaság úgyis szimpatizál az albánokkal. Az így megtisztított Koszovó területére szerbeket telepítene, a Makedóniával, Koszovóval és Horvátország jelentős területeivel megnövelt Nagyszerbia fővárosává Pristinát tenné.

Sokkal megtévesztőbbek Draskovics nézetei, mert ő demokratikus elveket hangoztat, történelmi példákra hivatkozik, a valóságos elemeket tudatos torzítással keveri. Az a véleménye, hogy Milosevics alatt nőtt ugyan a szólásszabadság, de a nép passzív maradt. Elfogadhatatlannak tartja, hogy a bolsevik párt és ideológiája uralkodik továbbra is. Többpártrendszeres demokráciát kíván, mert valódi ellenzék nélkül egy állam nem működhet megfelelően. Elismeri a szlovének követeléseit – csak jobb szerette volna, ha azokat a szerbek nyújtották volna be –, köztük a konföderatív Jugoszláviára vonatkozó elképzeléseket s a köztársaságok kiválásának jogát. Vallási türelmet hirdet, és a polgárháború befejezését kívánja.

Mielőtt az olvasó e szerb író lelkes hívévé válna, ismerkedjen meg e konföderatív Jugoszlávia részleteivel is. A mintát a két világháború közötti Jugoszlávia jelenti, amely szerinte Európa egyik legdemokratikusabb állama volt, a világ egyik leggyorsabb gazdasági növekedését produkálva. Miközben nemzetek közti megbékélést hirdet, a szerbek, horvátok, szlovének közti belső határokat „történelmi és etnikai” szempontok figyelembevételével szeretné meghatározni. Vagyis Koszovóra – ahol a szerbek jelentős kisebbségben vannak – történeti alapon formálna jogot, Horvátország bizonyos területeire meg azért, mert az szerb többségű. Időnként egyenesen azt nyilatkozza, hogy minden szerbek által lakott területnek Szerbia részévé kell válnia.

Sajátos nézetei vannak Makedóniáról: makedón nemzet valójában nincs, a makedónok olyan szerbek, akik nem rendelkeznek szerb nemzeti tudattal. E nézetüket nem szabad erőszakkal megváltoztatni, de tévesek lévén, propagálásuk káros lenne.

Ami a népesedéspolitikát illeti: minden szerb családnak annyi gyermeke legyen, amennyit a tudósok számításai alapján Szerbia gazdasága magára vállalhat. Az abortuszt csak annak a családnak engedélyezné, akik teljesítették a gyermeknormát, a többieket viszont külön adóval sújtaná.

Nézeteit Draskovics a jelenleg illegalitásban működő Szerb Nemzeti Megújhodás Pártja tagjaként hirdeti, s bízik abban, hogy pártja nemsokára kitörhet az illegalitásból, s szabadon fejtheti ki tevékenységét. Reménykedjünk abban, hogy elveinek magva talajt nem találva, a föld alól kibújva sem szökken szárba.

• Külföld